"Hé, miért ráncolod a homlokodat?". Bökött Sarah Dagmar bordái közé. "Lando tegnap este Ausztráliába ment". Sóhajtott, lebiggyesztett ajkakkal. "Nem töltöttétek együtt a hétvégét?" Kérdezte Sarah. "Mintha te nem lennél ragaszkodó, Sarah". A barna megforgatta a szemét, erre Sarah kicsit felnevetett. "Igen, de az enyémnek van ideje, a tiéd meg mostantól minden héten bejárja a világot" Dagmar megrázta a fejét. "Köszönöm, hogy emlékeztetsz rá". Válaszolta. "De igen, együtt voltunk a hétvégén, mielőtt elment. Egyáltalán nem akarok függeni tőle, de már hiányzik?". Úgy mondta, mintha ebben sem lenne biztos. "Biztosan sokat fogtok telefonálni". Mondta Sarah. "Magával vitt Barcelonába, Dagmar. Nem tenné meg, ha félne tönkretenni a hírnevét, vagy a PR-t veszélybe sodorná, meg ilyesmik." Okoskodott barátnője. Természetesen igaza volt, és Lando már sokszor elmondta neki, hogy abszolút nem fogja elfelejteni, amíg egy másik kontinensen van.

Úgy érezte, nem ettől félt. Csak attól, hogy mindkettejük érzi, a szerelemet és a körülöttük repkedő pillangókat, a rózsaszín felhőket meg azt a gerlepáros szart, amikor az első kapcsolatokban szokott lenni. Rettegett, hogy ezek elmúlnak, és hogy a lány semmit sem fog érezni, amikor a fiú hazajön a versenyhétvégéről. Azon aggódik, hogy egyre kevesebbszer kerülnek kapcsolatba egymással, utána meg a szakítás mellett döntenek, mert így könnyebb. Dagmar felébredt a gondolatspirálból, majd lehunyta a szemét, miközben hallotta, ahogy a professzor a háttérben beszél. Ne légy olyan istenverte drámai. Sóhajtott magában, és ivott egy korty vizet. Minden rendben volt, és nem fog megtörténni az, hogy egy hét múlva már nem leszel szerelmes. Dagmar ismét felvette a tollát, és folytatta a jegyzetelést, Sarah mellette egyébként is mobilozott, nem lett volna jegyzete, ha nem ő maga írná.

Dagmar örült, hogy ötven perc múlva vége lett az előadásnak, és a két barátnő a kávézó felé tartott, egy órával a következő óra kezdése előtt. Már csak két tanóra van hátra, és akkor szabad lesz. Ma este lesz az első munkanapja a hamburgerezőben. Carlosnak sikerült jót mondania az érdekébe, és pincérnőnek jelentkezett. Dagmar örült, hogy megkapta az állást, felhasználhatja a pénzt, ez legalább lefoglalja, amíg Lando távol lesz a versenyeken. Mindazonáltal nagyon várta, hogy a tévé elé kerüljön, és mindent lásson a hétvégéről, péntektől egészen vasárnapig, a szabadedzéseket és mindent, ami utána következik. Sarah-t egyébként a hétvégén a barátja foglalja le. Dagmar elfelejtette a nevét, de nem igazán érezte magát bűnösnek, mivel Sarah amúgy is fiúról fiúra ugrál. Sarah nem fogja megérteni a félelmét, miszerint kiszerethet Lando-ból. Dagmar néha feltette magának a kérdést, hogy Sarah volt-e valaha is szerelmes.

Egyébként a srác, aki Sarah-t boldoggá tette, elvitte egy hétvégére. Dagmar pedig úgy gondolta jó lesz úgy, ha a lakásában marad, és az F1-et fogja nézni, majd este dolgozni megy. Dagmar kikapta turmixát a táskájából, előtte kinyitotta a kupakját, hogy igyon, a laptopja nyitva volt előtte, egy beadandón dolgozott. "Szóval, mit csináltatok Landoval a hétvégén?" Kérdezte Sarah, felnézve a telefonjáról, miközben kisöpörte a haját az arcából. "Csak nála pihentünk. Főzött nekem". Mosolyodott el Dagmar. "Ahw, ez olyan romantikus. Jó szakács?". Kérdezte, Dagmar felkacagott. "Nem igazán, de nem lettem megmérgezve, vagy bármi más, az étel íze viszont rossz volt. Ügyetlen." Elmosolyodott, amikor arra gondolt, hányszor égette meg magát a serpenyővel vagy a főzőlappal. "De nem mentetek el végül enni". Jelentette ki Sarah kuncogva Dagmar megrázta a fejét. "Nem. Tök jó volt". Mondta Dagmar, és visszanézett a laptopjára.

"De nem csináltatok valami tüzesebbet, mint a főzés?". Sóhajtott fel Sarah, a körmére pillantva, majd egy szemöldökvonogatással nézett Dagmar-ra. "El tudunk tölteni néhány napot anélkül, hogy ne minden nap szexelnénk, Sarah". Dagmar mérges pillantást vet rá, és felvonta a szemöldökét barátnőjére. "Sajnálom, de mindennap edz, minden bizonnyal rendelkeznie kell egy lóhoz hasonló állóképességgel, hogy egész éjjel fent tartson és jól-..." "Sarah, Jézus Mária". Dagmar az ajkába harapott, hogy elfojtsa kuncogását, miközben körülnézett, hogy megbizonyosodjon róla, senki sem hallgatja a beszélgetésüket. "Legalább egyszer csináltátok már?" Dagmar nem hitte el, hogy a szexuális életéről az egyetem kávézójában kell beszélgetniük, de végül bólintott. "Igen. És nem kell ennél többet tudnod". Kinyújtotta rá a nyelvét, és újra nyomkodta a laptop billentyűzetét.

Dagmar kissé ideges volt, amikor aznap este kinyitotta a hamburger étterem ajtaját. Tenyerét a farmerébe dörgölte, és remélte, hogy a keze nem fog remegni, amikor be kell mutatkozni a többi alkalmazottnak. Az egyik pincérhez ment. "Szia, ehm... Ma van az első napom, itt fogok dolgozni". A lány szeme felcsillant, amikor meghallotta, mit mondott Dagmar. "Ez nagyon jó! Meg kell keresned a személyzet vezetőjét, megmutatom az irodáját." A felszolgáló elindult előtte. "Egyébként Jessie vagyok". Mosolygott. "Dagmar". Mutatkozott be. "Egész este itt leszek, úgyhogy tudok segíteni mindenben, amire szükséged van". Mondta Jessie, mielőtt bekopogott volna a főnök irodájába. "Martin? Dagmar az, az új alkalmazottunk". Mondta Jessie, és teret adott a lánynak, hogy beléphessen. "Ah, igen. Foglalj helyet, Dagmar". Mondta Martin, és kinyújtotta a kezét, hogy kezet fogjon.

Dagmar az íróasztala melletti székre ült. "Mivel a múlt héten váratlan megállapodásra jutottunk, akkor még nem volt kész szerződésed, de most itt van. Szánj időt arra, hogy átolvasd". Mondta Martin, Dagmar pedig csendesen megköszönte, elvéve tőle a papírokat. Elolvasta, amit már tudott, pár hete van arra, hogy lássa, tetszik-e neki a munka, és hogy jó-e a csapat. Ha mindenki elégedett lesz, akkor három hónapig itt dolgozna, és utána meglátják, hogy meghosszabbítja-e a szerződést vagy sem. A papírok magukba foglalták a fizetését és a munkarendjét, ami megfelelt az egyetemi órarendnek is. Dagmar felkapta a tollat, aláírta, ahol alá kellett, és visszaadta Martinnak. "Nagyszerű". Hozzászólt, berakta a nyomtatóba a papírjait, és átadta neki a másolt példányt. "Ez a tiéd". Átnyújtott neki egy kulcsot is. "Ez a szekrényed kulcsa. Be kell tenned a telefonodat is, sajnos néhány korábbi éretlen kolléga telefonon lógott munka közben, így meg kellett tiltanunk". Sóhajtott fel Martin.

"Használhatod a szünetedben és természetesen vészhelyzet esetén is." Mondta ezután. "Bármi kérdés?". Kérdezte, mire a nő megrázta a fejét. "Akkor itt van az egyenruha. Az inget lecserélheted a mellékhelyiségben". Dagmar elmosolyodott, és elvette tőle a ruhadarabot. "Köszönöm". Felállt, hogy a szekrényébe tegye a holmiját, és elinduljon a mellékhelyiségbe, hogy átöltözzön. Dagmar felkötötte a haját lófarokba, és a tükörbe nézett. Készen állt némi pénzt keresni. Késő este Dagmar valóban meglepődött, hogy elég könnyen belerázódott. Először kissé félénk volt a vevők körül, de egész idő alatt sikerült egy barátságos mosolyt venni az arcára, és udvarias volt velük. Eddig nem ejtett el semmit, és ez volt a fő célja. Jessie-vel zárt be. Letakarították az asztalokat, hogy minden készen álljon azoknak a pincéreknek, akik holnap délután állnak munkába. "Szóval, mióta dolgozol itt?". Kérdezte Dagmar, miközben letörölt egy asztalt.

"Most lesz két éve". Válaszolta Jessie. "Egész életemben Londonban laktam, így 17 évesen kaptam meg az állást, hogy a jövőben mindenre spórolhassak". Magyarázza. "Értem". Dagmar bólintott. "Mi a helyzet veled?". Kérdezte Jessie. "Norvégiából származom, itt tanulok az egyetemen". Mondta. "Norvégia? Milyen klassz". Jessie elmosolyodott. "Szívesen elmennék oda". Hozzátette. "Sok látnivaló van ott". Kuncogott Dagmar. "Egyedül laksz, vagy valaki mással?" Kérdezte Jessie. "Itt lakom egy lakásban. A barátom a központon kívül él". Mondta Dagmar, és Jessie egyértelműen kíváncsi volt a barátjára. "Ő is az egyetemen tanul?". A barna megrázta a fejét. "Autókkal és más dolgokkal foglalkozik". A nő vállat vont. "Hmm". Hümmögte Jessie, Dagmar pedig elmosolyodott.

"Szia babe". Dagmar szíve megremegett, amikor meglátta Lando álmos arcát a képernyőn. "Szia". Válaszolt, és hátradőlt az ágyban. Aludni készült, és a fiú ébresztője éppen megszólalt. A FaceTiming a különböző időzónában kissé nehéz volt, de azt mondta, hogy felhívja, amint felébred, mert akkor úgysem alszik. "Milyen volt az első munkanapod?" Kérdezte Lando, mire a lány kuncogott, ahogy a fiú göndör haja szanaszét állt, meg ahogy a könyökére támaszkodott a szállodai ágyán, paplanja a mellkasára terült. "Jó volt". Válaszolta Dagmar. "A kollégáim eddig barátságosak". Folytatta. "Milyen volt az utad?". Kérdezte meg ezután a fiút, egy rövid üzenetet írt neki, hogy megérkeztek Melbournebe, aztán lefeküdt, mivel ott már nagyon késő volt. "Rendben volt, semmi késés vagy hasonló". Mosolyodott el Lando. "Ma van a médianapunk, majd pénteken a pályán leszünk. Alig várom, hogy visszaüljek az autóba." Nevetett.

"Alig várom, hogy újra a kocsiban lássalak". Mondta Dagmar. "Van pénteken órám, de akkor titokban nézem a SkySport-ot". Lando kuncogott azon, amit mondott, és figyelte, ahogy lámpájának lágy, arany fénye enyhén megvilágítja. A lepedőkbe bugyolálta magát, és azt kívánta, bárcsak magával hozhatná, amíg egyedül van a szobában. Látta a fáradt szemét. "Drágám, aludnod kellene". Lélegzetvisszafojtott nevetést hallatott, miközben a lány próbált ébren maradni. "De beszélni akarok veled. Valószínűleg időbe telik, mire újra beszélhetünk". Duzzogott a lány. "Tudom bébi". Dagmar érezte, hogy a szíve elárasztja a szeretet a becenevek miatt. "Mesélj többet a napodról, láttál valamit tegnap Melbourneből?". Kérdezte egy ásítást követve, eltakarta száját a kezével. "Csak egy kicsit, Jon és én elmentünk enni valamit, mielőtt a szállodába mentünk volna". Folytatta Lando a beszélgetést, de végül észrevette, hogy a lány már nincs ébren.

Elmosolyodott a látványtól. "Szeretlek". Mondta Lando halkan, és még pár perc erejéig a képernyőjére nézett, mielőtt befejezte a hívást. Mindkettőjük számára nehéz lesz, hogy ennyit utazik, de biztos volt benne, hogy végig csinálják.

Credit to: curvaparabolica