𝐟𝐞𝐛𝐫𝐮𝐚́𝐫 𝟕.
Valami vicces dolog, ami veled történt mostanában:
Uh. Hát...
Hirtelen semmi nem jut eszembe, csak az mikor tavaly (útközben rájöttem, hogy már tavalyelőtt) online matek óra közepén Apukám kihívott engem és a tesóimat, hogy kivágjunk egy diófát a hátsókertben.
A feladatunk annyi volt, hogy miután Apám kivág egy kis darabot, mi magunk felé húzzuk a fát, hogy arra dőljön, mert a másik irányba egy épület volt.
A kötelet látva megkérdeztük, hogy nem-e fog az elszakadni, de ő azt mondta, nem úgyhogy hittünk neki.
Neki is kezdtünk a hadműveletnek, a tesóimmal tartottuk a kötelet és húztuk, aztán egyszer csak elszakadt.
Anyám, aki írtózik az ilyesfajta dolgoktól, pont ebben a pillanatban nézett ki az ablakon, és csak annyit látott, ahogy a nővérim hanyatt vágódnak, én meg ordítok Apánknak, hogy ne vágja, mert a elszakadt.
Végül nem lett semmi baj, kicseréltük az eszközt és kivágtuk a fát biztonságosan.
Ez az esetet meglejátszódott abban az évben karácsonykor is, mert nekünk a fánk ilyen 3-4 méter magas és lóg a plafonról, úgyhogy Édesapám beakasztotta a kampóba a kötelet, ledobta nekünk, hogy húzzuk fel, és megkérdeztük megint, hogy nem-e fog elszakadni, amire ugyanúgy azt válaszolta, hogy nem.
Leszakadt az is.
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro