Nem szóltam egy szót se, csak az ajtóból szinte tátott szájjal figyeltem végig minden mozdulatát, ahogy tisztán, mégis élesen mozog és láthatólag saját koreográfiát alkotja meg rá. Sok idő nem telt el, mikor arra lettem figyelmes, hogy leáll a zene, majd hátra fordul és tekintete engem vizslat.

A felismerés szinte villámként csapott belém, majd rohantam át a másik terembe, és amilyen kapkodva csak tudtam dugtam a fülembe a fülhallgatót, amiben zenét indítottam. Próbáltam kizárni azt, hogy minden bizonnyal tudomást szerzett arról, miszerint egy ideje bámulhattam már.
Szememet össze szorítottam és elnyomtam a gondolataimat, de nem sokáig tartott, mikor egyszer csak neki ütköztem valaminek, így megbotlottam a saját lábamban.
Kevesen múlott, hogy összebarátkozzak a földel, viszont az illető kezeivel fejemnél és derekamnál megfogva tartott.
Olyan deja vum van..

Mikor kinyitottam szemeimet bizonyára mindenki tudja kivel találtam szembe magam. Hwang Hyunjinnal.

Óvatosan letett és leguggolva mellém oldalra döntötte a fejét, miközben kivette az egyik fülhallgatót.

- Ha azt hitted megúszod, akkor sajnos tévedtél - eresztett el egy halvány mosolyt.

- S-sajnálom..-

- Meggondolatlan ötlet így, ilyen módszerrel gyakorolni. Nagy esélye van a balesetnek - vette ki a másik kis eszközt is.
Nem tudtam mit mondani a zavarodottságom miatt, így csak bólintottam, és feltápászkodtam. Azt hittem el is megy, de túl hamar bíztam el magam.
- Gyakran jársz ide? Eddig nem láttalak.

- E-egy ideje nem.. de vissza szeretnék térni a terembe, már hiányzott - néztem körbe felidézve pár emléket. Elgondolkozott, majd így folytatta.

- Megmutatod mit kezdtél el táncolni? - húzta fel egyik szemöldökét a kérdés pecsétjeként.
Egy aprót bólintottam, bár értetlenül álltam a dolgok előtt, hiszen felettébb barátságosnak bizonyul jelenleg, ami valljuk be... fura.

A telefonomhoz léptem, amit rácsatlakoztattam hangszóróra, majd elindítottam a Youth című zenét, amire bár nem a saját koreóm van, eléggé precíz.
Fogalmam sincs miért kérte, pedig biztos van jobb dolga is, mint engem végig nézni.
Viszont felesleges ezen gondolkoznom tekintve, hogy most minden mozdulatomat figyelemmel követi, kicsit úgy érzel magam mintha valami híres profi táncos előtt kellene produkálnom. Miután befejeztem bólogatni kezdett, mint aki rájött valamire, majd ujjával a levegőben körözni kezdett.

- Újra - utasított, ami picit rosszul esett. Most felül akar bírálni vagy mi?

- Mégis miért? - adtam hangot gondolataimnak.

- Csak tedd meg - kacsintott, míg én mit sem sejtve léptem telefonomhoz. Szerencsémre e röpke pillanatig háttal voltam neki, pechemre valószínűleg megváltozott az arcom színe.
Ezt követően felkötötte haját és beállt mellém. Mimikám teljes mértékben tudtára adta mennyire meglepő a helyzet, amit egy mosollyal díjazott.

A zene elindult, mi pedig egyszerre mozdultunk. Akkor, a zene lefolyása alatt vegyes érzelmeim voltak. Örültem, mert nem mindenkinek lehet szerencséje Hyunjin társaságában lenni. Izgultam, hogy mi lesz ennek a következménye. Emellett zavarban voltam, hiszen mégiscsak... róla beszélünk és még, ha félve is vallom be, valahol plátóiban mindig is tetszett.

Volt mikor közelebb kerültünk egymáshoz, mert alapvetően a koreográfiát ketten csinálják.
Úgymond áldottnak érezhetem magam, amiért Minjunnal együtt szoktuk csinálni, így nem szokatlan mással táncolni.
Hamar lepergett az a röpke pár perc és végezetül elcsodálkozva kaptam rá tekintetem.

- Mindenre számítottam, de erre pont nem! - mosolyogtam rá, majd míg a vizes üvegért ment, időt kaptam arra, hogy végig mérjem. A kapcsolat közöttünk egy megegyezés alapján él, az ellen viszont nem tudok mit tenni, hogy akarva akaratlanul is vonzza a tekintetem megjelenése.
Nem akarok sokat bele látni a dolgokba, hiszen biztos csak a kínos légkört próbálja ezzel a gesztusával feloldani.

- Egész ügyes vagy, felettébb figyelemreméltó a csípőd használata. Jól alkalmazod. - húzta félmosolyra ajkait és az asztalról magához vett vizes palackot nekem adta.
Most félreértsem, vagy ne? Persze, hogy félre értettem. Meg is van az eredménye, égni kezdett az arcom. Oda kaptam a kezemben lévő vizet és próbáltam lehűteni vele.

- K-köszi.. azt hiszem? - válaszoltam a talán legelfogadhatóbb visszajelzést egy ilyen megjegyzésre.

- Holnap is jössz?

- Mi? Miért?

- Tölthetnénk együtt egy kis időt, a kérésed összeköt, akkor csináljuk rendesen az ismerkedést - vonta meg vállát és elindult az ajtóhoz.

- Azt hiszem jövök.

- Rendben, én most viszont megyek - fordult volna sarkon, hogy vissza menjen az általa elfoglalt terembe és gondolom össze szedje a holmiját.

- Várj Hyunjin! - szóltam utána, mire hátra nézett az ajtóból, s mikor biztos voltam végül megkérdeztem azt a bizonyos három szót, ami az események után folyton a fejemben keringett.
- Miért mentél bele?

- Nem akarok róla beszélni - mondta szűkszavúan és ridegen, végül elhagyta a tánctermet.
Szinte pillanatok alatt gyökerestül megváltozott a hangneme.
Sajnos a kíváncsiság továbbra is él bennem, még ha titkon is akarja tartani. Megérzésem bebizonyosult, több lehet a segítség mögött, mint egy általa szívességnek felfogott valami.

És ezt a gondolatot nem igazán tudom hova rakni...

2023.01.13.