Kora reggel szólt Lando ébresztője, hogy jelezzen itt az idő készülődni a pályabejárásra. Dagmar fészkelődött a matracon, a lepedők melegen és barátságosan tekeredtek körülötte. Lando karja a paplan alá csúszott, és a mellkasához húzta a lányt. "Fel kell kelni?". Motyogott halkan, keze a karjához simult, és lassan cirógatta a bőrét. "Körülbelül tizenöt ölelkezős percet számoltam előtte". Válaszolta Lando, és a lány felnevetett. "Jó". Hümmögte, fejét a mellkasán pihentette, miközben érezte, ahogy ujjait a hajában mozgatja. Csábító volt újra lehunyni a szemét, azonban a lány inkább a mennyezetre bámult, hallgatta a férfi lágy lélegzetvételeit és számolta a szívdobbanásokat. "Nagyon sok képet szeretnék készíteni rólad ma". Említette Dagmar, miközben ujjbegyével véletlenszerű mintákat rajzolt.

A libabőr gyengéden emelkedett a testén, miközben a lány körmei kissé csiklandozták. "Rólam? Miért?" Kérdezte Lando az oldalára fordulva, és a lány lassan a hátára feküdt. A könyökére támaszkodott, karja a derekára került. "Emlékek miatt". Mondta Dagmar. "És a zárolt képernyő miatt". Mosolygott rá, Lando szája is felfelé görbült, fürtjei lustán nyugodtak a fején. Majd előrehajolt, hogy megpuszilja, azonban a nő visszahúzta, amikor el akart húzódni. Karjait a nyaka köré tette, és örömmel csókolóztak egy darabig, mire tényleg ideje volt felkelni és felöltözni. Dagmar átlendítette lábát az ágy szélére, majd a bőröndje felé tartott, hogy tiszta fehérneműt, farmert és pulóvert vegyen fel. Lando elmondta, hogy először néhány hívást kell elintéznie, így volt ideje lezuhanyozni. Egy gyors mosdást csinált, már a barcelonai út előtt megmosta és leápolta a haját.

Dagmar lehunyta a szemét, amikor ráment a víz rainforest stílusban és a márványozott fürdőszoba tökéletesen illeszkedett a négycsillagos szállodához, ahol a csapat tartózkodott. Könnyen felismerte, miért nem rossz itt tölteni az időt, miután befejezik a pályán végzett munkát. Dagmar elzárta a zuhanyt, hogy ne menjen feleslegesen, és elvett egy törülközőt a kinti akasztóról. Kicsavarta vastag hajából a vizet, majd a törülközővel körbe fogta. Gyorsan megszárította a bőrét, és bele bújt az általa kirakott ruhákba, utólag fésülte meg hajkoronáját, majd használt egy szérumot, hogy megbizonyosodjon róla, a haja ma nem lesz túlságosan is göndör. Lando utána ment be a fürdőbe, majd a hoteli hajszárítóval megszárította loboncát. Leült az ágyra és fiút várta, hogy készen legyen, ami nem tartott sokáig. Lando egy McLaren-es pulóvert húzott magára, alá egy pólót, arra az esetre, ha a hőmérséklet felemelkedne a pályán.

Már megtanulta, hogy itt frissek a reggelek, így egy sapkát is tett a McLaren téli kabátjának a zsebébe. "Készen állsz az indulásra? A pályán fogunk reggelizni". Tájékoztatta Lando, Dagmar pedig bólintott, vállán egy válltáska pihent a cuccaival, majd kimentek a szobából. A csapat néhány embere, akikkel utaztak, az előcsarnokban várta őket. "Jó reggelt, haver. Ma van a te napod". Mondta Jon az edzője nagy vigyorral. "Biztosan". Válaszolta Lando, majd a keze lecsúszott Dagmar hátára, hogy egy kicsit előre lökje. "Ő Dagmar, a barátnőm". Mutatta be, Dagmar pedig meleg mosollyal nézett rá, miközben Jon-nal kezet fogott. "Nem fogok hazudni, Dagmar. Nem voltam meggyőződve a létezésedről, amikor rólad mesélt". Mondta viccesen Jon, és ez megnevettette, míg Lando lesütötte a szemét a beszóláson, és elhessegette.

Charlotte, a szőke hajú, aki a McLaren PR részleg fejese volt, is hamar csatlakozott hozzájuk. Kávét hozott a kezében, majd boldogan köszöntött Dagmar-nak és a csapat többi tagjának. "Buenos dias a todos". Nyilvánvaló volt, hogy ki csatlakozott hozzájuk végül. "Oh, nocsak. Lando barátnője." Vigyorodott el Carlos a csapattársán, és megbökte Lando bordáit, a büszke testvér-hangulat felbukkant, és nem is próbálta elrejteni. Carlos és Dagmar is kezet fogott, a spanyol is nagyon barátságos volt. A szálloda előtt parkoló kisteherautókhoz kalauzolták őket, majd gyorsan elvitték őket a versenypályára. "Voltál már valamilyen pályán, Dagmar?" Kérdezte Carlos, miközben leült Lando mellé, majd kissé előrehajolt, hogy ránézzen. "Még nem, ez lesz az első tapasztalatom egy ilyen helyen". Dagmar válaszul elmosolyodott. "Minden VIP". Vigyorodott el Lando, majd előhúzott a zsebéből egy paddock kártyát, és egy McLaren vendég kártyát.

Lando nézte, ahogy az arca még jobban felvillanyozódik, aztán szétnyitja a zsinórt, amin a kártyák lógnak, és a nő nyakába teszi. Dagmar elvette onnan a haját, aztán a kezébe vette a nyomtatott példányokat. "A szar hivatalossá válik". Sugárzott, és ez mindkét versenyzőt megnevette. "Amilyen hivatalos lehet a szar". Charlotte elvigyorgott előttük, egy laptop volt a térdén és a szemével a képernyőt nézte, még mindig hallva a beszélgetésüket. A kisteherautó kiment kijáraton a pályára, és sok rajongóval találkoztak, akik elindultak a bejárat felé. A kisbusz ablaka elsötétült, és Dagmar halkan kuncogott, amikor arra gondolt, hogy olyan sok ember látja ezeket az autókat, de soha nem tudják, hogy a McLaren versenyzői ülnek benne. A jármű a paddock bejárata közelében dobta le őket, Dagmar pedig kiugrott a buszból, táskáját fogantyúinál fogta. "Babe, mielőtt bemennénk". Lando keze finoman meghúzta a karját.

"A tesztelés a rajongók számára az utóbbi pár évben sokkal népszerűbb esemény lett. A jegyek viszonylag olcsók, és a paddock napijegyeket is árul. Valószínűleg sok rajongó lesz, és képeket, autogramokat akarnak. Csak nem akarom, hogy elriasszanak, rendben?" Mondta tanulmányozva az arcát, mire Dagmar mosolyogva bólintott. "Megértem". Válaszolta, és a férfi is biccentett, előrehajolt, hogy megpuszilja az arcát, majd a fülére tolta a sapkáját, sokkal aranyosabbnak tűnt, mint valaha. Dagmar nem nyúlt a kezéért, amikor a beléptek a paddockba. Nem akart úgy tűnni, mintha követelné őt, vagy mintha nem tudna egyedül járni. Időt és helyet akart adni neki és a rajongóival is. Hihetetlenül cuki volt látni, ahogy Lando elpirult, amikor az emberek odaléptek hozzájuk és képet kértek, rajzokat adtak neki, és más művészeti dolgokat, vagy autogramot akartak.

Dagmar csodálta, ahogy az arca rózsássá vált, a szeme csillogott, válaszai mindig egyszerűek és szelídek voltak, mégis szégyenlős hanggal, amely megduzzasztotta szívét a mellkasában. Beletelt egy kis időbe, mire átjutottak a paddockon és megérkeztek a McLaren vendéglátóhelyéhez, a reggeli már készen volt, és nyugodt helyre vihették a tányérjaikat, mielőtt a fiú bemelegítene és beöltözne az overálba. Carlos elment néhány megbeszélésre, és egy pár interjúra, ma nem fog ülni a kocsiban. Dagmar közben élvezte a banános kenyerét és a kávéját, csendesen körülnézett, miközben Lando beszélt néhány társával. Nyugodnak érezte magát vele, még ebben a nagy és nyilvános környezetben is. "Megmutathatom a szobámat, mielőtt a boxba mennénk?". Döntött így Lando, amikor megállt előtte, hogy felhívja a figyelmét. Kuncogott, amikor felébredt az álmodozásból, miközben körülnézett.

"Persze". Válaszolt Dagmar, majd felálltak, Jon pedig követte őket, miközben segített Landonak nyújtani. "Itt is van". Jelentette be Lando, amikor besétáltak. "Íróasztal, kanapé, terror-ágy". Az edzőjére pillantott, miközben megemlítette az utolsó dolgot a szobában. "Nos, készülj fel a terror-ágyra, mert a lábakkal kezdünk". Jon kuncogni kezdett, aztán Dagmar helyet foglalt a kanapén, hogy ne legyen útban. Válogattak egy kis zenét, amelyet a háttérben akartak lejátszani, utána Lando ledobta kabátját az íróasztal székre. Vetkőzni kezdett, és kiválasztott egy új tűzállóruhát. Bele bújt a szűk nadrágba és pólóba, belépett az overalljába, de nem húzta fel a cipzárt, a derekán hagyta lógni. Lando a masszázságyra ugrott, fejét a lyukba tette, és Jon hajlítani kezdte a lábát. A Lando szerinti húsz perces terror után eljött az ideje, hogy a boxba menjenek. "Oké, most már nagyon izgatott vagyok, hogy ide vigyelek". Mondta Lando, erre a lány elnevette magát.

Végig sétáltak a garázson, hogy eljussanak a boxutcához. A szerelői körbejárták az autót, és az utolsó pár dolgot állították be. "Ez a dolgozó szobám!". Lando büszkén mutatta be, majd az autóhoz vitte. Dagmar tanulmányozta a lenyűgöző autót, és lelkes tekintettel nézte a rajta levő nehéznek tűnő technológiát. "Be akarsz szállni?". Kérdezte Lando. "Az autóba?". Kérdezte fújtatva. "Igen, ugorj be". Vezette, és amint a szerelők befejezték munkájukat, be tudott ülni. Lando segített túljutni a glórián, majd tartotta magát, mielőtt a mélyülésbe süllyedt volna. "Elképesztő, igaz?" Vigyorodott el Lando, és a szerelők nevettek rajta, amiért annyira megmutatta a barátnőjét. "Teljesen". Mosolygott, aztán egyedül szállt ki a kocsiból. "Oda adom neked ezt". Jon feltartott egy fejhallgatót. "Szükséged lesz rá, amikor beindítják a motort". Magyarázta, mire a nő megértően bólintott.

"Mostantól elfoglalt leszek". Mondta Lando, és kezével a tarkóját vakarta. "Ha unatkoznál, vagy valami ilyesmi, csak -...". "Elment az eszed? Persze, hogy nem fogok unatkozni". Dagmar nevetve vágott a szavába. "Azóta várok erre, mióta megkértél, hogy jöjjek el. Nem fogok a motorhome-ban ülni". Lando elmosolyodott a válaszán. A motor feldübörgött mögöttük, és gyorsan felvette a fejhallgatót. Lando kezével befogta a fülét. Duzzogott, amikor a lány hátra akart sétálni, hogy elmenjen az útból, nyilvánvaló volt, hogy először csókot akar. Dagmar elmosolyodott, és megpuszilta az ajkát, majd arrébb ment. Lando nézte, ahogy a lány hátul áll, és kíváncsian néz körül, az autóra, a személyzetre, a képernyőkre és a mérnökökre. Imádta, ahogy a papaya McLaren fejhallgató állt rajta, és biztos volt benne, hogy sokkal gyakrabban akarta látni ezt a látványt a boxában.

🇪🇸 Buenos días a todos - 🇭🇺 Jó reggelt mindenkinek

Credit to: curvaparabolica