-Yuseong, sírni nem gyengeség, ha szomorú vagy csak engedd ki!- ült le mellé a lány majd meglökte magát.

-Miért hullajtsak könnyeket pont érte?- fordította felé a fejét majd ő is meglökte magát.

-Ilyen a viszonzatlan szerelem, sírunk valaki olyan miatt aki sose fog ránk úgy tekinteni mint a párjára! Sírd ki magad aztán pedig bándd meg, hogy könnyeket hullajtottál érte. - nézett le lábáira amiken fekete bakancsot viselt.

Black Moon mindig is szeretett volna boldogságot érezni és őszintén élvezni a gyermekies dolgokat. Sose hintázott ezelőtt és most is csak Jisung miatt tette meg. Élvezni akarta ahogy a szél belekap a hajába, nevetni akart a csikizős érzéstől a gyomrában, mosolyogni akart Jisung emlékein és nem csak elszomorodni egy-két negatív élményén.

-Fura, nem hallom a gondolataidat mégis tudom, hogy mire vágysz..- ugrott ki a hintából amit évek óta nem tehetett meg Minho aggodalma miatt.

-Talán a kötődés miatt van vagy az erődnek köszönhető!- rántotta meg vállait majd ismét belemerült a gondolataiba.

Kiakart ugrani a hintából és élvezni azt, nevetni akart a félresikerült landoláson és azt akarta, hogy érezze a fájdalmat, a fizikait amit mindig elnyom a benne lévő sötétség. Sok féle érzelemtől fosztotta meg őt a bukott angyalnak való születés és ő azokat mind érezni akarta és átélni.

jóindulat, segítőkészség, gondoskodás, együttérzés, gyengédség, tisztelet, ámulat, csodálat, ellazultság, elégedettség, gondtalanság,öröm, szeretet, kiteljesedés,
bizakodás, optimizmus, lelkesedés,izgatottság, vidámság, felszabadultság, kíváncsiság, nyitottság, élvezet,gyűlölet, utálat, lenézés, irtózás, megvetés, kárörvendés,szégyen, bűntudat, lelkiismeretfurdalás, bizonytalanság, tétlenség meglepődés, értetlenség, tehetetlenség,
nyugtalanság, aggodalom, félénkség, kétségbeesés, riadalom, ijedtség, rémület, félelem, rettegés,elégedetlenség, frusztráció, feszültség, keserűség, ingerültség, bosszúság, neheztelés, idegesség, harag, zaklatottság.

Elege volt már a közömbösségből, az ürességből, a bánatból, a folytonos csalódottságból, az érdektelenségből, az érzéketlenségből. Utálta, hogy bár vannak érzései amik a boldogtalanságát tükrözik mégsem tudott sírni ezáltal pedig csak napról napra rosszabbul érezte magát.

-Elérem, hogy boldog ember legyél még akkor is ha ehhez melletted kell, hogy legyek mindennap!- nézett rá Jisung egy halvány mosollyal majd kitárta a karjait.

Nem tudom, hogy most mit szeretnél..

Ölelj meg!

Mi az az ölelés?

Talán, szavak nélküli kommunikáció. Egy ölelés ha szívből teszed akkor nagyon jól tud esni és állítólag gyógyító hatással van a lélekre.

Hyeseong megállt a hintával majd Jisunghoz sétált. Nem tudta, hogy mit kell tennie hiszen sose kapott még ölelést így hát Jisung volt az aki kezdeményezett. Az alacosny fiú lehunyt szemekkel szorította magához a magasabb lányt aki leutánozva Jisung mozdulatait magához ölelte a fiút.

-Milyen?- kérdezte a lány hátát simogatva.

-Olyan fura...- könnyesedtek be a szemei majd hirtelen kitört belőle a zokogás miközben egyre jobban szorította magához a fiút. - Mi a fasz ez?- nevetett fel a lány miközben elengedte a fiút és megtörölte a szemeit.

-Mindenkinek vannak egyszerre negatív és pozitív érzelmei. Fura, főleg elsőre!

Hyeseong letörölte a könnyeit ismét majd várta, hogy végre abbahagyja. Jisung a lány arcához nyúlva letörölte a maradék pár sós cseppet majd elmosolyodott a lány őszinte mosolyát látva.

-Köszönöm!- nézett a fiúra hálálkodva.

-Nem kell köszönni, most pedig menj, mert szerintem várnak téged!- mutatott hátra a meglepett bukott angyalokra.

-Majd még találkozunk!- ölelte át ismét az alacsony fiút majd elindult a kisebb társasághoz.

Jisung elmosolyodott, de a görbület egyből lehervadt az arcáról amint meglátta, hogy Shiwang magához húzza Minhot és egy csókot kezdeményez.

Számtalan gondolat átfutott az agyán még maga se tudta számontartani az összeset, de egy biztos...elakart onnan tűnni és sose akart visszatérni.

-Hé, hullócsillag! Segíts magadon!- fordult hátra majd felvette a napszemüvegét.

Tudta, hogy már nem fog hallani öngyilkossággal kapcsolatos gondolatokat így nem gondolta fontosnak azt, hogy figyeljen Jisungra.

A fiatal fiú szomorúsága másodpercek alatt tűnt el. Nem gondolta volna, hogy saját magát is boldoggá tudja tenni, de nagy megkönnyebbülés volt számára. Jisung nem hagyta el a játszóteret hiszen nem volt értelme mennie sehová sem. Nem tudta mihez kezdjen magával így egészen hajnali kettőig az egyik hintán ült. Amint ezt megunta hazasétált és felment a szobájába aludni.

...

Másnap reggel Hyunjin hívására kelt fel így álmosan szólt bele a készülékbe. Halkan szipogott a fiú így egyből éberebbnek érezte magát.

-Hyung, mi a baj?- kérdezte aggódva miközben hátához kapott.

-Már csak 1 hét és elveszítelek!- suttogta megtörten. -Sajnálom Jisung, de muszáj volt elmondanom a többieknek is!- sírta el magát.

-Semmi baj hyung! Minden rendben lesz. Gyertek át és töltsük együtt a mai napot, rendben?- mondta lágyan pedig könnyei mardosták a szemeit.

Nem haragudott Hyunjinra sőt örült neki, hogy nem az ő feladata volt elmondani ezt a rossz hírt. Nem telt el 10 perc sem már 3 síró fiú rontott be a szobájába akik azonnal egy szoros ölelésbe vonták őt.

-Sajnálom amiért nem mondtam el!- suttogta majd végleg eltört a mécses.

Együtt sírtak mind a négyen és próbáltak nem arra gondolni, hogy már nincs sok ideig együtt tölteni az időt.

-Szeretünk Jisung, nagyon!- suttogta Felix szorosabban ölelve a mókus fiút.

-Én is szeretlek titeket!- mondta sírva és már a hátába nyilaló fájdalom sem érdekelte.

Elveszíteni egy legjobb barátot határozatlan időre szörnyű, de áttudjuk érezni azt amit jelenleg a négy őrangyal érez?