-Kicsi fiam kelj fel, mert munkába kell állnod!- keltegette Jisungot már 5 perce, de a fiú olyan mélyen aludt, hogy nem hallotta anyja szavait.

-Jisung! Kelj fel!- ordított a fiú fülébe jó barátja Hyunjin.

A mókus fiú összerezzent és reflexszerűen fejbe csapta a fülébe kiabáló egyént. Nyitogatni kezdte a fáradt szemeit majd nagy nehezen felült az ágyában.

-Hát ez fájt!- fogta a fejét az idősebb majd fájdalmas fintorral nézett a barátjára.

-Így jár az aki beleordít a másik fülébe miközben alszik!- dörzsölte meg a szemeit majd kikelt az ágyból.

Nem igazán érdekelte, hogy majdnem összesett a fáradtságtól. A munkája sokkal fontosabb volt neki és nem hagyhatja, hogy a fáradtság legyőzze őt.

-Ha kész vagy, gyere le reggelizni!- simogatta meg a fia fejét majd egy fejre adott puszi után elhagyta a szobát.

-Hogy van Jeongin?- kérdezte a hosszú szőke hajú férfit.

-Jobban van! Holnap után ideiglenesen hozzám költözik! Ha ráérsz akkor igazán meglátogathatnád majd!- ült le a mókus fiú ágyára miközben végig nézte ahogy barátja szerencsétlenkedik.

-Elegem van!- dobta le a földre a szürke pólóját miután sokadjára se oda dugta be a fejét ahová kellett volna.

-Gyere, majd én segítek! Ahogy elnézem nem sokat aludtál. Tudom, hogy rossz az elvesztése, de biztos vagyok benne, hogy túlleszel rajta. Fogd fel kicsit másképp ahogy mi is a többiekkel! Boldog azzal a sráccal és ez minket is boldoggá tesz!- adta rá az alacsony fiúra a pólóját.

-Hyung, nem tudom máshogy felfogni ugyanis én nem úgy szeretem őt ahogyan azt ti teszitek! Nem tudok boldog lenni attól, hogy mással boldog! Nézd meg mit tett velem az elvesztése és az, hogy hazudott nekem, nem is beszélve arról, hogy valaki más kezét fogja és mást csókol meg!- sírta el magát majd kibontotta a szárnyait amiken a tegnapinál pár darabbal több fekete toll volt.

-Jézusom, Jisung..- nézte a barátja szárnyait. -Én.. sajnálom!- húzta magához egy ölelésre majd könnyezve kezdte simogatni az alacsony barátja fejét. - Nem akarlak téged is elveszíteni!- suttogta maga elé meredve majd lehunyta szemeit ezzel engedélyt adva a könnycseppek távozására.

-Van még két hetem hátra utána pedig búcsúzkodás..- húzódott el az idősebbtől. -Élvezzük ki amíg van időnk!- mosolyodott el szomorúan majd keresett magának egy szintén szürke farmert.

Magára kapta a ruhadarabot egy kis segítséggel majd végül együtt mentek le reggelizni. Hanjinak nem igazán volt étvágya mégis evett a palacsintából hiszen az anyja időt szánt arra, hogy a fia kedvencét csinálja. Bár nem sokat evett, de úgy gondolta elég lesz neki arra a pár órára amíg az emberek között van. Reggeli után ismét a szobájába vették az irányt hiszen Jisung fent hagyta a mobilját.

-Nem szeretnél felrakni a szemed alá egy kis korrektort?- kérdezte Hyunjin amikor beléptek a szobába.

-Lusta vagyok rá!- tette zsebre a telefonját majd csak annyit vett észre, hogy Hyunjin a fürdő felé tolja.

-Akkor majd én! Jobb lenne egy szabadnap, mert a szemeid is duzzadtak, de ezen sokat segít ha hideg vízzel megmosod az arcod. - nyitotta meg a csapot miután feloltotta a fürdőhelységben a villanyt.

Jisung szót fogadóan megmosta az arcát hideg vízzel majd egy kisebb fehér törölközővel felitatta a nedvességet az arcán. Miután ezzel végzett Hyunjin leültette a kád szélére és egy kis korrektort kent a fiú szemei alá. Eldolgozta az ujjaival és rájött, hogy a felkent adagnál egy picivel több fog kelleni a karikák eltüntetéséhez.

-A szemeid allati táskáknak már márkájuk is van, mennyit aludtál te?- rakta vissza a helyére a korrektort majd álló helyzetbe segítette a mókus fiút.

-5 órát talán!- válaszolt majd szája elé tette az egyik kezét ugyanis muszáj volt ásítania.

-Remélem, hogy egy kicsit jobb kedved lesz majd!- simogatta meg a fiú fejét majd kimentek a fürdőből.

Lementek a lépcsőn majd elköszöntek Han édesanyjától. Hyunjin felvette a fekete bakancsát míg Jisung a szürke Convers cipőjét kereste. Miután megtalálta győzelemitassan elmosolyodott és felvette a pár cipőt.

-Nem veszel fel egy kabátot?- kérdezte Hyunjin miközben magára kapta a farmer dzsekijét.

-Nem lesz bajom egy kis széltől, különben is süt a nap szóval annyira nem lehet kint hideg!- nyitotta ki a bejárati ajtót majd kilépett a nagy udvarra.

Hyun a fejét rázva lépte át a küszöböt majd becsukta maga után a falapot. Átkarolta az alacsonyabbik vállát és úgy sétáltak el egészen a kapuig. Hyunjin kinyitotta a kaput és megvárta amíg Jisung kimegy rajta. Sungie csak elmosolyodott az udvariasságán és megvárta amíg a hyungja is kilép az utcára. Hyunjin szeretett volna levegőzni egyet mielőtt munkába állnak. Hogy mit jelent az idősebbnél a szabadban levegőzni?

-Nem kérsz egy szálat?- nyújtotta a fiatalabb felé a cigarettás dobozát.

-Miért nem teszed már le? Jeongin egyszerűen rühelli amikor cigaretta szagod van!- nyúlt a doboz felé majd kivett belőle egy fehér szálat.

-Próbálkozom és különben is, miatta nem szívok el napi 8 szálat! 2 hete mindennap csak 3 szálat szívok el!

-Becsületre méltó!- vette ajkai közé a szálat majd kért egy gyújtot a mellette állótól.

-Ha lehet ne halj meg tőle, két éve dohányoztál utoljára!

-Reméljük, hogy nem fogok, de az sem zavar ha mégis!

Jisung meggyújtotta a dohánnyal töltött hüvelyt és beleszívott egyet. 2 éve már annak, hogy Jisung Minho miatt letette a cigarettát. Minho sose szerette ha cigaretta szaga van a ruhájának vagy éppen a kezének. Azt utálta a legjobban, hogy a fiatalabbik roncsolja a tüdejét. A mókus fiú túlságosan is szerette Minhot így hát hallgatott rá és leszokott a függőséget okozó cigarettáról.

De most nincsen Minho aki megakadályozná őt a tüdeje roncsolásában, akkor miért ne tehetné meg?