Lando és Dagmar másnap reggel hazarepültek. Nem aludtak sokat, mert úgy döntöttek, hogy a fél éjszakát fent töltik, hogy beszélgessenek, majd három óra körül elaludtak, aztán az ébresztőjük éppen hét előtt szólalt meg. A Londonba tartó rövid repülés nem kínált elegendő időt a megfelelő alvásra, így mindketten zenét hallgattak egymásra borulva. Dagmar még egy éjszakát marad Lando lakásán, majd a hétvége hátralévő részében a fiú meglátogatja a családját Glastonburyben, Dagmar pedig visszatér a saját házába, hogy dolgozzon a jövőheti órákra. Már fájt a feje a ténytől, hogy hétfőre kell megcsinálni a beadandót, de rendben van. Három nap pihenőt kapott az egyetemtől, így arra eszmélt fel, hogy gondolkodhat, miközben a feladatain dolgozik. Még két hét volt hátra, amikor is Lando Ausztráliába utazik.

A gép remegve érkezett meg a brit reptérre, ez mindkettőjüket felriasztotta a kis szunyókálásból vagy az ábrándjaikból. Lando Dagmar-ra nézett, majd levette fejéről a fejhallgatót, így tett a lány is. "Menjünk haza". Mondta, majd ásítással felfelé nyújtotta a karját. "Arra gondoltam, hogy vihetnénk egy kis ebédet, majd amint hazaérünk, kicsomagoljuk és visszabújunk az ágyba". Mondta Dagmar, lelankadt szemekkel nézett rá a fiú, majd kuncogva megsimogatta az arcát. "Különösen egyetértek azzal, hogy befekszünk az ágyba". Hümmögte. Addig maradtak ülve, amíg fel nem kellett állni, és a felső tartóból kiszedték a csomagjaikat, majd követték az embereket, hogy elhagyják a repülőgépet. Lando a fejére húzta a kapucnit, és szabad kezével összekulcsolta a lányéval, amikor a reptér kijárata felé tartottak.

Autója egy hete állt a parkolóban, Lando kikapta hátizsákjából a kulcsokat, hogy kinyissa. Berakták a táskájukat, Dagmar pedig össze gömbölyödött az anyósülésben. Lando kifordította a kocsit a parkolóból, majd az autópálya felé hajtott, hogy London belvárosába érjenek. A rádió halkan szólt a háttérben, Dagmar a fejtámlának támasztotta a fejét, miközben figyelte az elhaladó tájat. Lando ujjai lazán pihentek a kormány alsó részén, nem sokat beszéltek a hazamenet során, de nem is érezték szükségét ennek. Lando befordult London központjába és az út közben számos metró étterem mellett haladtak el. Leállította a járműt az út szélén. "Mit rendeljek neked?". Kérdezte, amikor kikapcsolta a biztonsági övet, és felé fordult. "Ugyanazt, mint te". Mosolygott a lány, ő pedig derülve bólintott.

Lando előrehajolt és puszit nyomott az arcára, majd fáradt alakjára nézett, mielőtt kiszállt volna. Dagmar közben ásított, és zavartan kissé elpirult. Csak néző volt ezen a hétvégén, Lando meg elvégezte a kemény munkát, míg jómaga két másodpercenként ásított. Remélte, hogy pillanatnyilag nem idegesítő, bár Lando bele egyezett, hogy a lehető leghamarabb szundítani fognak. Nem kellett sok idő, mire Lando visszatért az autóhoz, majd átadta neki a szatyrot két friss szendviccsel. "Irány haza". Mosolygott, Dagmar pedig vissza rá. Lando újra beindította a motort, és elindult a lakásáig.

        Lando és Dagmar együtt megebédeltek, majd azt találták ki, hogy valamilyen romantikus vígjátékot kapcsolnak be a Netflix-en, miközben aludnak. Dagmar visszatette a pohár vizet az éjjeliszekrényre, Lando pedig szétnyitotta a lábát, hogy a lány közéjük tudjon ülni. A fiú kényelembe helyezte magukat, aztán karjait a derekára tette, és szorosan a mellkasához húzta. Dagmar felsóhajtott, jól érezte magát az ölelésében. Lando hozzábújt, Dagmar pedig halkan felkuncogott, amikor megpuszilta az arcát. Kezét a csuklóján pihentette, és fejét a vállára hajtotta, miközben a filmet nézték. Az egész eseményt élvezte, barátnőjeként ment vele Barcelonába, találkozott azzal a csapattal, akivel minden nap dolgozik. És megtudta, mennyit jelent számára a sport. Az elmúlt napok minden másodpercében mosolyogva látta. Megtisztelőnek érezte, hogy azt akarja, lássa ezt, és hagyja, hogy részese legyen a felkészülésének, és a várható nehéz heteknek.

Akkor esteledett be, amikor vége lett a filmnek, majd egy kis időt töltöttek a meme-k nézésével Dagmar Instagram-ján, néhányon fel is nevettek. Dagmar megfordult az ölelésében, majd Lando összekulcsolta a kezét feje mögött, miközben a lány az állát a mellkasán pihentette. "Min gondolkodsz?". Kérdezte Lando, miközben érezte, ahogy az ujjai gyengéden megfogják a pulóver anyagát. "Csak hiányozni fogsz, amikor elmész. Remélem, elegendő időt tölthetünk együtt a versenyeid között." Duzzogott szelíden Dagmar, kissé gyerekesnek érezte magát, amiért folyamatosan nyafogott emiatt. Kicsit ideges volt, amiért a fiú el fog menni, és egyik pályáról a másikra fog utazni. Az elmúlt hónapokban alapvetően csak magának tudhatta őt, és nagyon fog fájni, ha mindent, amit felépítettek, összeomlik, mert nem lesz ideje egy kapcsolatra. "Bébi, ne kezd el megint". Mondta kedvesen Lando, és kezével az arca felé nyúlt. "Már megígértem neked, hogy együtt fogjuk tölteni az időt, rendben? Ne aggódj túlzottan emiatt. A tanulásra kell koncentrálnod". Mondta Lando, és ujjbegyei nyomon követték a lány orcáját.

"Tudom, sajnálom. Csak aggódom emiatt. Soha nem jártam senkivel komolyan, és most az első barátom egy Forma-1-es pilóta, sok felelősséggel jár." Lando halkan felkacagott, amit mondott. "Még soha nem jártam London legdögösebb lányával, aki nagyon okos, mert sok tudással rendelkezik". Dagmar felnevetett a szavaitól. "Rendben, rendben". Tenyerét a pulóverrel borított mellkasára terítette. "Közben telefonálhatunk vagy küldhetünk üzenetet, és talán lesz olyan verseny, ahová hamarosan eljöhetsz velem". Mondta Lando. Dagmar bólintott. "Megleszünk, ne félj". Kezeivel megfogta az arcát, és megcsókolta. "Azt hiszem, igazad van". Sóhajtott fel Dagmar, Lando lélegzetvisszafojtóan felröhögött. Az oldalára fordult, így a nő most mellette feküdt, a szemébe nézett. "Nagyon szerelmes vagyok beléd, Lando." Halkan beszélt, és a fiú válaszul megremegett. "Én is nagyon szerelmes vagyok beléd". Válaszolta Lando, most a haját simogatva figyelte, ahogy a lány lassan pislog. "Holnap el tudlak vinni a suliba." Felajánlotta. "Miután ledobod a cuccaid a lakásodban". Mondta.

"Nem zavar, hogy az emberek megláthatnak?". Kérdezte Dagmar. Lando megrázta a fejét. "Nem, ha meg valaki készített rólunk Barcelonában képeket, akkor úgyis tűzként fog terjedni". Vállat vont. "Az biztos". Mosolygott és biccentett. "Berakom a bőröndöt a szobámban, majd gyorsan felkapom a laptopomat. Tíz órakkor lesz órám. Egyébként nem zavar, ha metróval kell mennem". Mondta Dagmar. "Nem, persze, hogy nem. Elviszlek". Mondta Lando. "Köszönöm". Ismét elmosolyodott. Lando előrehajolt, hogy újra megcsókolja, és az arca felmelegedett a határozott csóktól, amit az ajkára nyomott. Összekuszálta ujjaival rendetlen haját, egyik keze megmozdult, hogy megtartsa a derekát, és ott érezte magát, ahova tartozik.

        Nehéz volt felkelni és kikelni az ágyból az együtt töltött napok után, de ideje volt Dagmar-nak összeszednie a holmiját, és hazatérni, majd rögtön az órára. Landonak ki kellett takarítania a lakását, mivel a családja ma délután átjön, és edzenie is kellett. Már mondta, hogy ezen a héten lesz néhány találkozója az MTC-ben, ami mindenre ki fog terjedni, amiről beszámoltak a téli tesztelés során. Más szavakkal, elfoglalt lesz. Kicsit bűnösnek érezte magát emiatt, hiszen megígérte neki, hogy képesek lesznek együtt tölteni egy kis időt. Azonban ezeket a kötelességeket nem hagyhatta figyelmen kívül, vagy ütemezhette át, és biztos volt benne, hogy a lány megérti. Lando berakta a bőröndjét a kocsijába, majd bemászott, miután bezárta az ajtót. London hétfői forgalma nagy volt, de ennek ellenére időben eljutottak a lakásáig. Lando az autóban várt, míg a lány felvitte liften keresztül a poggyászát, majd gyorsan bement a szobájába, hogy ott hagyja.

Kipakol, amikor visszajön az előadásról, és mindent a mosógépébe fog tenni. Dagmar elővette a válltáskáját, majd beletette a laptopját, egy noteszt, és egy véletlenszerű tollat ​​is. Az egyetemen is megtöltheti a kulacsát. Ahhoz a két órához, amelyet az egyetemen fog tölteni, és a Lando által készített palacsinta után nincs szüksége ételre. Lando rámosolygott, amikor meglátta, hogy kijön a lakóházból, és visszaült a McLarenbe. "Akkor csak az főbejáraton raklak le, rendben?". Kérdezte, mire a lány bólintott. "Igen. Tökéletes a felvállaláshoz". Dagmar elvigyorodott, mire Lando felkacagott. "Határozottan". Az egyetemi campus tele volt hallgatókkal, akik közül néhányan a szüneten voltak, mások pedig az órára vagy az óráról kifele tartottak. A narancssárga McLaren, amely a járda közelében állt meg, biztosan szemfüles volt. "Köszönök mindent". Dagmar felsóhajtott, nem igazán akart kiszállni az autóból.

"Köszönöm, hogy eljöttél velem, sokat jelentett". Mondta Lando, ahogy a fékre lépett, miután üresbe tette az autót, majd lehajolt, hogy megcsókolja. "Tartjuk a kapcsolatot, hmm? Nem kell hiányolnod". Mondta. "Tudom". Mosolygott rá. "Szia kedvesem". Mondta, és a nő kinyitotta az ajtót, hogy kiszálljon a kocsiból, integetett neki. A vállára tette a táskáját, és az egyetem épülete felé tartott, több diák figyelte őt, és visszanézett Landora. Kinyitotta az ajtót, és ő is kiszállt. "Dagmar! Elfelejtettél valamit". Dagmar ismét megfordult, utána visszakocogott hozzá. "Azt hiszem, mindenem megv...". Kezei becsukódtak a dereka körül, és magához húzta, hogy újra megcsókolja. Lando észrevett néhány féltékeny pillantást, csak egy kicsit akart még hozzáfűzni. Kacsója a bicepszén pihent, és a csók miatt úgy érezte, hogy elfogy a levegője. "Most már minden megvan". Mondta Lando, amikor elváltak, és széles mosolyra késztette őt. "Biztosan tudod, hogyan kell felvállani". Nevetett, majd Lando is.

"Figyej az órán jó, szerelmem?". Mondta kötekedően, mire a lány megrázta a fejét, és játékosan meglökte a vállát. "Szia, Lando". Intett a válla fölött, amikor ismét a bejárat felé indult. Lando visszaült az kocsijába, és a motor jól hallható volt, amikor elhajtott. Dagmar-nak be kellett vallania, hogy a lányok amilyen pillantásokat vetettek rá, nagyon megelégelte, és magában kuncogott. Lando boldogabbá teszi, mint bárki más.

Credit to: curvaparabolica