-ASH-

Kifújtam egy nagy levegőt.

"Van valami baj?" Kérdezi Ms Daria. Nagyon örülök, hogy mindig tudni akarja rendben vagyok-e, de néha szeretném, ha nem lenne ennyire kíváncsi.

"Nincs," Válaszolok lassan.

"Mert úgy tűnik, valami történt." Mondja. Ezúttal a szemembe néz.

"Nem igazán. Jól vagyok, azt hiszem -- csak egy kicsit fáradt vagyok. Ez minden."

"Igazán?" kérdezi szarkasztikusan, miközben felvonja a bal szemöldökét, majd folytatja a könyv olvasását.

Hagyjuk, hogy néhány perc csend elteljen az egyetlen dolog, amit hallhatunk az a légzésünk.

"Mi az a dolog, amiért Mr Rogerbe szerelmes lettél?" Megkérdezem hirtelen.

Ms. Daria felemeli a fejét a könyvéről. "Mi?" Kérdezi, mintha nem hallotta volna.

"Úgy értem," Megállok és nyelek. "Miért érezted úgy, hogy ő lesz az az ember, akivel letöltöd életed hátralevő részét."

Száján kis vigyor keletkezik.

"Már sok éve velem van, Ash." Mondja nevetve, és kuncogok megjegyzésére.

"Oh wow," Elkezdi. "Azt hiszem, csak tudtam." Széles mosollyal néz rám. "Az érzésekkel dönthetjük el, milyen egy ember."

"Milyen érzések?" Kérdezem kíváncsian.

"A boldogság többnyire. Amikor felismertem, hogy ez a személy boldoggá tesz, mellém áll tudtam mit akarok." Mondja, miközben áradozik egy kicsit.

"És az összes érvel együtt hullámvölgyeitek lesznek, tudni fogod, ha megtalálod azt a személyt."

Csak ülök hallgatva, mit mond.

"Miért akarsz ennyit tudni, Ash?" Kérdezi.

"Nem tudom. Csak azt akartam tudni, hogy érzed magad valakivel, akivel együtt akarsz lenni."

"Értem," "Eljön az az időszak, amikor találkozol azzal a valakivel." Mondja nagy mosollyal.

"Valójában" Elkezdem idegesen mondani. "Találkoztam valakivel."

Kikerekedik a szeme. "Igazán? Ismerem?" Kérdezi.

Természetesen. Ki gondolta, hogy másnap Mikeal csókolóztam? A fiú, aki feltételezem a barátom.

"Nem." Megráztam a fejem.

Hogy kéne elmondanom neki?

"Oké. Mióta tart?" Kérdezi.

"Nagyon össze vagyok zavarodva, Ms Daria." Mondom neki. "Nem tudom. Nem feltétlenül kellett volna megtörténnie." Hirtelen abbahagyom és szédülni kezdek. Ms Daria rám néz, mint aki nem érti.

"De megtörtént." Befejezem a mondatot.

"Hogy érted, hogy nem kellett volna megtörténnie?"

A gyomrom összezsugorodik. Csak azt akarom, hogy elfussak. Nem mondhatom el neki. Nem is tudom. Úgy érzem, cserbenhagyom. Bár tudom, hogy szeret engem.

"Mi -- nagyon különböző karakterek vagyunk." Mondom. Éreztem a hideg izzadságot a homlokomon.

"Nos, ilyen az élet. Adok neked egy kis gondolkozási időt, míg nem tudod, mit kívánsz." Mondja, bólintok, miközben lenézek.

Nem tudom, hogyan fogom megtalálni a helyes szavakat, hogy elmondjam neki az igazságot. Hogyan érzek Mike iránt.

::

!Miketól! : 'unatkozok'

!Mikenak! : 'akkor miért nem jössz a lakásomhoz? van valami, amit meg akarok mutatni.'

!Miketól! : 'rendben van, megkapod a figyelmem. úton vagyok.'

Miután legalább fél órája várakoztam Mikera, végre meghallom a csengőt.

"Késtél." Mondom neki, amikor látom, hogy mosolyog az ajtóm mögött.

Kuncog. "Sajnálom, meg kellett mosnom a hajam."

"Hogy van még hajad a fejeden?" Kérdezem, miközben kuncogni kezd. "Most komolyan, két héttel ezelőtt kék hajad volt, és most ismét lila. Hogyan csinálod?"

"Igazából jó kérdés." Mondja, miközben a nyelvét kiölti.

"Szóval" Kezdi mondani, miközben körülnéz. "Mit akartál mutatni nekem?" Kérdezi.

"Ó igaz." Bólintok. "Menjünk először sétálni."

"Miért?"

"Meglátod." Válaszolom, és tolom, hogy menjünk ki a lakásból.

"Összezavarsz." Kuncog.

Nem válaszolok, csak tovább sétálok mellette.

Én is össze vagyok zavarodva. Az érzéseim zavarosak.

"Hová megyünk, Ashton?" Kérdezi, felkapom fejem a nevem hallatán.

"Ne légy türelmetlen egy másodpercig se, Mike. Eljutunk oda, mielőtt befejezzük ezt a beszélgetést."

"Remélem." Mormogja Mike, majd megfogja a kezem.

Amikor hideg kezet megéreztem, bele borzongtam és összekulcsoljuk kezünket. Úgy éreztem, Mike bámulattal néz arcomra.

"Már majdnem ott vagyunk." Megdöbbenek hangom miatt megtörve a jeget.

Gyorsabban haladok és kinyitom az árvaház nagy kapuit, közben Mike marad csendben mögöttem.

"Ez --?"

"Igen," Válaszolok, mielőtt befejezné a kérdést. "Úgy gondoltam, jó ötlet lenne találkozni néhány régi barátommal. Ha szeretnéd, persze." Mondom, és szemébe nézek.

Kicsit bólint. "Hogyne. Szeretnék találkozni velük. De,"

"De mi?" Kérdezem.

"Hogy fogsz bemutatni?" Kérdezi, ahogy megnyomom a csengőt.

"Mint a legjobb barátom, természetesen." Mosolyogva válaszolok. Mike mosolyog, de biztos vagyok benne, hogy valami nyugtalanítja.

Felemelem a kezemet, hogy megsimítsam az arcát.

"Hé, tud..."

"Ashton?" Hallottam, Mrs. Stephanie meglepődött hangját.

Elveszem kezem, és kezet rázok. "Helló, Mrs. Stephanie. Arra gondoltam, hogy eljövünk és beköszönünk." Mondom, igyekezettem mindent megtenni nehogy idegesnek tűnjön a hangom, amint meglátott.

"Természetesen Ashton. Itt mindig szívesen látunk. Ki ez a fiú melletted?" Kérdezi, miközben Mikera néz.

"Michael Sky vagyok."

"Ő a barátom." Hozzáteszem.

"Természetesen" Suttogja Mike úgy, hogy csak én halljam.

Nem tudom, mire gondol. Nem tudom, miért nehéz megmondani az igazat. Még nem érzem késznek magam, és remélem meg fogja érteni.

Mindketten belépünk, és követjük Mrs. Stephaniet.

"A gyerekek nagyon hiányoltak. Különösen Matthew. Hogy mennek a dolgok?" Kérdezi.

"Sokkal jobban." Mondom.

Hirtelen gyors lépések hallatszanak egy másik szobából, amíg Matty ajtót nem nyit és óriási mosoly jelent meg ajkán.

Térdemre ereszkedem gyengéd ölelést adok neki. "Szia, hiányoztál. Azt hittem, korábban jössz."

"Igen, tudom. De elfoglalt voltam a hetekben." Mondom.

"Egyedül hagylak titeket." Mondja Mrs Stephanie, kilépve a szobából.

"Hé Matty, még nem találkoztál Mikeal. Nagyszerű ember. A legjobb barátom." Mondom, miközben felnézek Mikera.

"Örülök, hogy találkoztunk, kölyök." Mondja, majd karjába veszi, fel-le dobja. Úgy tűnik, Matty tényleg élvezi. Felszabadultam nevet.

Soha nem tudtam elképzelni, hogy Mike ennyire csodálatos a gyerekekkel.

Amikor letette, Mike csodálatos mosollyal néz rám. Soha sem gondoltam, hogy mosolya ilyen szép.

Azta.

"Hé, hol van Grace? Nem láttam még." Kérdezem.

"Ó, nem tudod?" Kérdezi Matty, ideges lettem.

"Tudni mit? Mi történt?"

"Elment. Befogadták."

"Ó, ez tényleg csodálatos." Megkönnyebbültem. Valójában valami szörnyű dologra gondoltam. "Bárcsak elbúcsúztam volna tőle."

"Ó, ne aggódj. Várj egy percet." Mondja Matty, és elhagyja a szobát.

"Jó gyerek." Mondja Mike. "Valóban nagyon szép itt minden."

"Igen. Tényleg az." Egyetértek.

Aztán Matty újra megjelenik kezében egy kis dobozzal.

"Ő adta nekem." Mondja, és átadja.

Ahogy kinyitom látom a nyakláncot egy kis kereszttel.

"Hé, ez az enyém volt. El is felejtettem." Mondom. Találok egy darab papírt a doboz belsejében, és kibontom.

'köszönöm, hogy mindig biztonságot adtál. meg kell tartanod, hogy biztonságban maradj.'

Mielőtt észrevenném, szemem könnyezik. Felálltam, és a nyakláncot a zsebembe helyeztem. Emlékszem arra, hogy három éve adtam oda Gracenek, mert éjszaka nem tudott aludni. Erősebb lett.

"Remélem, újra láthatjuk." Mondom, és Matty bólint.

"Nagyon csodál. Mindig rólad beszélt." Mondja. Igazából nincsenek szavak. Ez a lány mindent megér.

Egy másik gyerek belép a szobába. "Ashton? Hé." Alex mondja és jön, hogy megöleljen.

"Helló. Hát nézzenek rád. Milyen magas lettél."

"Talán mert én vagyok a legidősebb?" Kérdezte kuncogva.

"Hey, Alex vagyok." Michaelre néz.

"Mike." Mosolyog.

::

Az idő olyan gyorsan halad.

"Mi az?" Kérdezi Mike. Bámultam volna rá? Basszus.

"Semmi." Mondom, ahogy rázom fejem. "Sajnálom."

"Mennünk kell." Mondom.

"Máris?" Kérdezi Matty.

"Attól tartok, igen. Ms Daria szeretné, hogy vacsorázzak velük."

"Akkor rendben. Nagyon jó volt látni."

"Újra eljövök, oké? És ha valaki befogad, akkor meglátogatlak. Gracet is meglátogatom. Nem hiszem, hogy a szülei problémát okoznának."

"Az óriási lenne," Mondja Mike. "Biztos vagyok benne, hogy nagyon szeretné."

"Bárcsak találkoznék vele." Mondom neki.

"Ki mondta, hogy nem tudsz?" Kérdezi vigyorogva.

Elmosolyodom, és elindulok. "Hamarosan találkozunk gyerekek." Mondom nekik.

"Szia," Mondja Matty. Alex csak integet utánunk, aztán megnézi képregényeit.

Csendesen kimentünk az útra. "Ez kellemes élmény volt." Mondja Mike.

"Tetszett? Mert tényleg nagyon csendes voltál. Remélem, nem unatkoztál."

"Unatkozni? Viccelsz velem? Inkább féltékeny voltam." Mondja.

"Hogy érted?" Kérdezem.

"Mindenük megvan. Lehet, hogy nincs családjuk, de úgy kezelik őket, mintha lennének. Soha nem volt ilyenben részem. Nem tudod elképzelni, mennyire irigylem őket."

"Értem Mike." Mondom, dörzsölve a vállát.

"A kapcsolat, amelyet a gyerekkel kötöttél, nagyon erős. Hányszor kívántam egy testvért. Nem érzitek egyedül magatokat."

"Szeretnél velem vacsorázni?" Kérdezem. "Nem hiszem, hogy Ms Daria vagy Mr Roger problémázna miatta."

Mike enyhén elmosolyodik.

"Az jó lenne. Kösz."

::

Amikor végre elérjük a házunkat, Ms Daria kinyitja nekünk az ajtót. Szokásos nagy mosolyával.

"Hello," "Emlékszel Mikera?"

"Természetesen." Mondja.

Mike idegesnek tűnik, ahogy belép. "Remélem, nem zavarok. Úgy értem, utálom, ha nem vagyok meghívva."

"Mondtam neki, hogy jöjjön, nem baj, igaz?"

"Egyáltalán nem. Mike, tudnod kell, hogy Ashton erős érzelmeket táplál irántad."

És ezzel azt hiszem, az arcom tűzpiros lett. Nem hiszem, hogy valaha ennyire elpirultam volna.

"Mit csinálsz?" Suttogom neki. Nem tudom, mire készül. Tudom, hogy ő azt hiszi, csak barátok vagyunk.

Mike felnevetett.

"Tudod, Ashton mindig csak rólad beszél." Mondja Mr Roger, így még pirosabb lettem.

"Ó, valóban?" Mondja Mike, hatalmas vigyorral az ajkán rám nézve, de most nem nézhetek a szemébe.

"Biztos vagyok benne, hogy megértette a lényeget. Kösz." Mondom. "Egyedül lehetünk egy kicsit?" Kérdezem. Mindketten bólogatnak, és Mikera néznek.

Megindulok és követ, amíg be nem lépünk a nappaliba, majd becsukom az ajtót.

"Mondtál nekik valamit?" Kérdezi Mike.

"Nem. Azt hiszik, hogy csak barátok vagyunk."

"De nem azok vagyunk, ugye?" Kérdezi. "Mi többek vagyunk. Kérlek, mondd el."

Lesütöttem szemem megpróbáltam megtalálni a helyes választ. Felemelem fejemet, és közelebb megyek hozzá. A nyakára tettem kezemet, és egy pillanatra a szemébe néztem. A másik kezem a zsebembe teszem, kiveszem nyakláncomat.

"Azt akarom, hogy ez a tied legyen."

"Nem, Ashton. Ez a tied. Nem fogadhatom el."

"Hé, azt akarom, hogy a tiéd legyen,"

Mögé lépek, és a nyakláncot a nyakába rakom. "Köszönöm," Mondja halkan.

Mögötte maradok, karomat hasa köré tekerem, és a fejemet vállán pihentetem.

Az ajkaim közel vannak a füléhet, "Én igazán szeretnék --"Elkezdem mondani lágy csókot nyomva arcára.

"Kész a vacsora fiúk," Mr. Roger hangja miatt mindketten szétszéledünk.

Szeme kikerekedik, "Oh. Azt hittem, hogy éhesek vagytok, de valami más miatt vagytok elfoglaltak." Mondja, és egyedül hagy minket.

Szám nyitva maradt. "Bassza meg,"

"És akkor mi van? Meg kell tudniuk valamikor." Mondja Mike.

"Igen, de nem így."

Mike megpróbálja megfogni a kezemet, de elrántom.

"Tudod mit?" Mondja Michael. Nagyon bosszúsan hangzik. "Belefáradtam ebbe, hogy nem tudom, mi a faszt akarsz. Bárcsak tudnám, hogy érzel irántam." Mondja, és elhagyja a szobát. Hallom, ahogy elbúcsúzik Ms Dariatól, és elhagyja a házat.

Csak állok ott, mint egy idióta. Visszamegyek a másik szobába. Sem Mr Rogerel sem Ms Dariaval nem tudok szembenézni.

"Sajnálom. Elvesztettem az étvágyamat." Mondom, és ezzel fel is megyek.

Ezúttal nem zokogok Mike után. Csak hagyom, hogy elmenjen.

Mert gyáva vagyok. Attól tartok, elismerem az érzéseimet iránta.

Félek attól, hogy elmondom neki, mennyire szenvedélyesen szeretem őt.

2018.08.21

Átírva: 2020.06.02