"Örülök, hogy újra látlak, Dagmar". Üdvözölte barátságosan Carlos, amikor ő is beszállt a repülőgépbe, feltéve bőröndjét a csomagtartóban. "Úgyszintén, Carlos". Mosolygott rá Dagmar, hiányzott már neki az a fiús vigyor és a Landora lőtt kacsintás, ami miatt a barátja fújtatott. A Fairoaks repülőtérről az ausztriai Grazba utaztak. Dagmar Lando barátnőjeként vett részt az első versenyén, és kíváncsi volt, mert bepillanthat egy verseny kulisszái mögé. Meglehetősen ideges volt. Nem volt biztos benne, hogy a fiú mindent megosztott a csapatával. Tudta, hogy nem fog rosszat mesélni róla. De mintha egy kicsit kiadta volna a csalódottságát és az érzelmeit, így fogalma sem volt, hogyan tekint rá a csapat. A médiacsapat, Charlotte, Helen és Lucinda ugyanolyan barátságosak voltak vele, mint Carlos, ezért azt feltételezte, hogy minden rendben lesz. "A repülő út körülbelül négy óra." Lando megtörte a gondolatmenetet, így bólintott. "Rendben". Dagmar az ölébe rakta a könyvet, egy fura nézés jelent meg az arcán. "Mi az?". Kérdezte kuncogva. "Nem szórakoztatjuk egymást?". Kérdezte. "Például egy játékkal, vagy egy filmmel?".

"Négy órás?". Nevetett, Lando pedig ránézett. "Nem hallak". Mondta, miközben feltette a fejhallgatót, mire a lány megrázta a fejét. A repülőgép lassan megtelt a McLaren összes tagjával, akik ma Spielbergbe utaznak. Bekapcsolták a biztonsági övet, majd a pilóta bejelentett valamit, mielőtt elhagyták a kis repteret. Dagmar kinézett az ablakon, míg a felhők között repültek, majd az ölében kinyitotta a könyvét, és ujjait a végére támasztotta. Lando ránézett, miközben a lány a mondatokat követte, úgy tűnt, hogy csupán néhány másodperc alatt merült bele a történetbe. Lando elmosolyodott a látványtól, és odahajolt, hogy megpuszilja az arcát. Ráemelte a tekintetét, és elmosolyodott, a szíve szinte olvadt a mellkasában. "Nagyon örülök, hogy velem jössz". Mondta, tudva, hogy öt perc után újra a könyvre szenteli minden figyelmét, de még egyszer el akarta mondani. "Én is örülök". Válaszolta Dagmar, majd a csillogó szemébe nézett. Dagmar kb. egy óra után megunta az olvasást, és inkább a fiú vállára hajtotta a fejét.

A repülőgép személyzete félúton hozott nekik valamit inni, Dagmar pedig szívesen ivott egy pohár vizet. Lando levette a fejhallgatót, karjával átölelte, ujjaival pedig néhány hajszállal játszott. Puszit nyomott a halántékára, amikor egymásra dőltek. Dagmar meglehetősen hosszúnak tartotta a repülést, már ásított, amikor a gép ereszkedni kezdett. Kinézett az ablakon, látta alattuk Ausztria gyönyörű táját. "Mi következik, amikor leszállunk?". Dagmar Landohoz fordult, aki felnézett a telefonjáról. "A szállodába megyünk felfrissülni, majd este vacsorázunk, holnap lesz a médianap, jöhetsz a pályára, és csatlakozhatsz a pályabejáráshoz". Magyarázta Lando, mire a lány bólintott. "Nekem teljesen jó, szívesen látnám a pályát". Mondta, mielőtt újra kifelé nézne. A gép lágyan remegett, amikor érintette az osztrák repteret, és türelmesen megvárták, amíg a 'parkolóhelyére' gurult, és kiszállhattak a gépből.

Dagmar vitte magával a bőröndjét, követte Landot. Kisbuszok álltak kint, akik készen voltak az indulásra, hogy a szállodájukhoz vigyék őket. A nap ragyogóan sütött és meleg volt, megkönnyebbülten érezte magát, amikor úgy döntött, hogy farmer szoknyát vesz fel harisnyanadrág nélkül egy szandállal, meg egy fehér kivágott pólóval. A nyári szezon elindult, és itt kezdődött Ausztriában. Lando átnézett a válla fölött, hogy megbizonyosodjon róla, követi-e őt. Válaszul egy apró mosolyt küldött neki, majd kivette a haját az arcából, mert a szél miatt a szemébe fújt. Lando előre engedte, hogy elsőként üljön be a kocsiba, beült az ablak mellé. Középen Lando, Randy pedig csatlakozott hozzájuk, a másik oldalon Lucinda és egy másik mérnök ült. Egy pillanatig zsúfoltan ültek, de mindenkinek sikerült beülnie az egyik kisteherautóba, azután elhajtottak. Mostanra késő délután volt, de a nap még mindig sütött, és a forgalom meglehetősen mozgalmas volt. Dagmar élvezte a kilátást az autó ablakaiból, Lando keze közben a térdén pihent. Mindenki csendben volt, Lucinda telefonált, Randy pedig hátradőlt, hogy aludjon egyet.

A nap hosszú volt, és Dagmar alig várta, hogy lepihenjen és lezuhanyozzon, mielőtt elmennek vacsorázni. Szeretné körbejárni a helyet, mielőtt aludnának, de ez Lando miatt felejtős, mivel neki holnap kora reggel a pályánál kell lennie. A kisbusz ledobta őket a szállodánál, Dagmar örült, hogy egy kicsit kinyújthatja a lábát. Halk ásítást hallatott, amitől a fiú kuncogni kezdett, az arca kissé vöröses lett, mikor egymásra néztek. Lando a lány bőröndjét is kivette a kocsiból, a fogantyújánál fogva odaadta neki, miközben megkerülte a járművet. Először be kellett jelentkezniük, majd várakozni kellett, amíg az összes csapattagnak szobát szereztek, néhányuknak párost. Lando és Dagmar is párba kerültek, ahogy a fiú kérte. Dagmar követte őt a liftbe, mellette állt, miközben jó magukat és néhány társát az emeletükre viszi. Körülnézett a luxusszállodában, biztos volt benne, hogy a szobájuk tágas. Remélte, hogy az ablakokból némi kilátás nyílik a gyönyörű természetre.

Lando kezében a szobájuk kártyája volt, aztán behelyezte a tartóba. A fény zölden világított, és az ajtó kinyílt, hogy beléphessenek. Dagmar nagyot sóhajtott, végre volt egy pillanatuk kettesben, mielőtt elmennek vacsorázni. "Szép". Motyogta, és a bőröndjét a szoba sarkába tette, utána levette a szandálját, majd hagyta, hogy az ágyra essen. "Ugye?" Lando rámosolygott, majd válaszolt egy üzenetre, mielőtt az éjjeliszekrényre tette a telefonját és lefeküdt mellé. Összefogta kezét a hasán, majd Landora nézett, amikor szembefordult vele. "Először zuhanyozhatsz, ha akarsz". Javasolta Lando a könyökére támaszkodva. "Hmm, te is mehetsz először". Hümmögte Dagmar, és kuncogni kezdett. "Vagy együtt is mehetünk...". Lando szemöldökét fel- és levonogatta, amikor ujjai a csupasz bőrét cirógatta, közben az pólója felhúzódott. Dagmar kuncogást hallatott, amitől a szíve gyorsabban dobogott, a nő megrázta a fejét. "Akkor későn fogunk vacsorázni". Mondta. Halkan sóhajtott. "Igazad van". Megint rámosolygott, kezével felnyúlt, hogy megsimogassa az arcát.

Lando megtámaszkodott, hogy lehajoljon és megcsókolja, kezét az arcán tartotta, hüvelykujjával pedig lágy köröket rajzolt az állán. Dagmar elmosolyodott, és érezte, ahogy a száján át vigyorog, amikor magához húzza, és lovagló ülésbe teszi. A lány a kemény mellkasára tette a kezét, elválva tőle, hogy egyenesen üljön. "Menj zuhanyozni, éhes vagyok". Lando felnevetett, kezét megfogta, és széttárta miközben felült, és újabb csókot nyomott az ajkaira. A lány leszállt róla, és a fiú elindult kinyitni a bőröndjét. Elővett egy farmert és egy fehér felsőt, aztán ő ment először a fürdőbe. Dagmar is felnyitotta a poggyászát, széthajtotta az egyik ruháját, amit elpakolt, és kiterítette az ágyra. Nem hozott más cipőt, csak kényelmeset a pályára, ami egy szandálból és egy magassarkúból állt. Remélte, hogy nem lesz sokkal magasabb Landonál. Halkan kuncogott az elképzelt jeleneten. Nem tartott sokáig, mire Lando végzett, és csak egy törülközővel a derekán sétált ki, ajkán fiús vigyor, erre Dagmar megrázta a fejét.

"Bezárom az ajtót". Hümmögte Dagmar, amikor ismét magához húzta, tenyere alatt égett a mellkasa. "Hmm, oké". Mondta Lando, és néhányszor csókot nyomott a szájára, amikor elhúzódott tőle. Lando felöltözött, és szórakoztatta magát a telefonjával, miközben arra várt, hogy Dagmar is befejezze a fürdést. Belemerült a játékba, amivel játszott, amikor a lány kijött, és halkan megszólította, hogy ránézzen. "Lando?". Szólt Dagmar, és a tarkójánál fogva tartotta a ruháját. "Meg tudnád kötni?". Kérdezte, Lando felült, és letette a mobilját. Egy percig tartott, hogy ránézzen, gyönyörűnek tűnt az esti fényben és a nyári ruhájában. A magassarkú hangsúlyosabbá tette a lány vonalait, a lábait, fel kellett ébrednie az álmodozásából, hogy odalépjen hozzá. "Lélegzetelállítóan nézel ki". Motyogta Lando, majd elvette tőle a szalagokat, hogy lazán össze kösse a nyakán, és megbizonyosodott róla, hogy a nyakpántos ruhája tökéletesen illeszkedik, ahogy ő szerette volna. "Tetszik a ruha?". Mosolygott. "Imádom". Lando visszahúzta a haját, és végigment ujjaival, majd előrehajolt, hogy csókot leheljen a nyakára.

"Van valamim számodra". Mondta. "Nekem?". Kérdezte Dagmar összevont szemöldökkel. Lando az alsó ajkába harapott, miközben a bőröndjében kutatott, és kivett egy kis ékszerdobozt. "Ballagási ajándék. Nem akartam korábban odaadni, hogy úgy tűnjön, mintha ez egy bocsánatkérő ajándék lenne, hogy velem maradj". Mondta, mire a lány röhögött. Dagmar biztos volt benne, hogy nem gondolna ilyesmire, de mégis gondolkodott rajta. "Nyisd ki". Szólalt meg, mire elmosolyodott, kissé idegesnek érezte magát, amikor elvette tőle a kis szelencét és kinyitotta. A puha párnán két pompás fülbevaló pihent, megegyeztek azzal a nyaklánccal, amit oly sok hónappal ezelőtt adott neki karácsonyra. "Ezek gyönyörűek". Mondta Dagmar, és az egyiket a kezébe vette. "Tedd be őket, hogy lássam, milyen szépek rajtad". Javasolta Lando, ő pedig biccentett, azonnal a tükör elé állt, hogy a csillogó fülbevalókat a fülébe tegye. Visszafordult hozzá. "Elbűvölő". Lando elmosolyodott, és néhány hajszálat a füle mögé túrt. Egy kis kuncogás hagyta el az ajkait, és még egyszer magához húzta.

Kezei a derekán pihentek, szeretettel szorongatta, mire lehajolt, hogy még egyszer megcsókolja. Nem tudta, mennyi csókot lopott el tőle, de biztos volt benne, hogy ma sokkal többet akar csempészni.

Credit to: curvaparabolica