-ASH-

"Jézus Mária, Ashton. Honnan szedted össze ezt?" Mr Roger szinte üvölt így a látogatók felénk fordítják fejeiket.

Sehogy sem tudtam hogyan takarjam el monoklimat, véres orromat és ajkamat. Szarul, így érzem magamat és úgy is nézek ki.

Próbálok úgy viselkedni, mintha nem zavarna, de még mindig fáj.

"Kórházba kell vigyelek." Mondja Mr Roger, ahogy megnézi arcomat.

"Nem, minden rendben lesz." Mondom, de nem tudok nem felszisszenni a fájdalomtól.

"Rendben? Ashton láttad az arcodat? Mert nem néz ki túl jól."

Próbálom meggyőzni őt, hogy minden rendben van, de miután a könyvtár kiürült megragadja kezemet és a kocsijához visz.

"Igen Daria. Már viszem a kórházba... Nem, nem tudom mi történt." Mondja a telefonba. Idegesnek tűnik. Ms Daria hangja szomorú. Nem akartam idegesíteni őket.

::

Az autóban kínos csend telepedett le az utazás során, ami arra készteti a felnőtt férfit, hogy megtörje.

"Nagyon aggódom a helyzeted miatt Ashton. Azt szeretném, hogy véget vess ennek." Mondja, mintha ez az egész átkozottul miattam van.

"Nem gondolja azt, hogy ugyanezt akarom?" Kérdezem dühösen.

"Mindig azt mondod, hogy saját magadat viszed bajba." Mondja teljes komolysággal.

"Én őszinte vagyok önhöz uram. Nem az én hibám volt." Említem és fejemet az ablak felé fordítom.

"Azt mondod nekem, hogy csak véletlen odajött egy idegen és megvert?"

"Nem ismerem a srácot, és teszek róla, hogy így is maradjon. Csak dühös lett, mert... m-megcsókoltam a csaját." Mondom csendben.

Egy kis csend lett köztünk.

"Nem tudom Ashton. Talán elvihetnénk téged egy terapeutához vagy valakihez, hogy megvizsgáljon." Mondja sóhajtva.

"Egy mihez? Nem vagyok beteg. Miért tenne ilyet? Nem bízik bennem igaz?" Nyögök fel.

Nem válaszol, és ismét felsóhajt.

"Csak a legjobbat akarom neked. Én és Daria is." Egyenesen a szemembe néz, amitől kiráz a hideg. "Most menjünk a kórházba." Mondja, ahogy leállítja az autót a kórház parkolójában.

Ahogy belépünk, az épületbe retteneteseten nyugtalannak érzem magam. Érzem, hogy hideg veríték csöppen a homlokomra. Felfedezem, hogy a betegeknek nagyobb problémájuk van, mint nekem.

Úgy tűnik, Mr. Roger tudja, pontosan merre kell menni, végül bekopog az ajtón, amikor egy középkorú férfi -- talán egy kicsit idősebb, mint Mr Roger -- megjelenik.

"Roger? Oh, istenem. De régen volt már mikor utoljára találkoztunk." Mondja a doktor derűsen, majd megragadja és szorosan megöleli.

"Tudom Pete. Tényleg régen. De Ashton miatt vagyok itt." Mondja rám mutatva.

Gombócot nyelek le, az ujjaimat tördelem.

"Üljön le, fiatalember. Úgy látszik nagy bajba keveredtél. Nem is tudtam, hogy van egy fiad Roger." Mondja, úgy érzem mintha pillangók repdesnének a hasamban.

"Nem. Ő nem a fiam. De úgy tekintek rá." Mondja mosolyogva így felszakadt ajkaimmal hülyén vigyorgok, ahogy a betegágyra ülök.

Tetszik, hogy ezt mondta. Azt hiszem.

Megpróbálok nem figyelni a fájdalomra, de állandóan összerezzenek, ahogy megérinti arcomat.

"Sajnálom kölyök, de van egy rossz hírem. Az orrod eltört. És az ajkaid sincsenek jobb állapotban. Szükséged van egy operációra. Még ma." Mondja egy lélegzetvétellel.

Micsoda? Hogy engedhettem meg egy fickónak, hogy eltörje az orromat? Basszus. Szörnyen vélem magam. Érzem, hogy a fejem kezd felrobbanni. Most miatta kell itt töltenem egy éjszakát.

::

::

"Bejöhetsz a házba." Üzenek vissza Emmának, amikor mondta, hogy látni akar.

Nem vagyok biztos benne, hogy akarok-e még barátkozni ezzel a lánnyal, amikor megérkezik, szeretném tisztázni a dolgokat.

Még mindig érzem a fájdalmat a hülye varratok miatt, de legalább már vége van a műtétnek, és itthon lehetek.

Húsz perc múlva, Emma jelenik meg a bejárati ajtónál.

Ahogy kinyitom, kidülled a szeme.

"Ó Istenem. Nagyon sajnálom." Mondja, mintha sírni készülne és megölel.

Végül dereka köré teszem karjaimat és próbálom megnyugtatni.

"Annyira sajnálom Ashton. Soha nem akartam, hogy ez megtörténjen. Korábban kellet volna szólnom." Mondja, majd letörli friss könnyeit. Valóban szomorú?

"De nem tetted." Válaszolok élesen. Bár, nem áll szándékomban durvának tűnni.

"Igazad van. Kibaszottul igazad van. És bocsánat." Mondja remegő hangon.

"Miért vagy itt Emma? Miért nem vagy a b-barátoddal?" Mondtam és próbáltam a legjobban elfedni az undort és a fintort.

"Ő már nem a barátom." Válaszol gyorsan.

"Soha többé." Teszi hozzá. "Csak azt akartam, hogy megnézzem jól vagy-e."

"Ahogy látod, tökéletesen jól vagyok." Mondom gúnyosan.

Lesüti a szemét. Azt akartam, hogy rosszul érezze magát az eset miatt. Nem tudom miért. Egyszerűen nem tudok, mit tenni.

"Itt maradhatok?" Kérdezi. Miért akarná ezt?

Ezért csak vállat vonok és megengedem neki, hogy belépjen a házba. Oda adom az egyik pizsama alsómat.

"A kanapén alszom." Mondom, ahogy megfordulok és hagyom, hogy átöltözzön.

"Ne Ashton. Aludj velem." Mondja, ahogy már kényelmessé tette magát az ágyamban.

Valamilyen oknál fogva lefekszem mellé karommal betakarom és átölelem. Megfordul, hogy szembe nézzen velem, egy kis mosollyal. Nem mosolygok vissza.

Megesküszöm, hogy bámulja az ajkaimat. De nem tudom eldönteni, hogy meg teszi-e mert evvel fájdalmat okoz. Úgy néz ki az ajkam, mint a borzadály.

Kicsit felemeli a fejét és ajkait az enyémhez nyomja. Először nem mozdulok, de végül visszacsókolom.

Jelen pillanatban nem érzek semmit. Az érzéseim eltűntek, és fogalmam sincs, mit kell tenni, vagy mit akarok tenni.

::

-MIKE-

Ajkaimat a lány ajkaira teszem, miközben kezeim fel-le mozogtak testén.

"Oh Mike." Suttogja fülembe, miközben szívom nyakánál a bőrt.

"Mond ki a nevem." Mondja kis nyögéssel, ahogy meztelen teste az enyémhez simul.

Úgy teszek, mintha nem figyelnék így tovább csókolom ajkait. Becsúsztatom nyelvemet a szájába, és ahogy készül ugyanezt tenni elhúzódik.

"Mond ki a nevemet Mike." Mondja vigyorogva, amely hamarosan lelankadt.

Nyitott szájjal néztem rá, majd azonnal becsuktam. Bassza meg. Mi is a neve? Nem emlékszem. Csak arra emlékszem, hogy megláttam egy klubban és elkezdtem flörtölni vele, végül a lakásán kötöttünk ki.

"Oh istenem. Annyira hülye vagyok." Mondja, azonnal felemeli lábait, ahogy feláll az ágyból. Megragadja ruháit és felveszi azokat.

"Mit vártál egy egy-éjszakás kalandtól édesem?" Mondom egy önelégült vigyorral.

"Takarodj ki a házamból." Kiabál mutatva a bejárati ajtóra. Szeme vörössé válik.

Felkelek, megkeresve a ruháimat. Nem tudok mit mondani ebben a pillanatban. "Sajnálom" Mondom, ahogy felveszem a cipőimet.

Szarkasztikusan rám nevet "Oh biztos vagyok benne édesem."

Kinyitja az ajtót, mielőtt kimegyek és keményen becsapja, amikor végül kijöttem.

Ez sokszor megtörtént az életemben.

Őszintén, engem ő nem is érdekel. Mi csak szexeltünk. Mit gondolt? Hogy mi barát és barátnő leszünk?

De mélyen legbelül szeretnék találni valakit, aki tudja, hogy érdeklem, és komoly dolgokat szeretne.

::

Amint belépek Cal otthonába az első dolog, amit szeretnék az egy zuhany. Mikor bejöttem a nappaliba észrevettem, hogy Lucas is itt van. Valamiről beszélgettek -- talán érdekesről, mert nem vettek észre.

"Sziasztok, srácok" Mondom, és mindketten felém fordulnak csak bólintanak, aztán folytatják a beszélgetést. Akkor jó.

Gyorsan felmegyek és bemegyek a fürdőszobába letusolni. Ezt követően felveszek néhány új ruhát. Egy fekete vékony farmert és egy Sex Pistols pólót. Igen, szeretem a Sex Pistols-t.

Amikor bemegyek, a nappaliba látom még mindig megállás nélkül beszélgetnek.

"Miről beszéltek ilyen hevesen?" Kérdezem őket teljes kíváncsisággal.

"Hallottatok a verekedésről, ami tegnap történt?" Kérdezi Calvin.

"Nem. Milyen verekedés?" Kérdezem, ahogy kényelmessé teszem magamat a kanapén.

"Este a koncertünk után két fickó össze verekedett. Azt hallottam, hogy az egyikük elájult miközben vérzett." Mondja Calvin és hirtelen rettenetes fájdalmat érzek a gyomromban.

Csakis Ashtonra tudok gondolni. Vajon ő is benne volt? Remélem, jól van.

"Hé, jól vagy?" Kérdezi, miközben aggodalmasan rám pillant.

Egyszerűen bólintok.

Meg kell találnom őt. De hogyan? Azt sem tudom, hogy hol lakik vagy, hogy mi a telefonszáma.

De van egy másik kérdésem. Mióta érdekel ennyire Ashton?

2017.01.06

Átírva: 2020.05.31