Jisung köhögni kezdett és egy picit szédülni, de egyáltalán nem zavarta őt. Folytatta a cigaretta elpusztítását és leült a földre a kapunak dőlve.

-Fel fogsz fázni!- nyújtotta a fiú felé a kezét Hyunjin.

-Nem érdekel az sem!- fogadta el a segítséget nyújtó kezet majd eldobta a cigicsikket.

-Jisung, kérlek ezt fejezd be!- nézett rá szomorúan majd magához ölelte az alacsony fiút.

Sóhatjva ölelte magához majd lehunyta a szemeit. A következő pillanatban már a hídnál találta magát ahol Hyesoo energiaitalát szürcsölgetve cigarettázott.

-Szia!- köszönt majd letette maga mellé a helles fémdobozt.

-Szia Hyesoo noona!- ült le a lány mellé majd ő is lógatni kezdte a lábait.

-Hogy érzed magad?- fordította felé fejét majd a vízbe dobta a cigaretta csikket.

-Rosszul! Alig aludtam az éjszaka a sírásnak és a fejfájásnak köszönhetően ráadásul már 7-kor fel kellett kelnem!- panaszkodott a fiú majd megdörzsölte a homlokát.

-Menj haza és pihenj le!- döntötte fejét a fiú vállára aki lehunyt szemekkel  hajtotta a fejét a lányéra.

-Nem tehetem, sajnos!

-Akkor menjünk haza és aludjunk együtt!

-Ébren kell maradnom, mert bármikor megtörténhet a baj!

Ásított egyet majd kinyitotta a szemeit és az eget kezdte kémlelni. Sokat csinálták ezt Minhoval miközben mindenféle baromságról beszélgettek. Hiányzik neki a 22 éves fiú és egyben haragszik is rá amiért eldobta a 4 éves barátságukat egy bukott angyal miatt. Senki nem tudja, hogy ismerkedtek meg és mikor kezdtek el társalogni egymással. Vajon ez miatt hanyagolta őt? A fiú miatt mondta le a találkozókat amiket Jisung annyira várt?

-Utálom Minhot amiért képes volt ezt tenni velem!- motyogta az orra alatt majd ivott egy kortyot Hyesoo energiaitalából.

-Én csalódtam benne! A hallottakból mindig is azt gondoltam, hogy te vagy neki a legfontosabb a családja után és nem lenne képes téged csak úgy elhagyni, de úgy látszik tévedtem.

-Én is azt gondoltam, hogy vagyok neki annyira fontos, hogy elmondja nekem azt, hogy van valakije aki ráadásul egy bukott angyal, de úgy látszik én is tévedtem.  Titkolózott előttem és ez fáj a legjobban! A 4 év alatt elmondtam neki mindent,  kivéve az érzéseimet, nem hazudtam neki és ha volt valami baj, nem távolodtam el tőle. Ha éppen vele volt gondom akkor is a szemébe mondtam, erre ő eltitkol mindent. Nem értesített arról, hogy 4 év barátság után elhagy engem csak, mert rosszul reagáltam volna!

-Tudod mit! Baszódjon meg Minho!- itta meg az utolsó kortyot.

-Mondanám én is, de nem káromkodok!- tette karba kezeit.

-Nem tiltsa a szabályzat, hogy egy angyal káromkodjon!- rántott vállat a lány.

-Igazad van, de Minho nem szereti...- kezdett bele mondatába majd eszébe jutott, hogy Minho most egyáltalán nem számít. -Baszódjon meg Minho!- morogta majd álló helyzetbe tornázta magát a hídon.

-Le ne merj ugorni!- fogta meg a kezét, hogy még véletlenül se ugorjon le.

-Nem halnék bele és tudok repülni!- kuncogott fel a fiú majd visszaült mellé.

-Nem érdekel!- forgatta meg a szemeit Hyesoo.

Egészen este 8-ig ott ültek a hídon és beszélgettek. Nevetgéltek, Hyesoo néha megvígasztalta Jisungot hiszen nem tudta visszatartani a könnyeit. A mókus fiú kicsit szégyellte magát amiért őt kell vígasztalni miközben ez Jisung feladata hiszen ő az őrangyal.

-Ne merd rosszul érezni magad amiért én vígasztallak téged és nem te engem!- simogatta meg a fiú vállát majd egy puszit nyomott a pufi arcára.

-Miért kell ennyire hiányoznia?

-Nekem is hiányzott az egyik barátom aki átvert engem. Hiába haragudtam rá, akkor is egy nagyon jó barátom volt. Mindenkinek hiányzik az a személy akit elhagyott vagy aki elhagyta. Ez természetes és majd elfog múlni!

-Tudom, de amíg nem múlik el addig szörnyű és ezt te is tudod!

-Ne gondolkozz rajta annyit, ha pedig látod, csinálj úgy mintha ott se lenne!

-Megpróbálom!- sóhajtott lemondóan majd ismét álló helyzetbe tornázta magát hiszen ideje hazakísérnie a lányt.

-Gyerünk!- szállt le a hídról majd az angyal kezét megfogva segítette le az útra.

Kézen fogva indultak meg a lány lakása felé ami a hídtól csak 10 percre volt. Nem siettek hiszen valójában mindketten ráértek. A lány akkor megy haza amikor csak akar hiszen egyedül lakik míg az angyal fiú egészen addig nem mehet haza amíg a lány biztonságban haza nem ért.

-Jisung?- lepődött meg BangChan amikor meglátta a nála alacsonyabb fiút.

-BangChan hyung?- fordult a hang irányába majd mosolyogva szaladt oda hozzá.

-Hogy vagy? Rég láttalak tökmag!- ölelte magához az angyal fiút.

-Csak 6 centivel vagy magasabb nálam, de egyébként nem jól!- ölelte vissza hyungját.

-Azt valahogy sejtettem, Seungmin mesélte mi történt!- simogatta meg a fiú fejét majd eltolta magától.

-Nem számít! Hogy álltok most Seungminnal?- húzogatta a szemöldökeit, tudta jól, hogy az ember szerelmes az angyal barátjába.

-Elhívtam egy randevúra és igent mondott!- mosolyodott el a 23 éves férfi.

-Ennek nagyon örülök hyung!- vigyorgott rá Jisung majd végül bánatukra muszáj volt elköszönnie tőle.

Megölelték egymást még utoljára aztán pedig ismét megragadta Hyesoo kezét. Újra útnak indultak és Jisung szomorúan nézte a városban lévő szerelmes párokat. A barátjai közül szinte mindenkinek összejött a kapcsolat a szívük választotjával, de neki sajnos nem. Hogy miért bünteti őt az élet? Senki nem tudja! Már bánja, hogy 4 évvel ezelőtt neki ment annak a 17 éves angyal fiúnak. Már bánja azt, hogy 13 évesen szóba elegyedett Minhoval. Már bánja, hogy Lee Minho volt az a személy aki miatt rájött, hogy a saját neme is vonzza őt. Már bánja, hogy 3 éve szerelmes egy mostanra 22 éves férfibe.

Vannak olyan személyek az életünkben akiknek a megismerését örökké bánni fogjuk. Vajon Jisung életében, Minho egy ilyen személy?