...de te megvigasztalod őket/átöleled őket hátulról.

feat. the 5wirl ;;
―➴ venti ; xiao ; aether ; kazuha ; heizu

┏━━━━°.•☆•.°━━━━┓

↬ VENTI ;;

— milyen kár, hogy ez a szobor nincs még magasabban — fújtattál magadban, ahogy próbáltál levegőhöz jutni.

beletelt vagy negyven percedbe, mire sikeresen felmásztál barbatos szobrára a katedrális előtt, és szereztél közben néhány új horzsolást is, de nem adtad fel, akkor sem, ha sosem féltél még annyira a haláltól, mint akkor, ki tudja hány millió méter magasan.

legyőzve a tériszonyod egyensúlyoztál el a szobor kinyújtott kezeiig, és ventinek csak akkor tűnt fel a jelenléted, amikor megkönnyebbülve felnyikkantál, örülve, hogy túl vagy az ingatag részen, és a tested sem hever kilapítva egy monstadti lakos lábai alatt.

— (név)? — szólított meg, és láttál a szemeiben egy kis aggódást is feléd, de a saját egészséged akkor nem nagyon érdekelt.

— tudod, hogy úgyis utánad jövök, legközelebb lehetnél szomorú egy olyan helyen, ami nincs magasabban, mint mondjuk az angel's share emelete? — engedted meg magadnak, hogy kicsit megpróbáld feloldani a hangulatot, miközben át is ölelted (lévén, hogy újra megfordult, amikor látta, hogy túl tetted magad a démonjaidon) hátulról.

sok embert és nem embert ismertél, sokat meg is fejtettél már közülük, de venti akkor sem volt köztük, ha már több száz éve ismerted őt. épp ezért nem tudtad sosem azt sem, hogy mikor miért lehangolt, mégis mindent megtettél olyankor, hogy ez megváltozzon.

— csak reméltem, hogy ide nem jössz utánam.

— miért? — hajtottad a vállára az álladat.

— szánalmas így látni egy archont — továbbra is a semmibe bámult, te pedig igyekezted a lehető legjobban megfejteni.

— és ha az? én is sok tekintetben szánalmas vagyok — fújtál ki egy kisebb adag levegőt.

— nem vagy szánalmas, (név) — hátra nézett rád, aggódva figyelve, ahogy próbálsz nem arra koncentrálni, milyen magasan vagytok.

— dehogynem, például minden sejtemmel hiszek abban, hogy az anemo archon a lelkitársam, de tériszonyos vagyok — jelentetted ki felkuncogva, ami fel is oldotta a hangulatot. — és ha már így szóba jött, le tudnál juttatni innen valahogy?

━━━━━━━━★━━━━━━━━

↬ XIAO ;;

késő este volt, neked pedig egészen messzire kellett menned, hogy megtaláld xiaot. amint megtörtént, először meg sem merted szólítani, hiszen biztosra vetted, hogy azért ment olyan messzire, el mindenki elől, hogy egyedül lehessen, de te sosem tudtál gátat szabadni az aggodalmadnak.

— xiao- — kicsit közelebb lépkedtél, a teste pedig egy alig elkapható pillanatra megfeszült, amint meghallotta a hangodat.

semmit nem gyűlölt jobban, mint gyengének látszani mások előtt, előtted ez pedig csak még inkább fokozódott. annak ellenére is, hogy senki mellett soha nem volt annyira nyugodt, mint melletted.

— mit keresel? — nem fordult teljesen feléd, csupán a fejét mozdította meg egy kicsit, de továbbra is háttal állt neked.

— ezt a virágot — kaptad le a legelső virágot a melletted lévő bokorról. — és téged.

egy idő után tehetetlenül magad mellé engedted a kezed, és a virág is kiesett belőle, mivel még annyi erőd sem maradt, hogy legalább azt megtartsd. fáradt voltál és tele aggodalommal, túl fáradt, hogy viccesen próbáld oldani a hangulatot.

— felesküdtél, hogy mindenkit megvédesz liyuében — karoltad át esetlenül. — de én is felesküdtem, hogy megvédelek téged. — a vállára raktad a fejed és te is elmerengtél a tenger felé.

— mégis mitől? — vont kérdőre, hiszen nincs teyvatban olyan, amitől te jobban megtudnál védeni bárkit, mint ő téged, egy dolgot kivéve.

— a magánytól — suttogtad halkan és az egyik kezed a mellkasára raktad, hogy nyomatékosítsd a szavaid. — attól, amit most a szemeidben látok —pillantottál le a vízre, ahol tükörképeiteken keresztül összeakadt a tekintetetek.

— engem nem kell semmitől megvédeni — szólalt fel jelentőségteljesen, de te egy apró mosolyt engedtél a bőrére.

— én azért tennék egy próbát.

━━━━━━━━★━━━━━━━━

↬ (evil twin) AETHER ;;

gyors ütemet doboltál a lábaddal, miközben vártad, hogy aether visszajöjjön, már egy jó ideje. nem tetszett az ötlet, amivel előállt, de nem tudtad nem támogatni benne, főként mivel nem érezted arra jogosultnak magad.

így maradt az idegeskedés és az abból fakadó kényszeres mozdulatok.

beletelt több, mint két órába mire visszaért, addigra pedig kishíján leesett a lábad a helyéről, annyira kifárasztottad. azonnal felpattantál és elé ugrottál, amint megláttad.

— hogy ment? — kérdeztél rá aggódva, amikor szembesültél a tekintetével.

— mehetett volna jobban is — ki került, hogy távolabb kerüljön tőled, hiszen nem akarta, hogy olyan állapotban lásd, de te elkaptad a karját, és visszahúzva átölelted őt.

a hátába fúrtad az orrod és lehunytad a szemeid. sok mindent tudtál a teyvatról és sok mindent az emberekről benne, de aethert és a világot, ahonnan eléd pottyant, fele ennyire sem tudtad megismerni.

csak remélni tudtad, hogy idővel ez változni fog.

— rossz volt újra látni őt? — kérdezted, megtippelve borongós hangulatának okát.

— az nem — elemelve a kezed, fentebb húzta az arca elé.

— de...? — próbálkoztál újra, de a fiú csak megrázta a fejét.

— az nem számít — megpuszilta a kézfejed, te pedig elmosolyodtál.

— azért van időnk, hogy meghallhassalak.

━━━━━━━━★━━━━━━━━

↬ KAZUHA ;;

beido segített neked megtalálni a fiút, de te továbbra is kétségekkel küzdöttél, hogy abban a pillanatban szeretne-e látni téged egyáltalán.

— biztos nem zavarom? — kérdezted meg újra a nőtől, az alsó ajkadba harapva, a lehető leghalkabban.

— már jó ideje egyedül szenved, biztos vagyok benne, hogy jót tenne neki, ha végre lenne mellette valaki olyan, mint te.

a válaszon elmerengtél, de mire megfordultál, hogy válaszolj neki, eltűnt, egyedül hagyva téged a szikla mögött.

tudtad, milyen érzés, amikor az ember elveszít valakit, ahogy azt is, hogy milyen, amikor minden évben van egy nap, ami csak erre emlékeztet, épp ezért nem tudtad, megzavarnád-e.

aznap volt pont egy éve, hogy tomo meghalt.

végül kiengedtél egy halk sóhajt, és viszonylag lassú léptekkel közelítetted meg a szőke hajú fiút.

— kazu- — előre nyújtottad a kezed, mintha el akarnád kapni, de inkább megálltál a mozdulat közben, és fürgén bezárva a távolságot kettőtök közt, csak átölelted hátulról.

kazuha először nagyon megszeppent, de amikor rájött, hogy csak te vagy, a hasán pihentetett kezeidre fektette sajátjait.

— nem tudom, mit érzel pontosan, de... — beharaptad az alsó ajkad mielőtt folytatnád. — biztos nem vagy vele egyedül.

— arra utalsz, hogy van élet a halál után? — kérdezett rá, mivel nem volt biztos benne, hogy ugyanarra gondoltok.

— uhum — motyogtad a hajába fúrva az orrodat. — és biztos vagyok benne, hogy most ő is magányos nélküled.

━━━━━━━━★━━━━━━━━

↬ HEIZU ;;

— mi a baj? — sétáltál bentebb a szobába, lerakva a kezedben tartott bögréket az asztalra, hogy a fiú mellé léphess és megnézhesd, mi aggasztja ennyire.

az asztalnál ült, egy nyomozási aktával maga előtt és rendkívül lelombozó aurával maga körül. megijedtél, hogy mégis mi lelhette a te szinte mindig vidám barátodat, ezért lentebb hajolva átölelted a vállát, és fejére fektetted az álladat.

a nyakadat csikizte a haja és a lábad is fájt ebben a pózban, de ezek felett inkább csak szemet hunytál.

először csak motyogta a választ, így nem is éretetted rendesen.

— tessék? — kérdeztél visszareflexből.

— nem tudom ezt megoldani — motyogta apró köröket rajzolva ujjaival az asztallapjára. A nyomozási aktára utalt, te pedig egyből megértetted őt. — mi baj van velem, (név)?

a szíved szakadt meg a hangját hallva, ezért egy puszit nyomtál a hajába, majd felállva hátrébb húztad a székkel együtt.

— nincs veled semmi baj — jelentetted ki azonnal mosolyogva. — egy-két dolgot kivéve, de azok nem számítanak!

— akkor mégis miért nem vagyok képes, hogy-

— mikor aludtál utoljára? — kérdeztél rá enyhén számon kérően, majd, amikor láttad, hogy heizu rendesen számolni kezdett, csak felsóhajtottál, és a kezére csaptál, ami az általad behozott tea felé nyúlt.

— nem jár több koffein, mész aludni, és újra vidám és okos leszel.

┗━━━━°.•☆•.°━━━━┛

⇲ kérte : Azami-chan09 <3

⇲ maradjunk annyiban, hogy nem ez lett életem fő műve és sajnálom 😭

date : 2022 / 06 / 19