Dagmar nagyon élvezte az Osloban töltött hetét. Örült, hogy visszatért szülővárosába, ismerős valutával fizetett és az anyanyelvén beszélt. Gyönyörködte Norvégia természetét, és annak ellenére, hogy az ország sokkal hidegebb volt, csodálta a havat és a fagyos időjárást, amit kínált, és nagyon értékelte, hogy egész héten a szüleivel és nővérével tudott étkezni, ami semmibe sem került. Dagmar beszélt testvérével a Tinder letöltéséről, és hogy match-elt Landoval, aki szerinte pedofil volt. Lando és Dagmar a napok folyamán is csevegtek, és megbeszélték, mit csináltak karácsonykor. Lando néhány napot a családjával töltött Glastonbury-ben, mielőtt pár barátjával Dubajba utazott volna. Dagmar küldött valamennyi képet a havas Osloból, Lando pedig azt válaszolta, ezt túl hidegnek találja.

Az év utolsó napján felhívta a lányt, és jó éjszakai nagy bulit kívánt. Dagmar egész idő alatt mosolygott, csodálva, hogy ezért hívta. Hosszú ideje nem beszéltek, mégis elegendő volt néhány perc ahhoz, hogy meggyőzzék mindkettőjüket, újra találkozni akarnak egymással, amikor visszatérnek Londonba. Dagmar az újévet hangulatos körülmények között ünnepelte kint a hóban, körülötte lámpák, miközben tűzijáték robbant a levegőben, és egy pohár bort tartott a kezében, ahogy a ropogó tűz közelében ült. És akkor... Visszatért a normális életbe. Vissza a ritmushoz. Dagmar január harmadikán repült vissza Londonba. Az órái hatodikán kezdődnek, így volt pár napja, hogy kipakoljon. Nem sokat stresszelt. Lesz egy hét összefoglaló szemináriuma, majd két hét szabadideje három vizsgával, amelyekre tanulni és végül átmenni kell. És akkor kezdődik az év második féléve.

Dagmar egy nagysebességű vonattal ment London Heathrow-ból a Paddington állomásra, onnan metróval az Oxford utcáig. London esős utcáitól azonnal otthon érezte magát. Ujjai közé szorította ajtajának kulcsait, majd megnyomta az épület kódját, hogy bejusson. A lány maga mögött húzta a bőröndjét, és a lift felé ment, hogy eljusson az emeletére. Emlékeztette magát, szólnia kell a családjának, hogy biztonságos volt az útja, és hazajött. A lakásába menet az ügyintézővel találkozott, akinek irodája a földszinten volt. "Oh, szia Dagmar". Köszöntötte. "Tudtam, hogy ma hazajössz. Otthagytam az ajtódnál egy csomagot, ami a múlt héten jött". Közölte, éppen kérdezni akarta, hogy ki, amikor már lefelé tarott a lépcsőn. "Köszönöm". Motyogta Dagmar, majd tovább ment, míg a bejárathoz ért. Megnézte a kilincsen lógó táskát. Valami szalaggal volt lefűzve, kíváncsi volt, mi az. Talán Sarah hagyott neki ajándékot karácsonyra.

Dagmar kizárta az ajtót, majd kinyitotta, előbb begurította a bőröndjét, aztán levette a szütyőt a kilincsről. Hagyta, hogy az ajtó becsukódjon, és tovább gurította poggyászát a szobájába. Dagmar elsőként a fűtési rendszerhez sétált, feltekerte, hogy felmelegítse hideg lakását. Kibújt a kabátjából, és feltette a fogasra. Dagmar izgatott volt, mi van a tarisznyában, így az asztalra tette. Elővett egy ollót, hogy felvágja a szalagot, és belenyúlt. Kivett egy kis dobozt, majd egy kártyát talált az alján. Dagmar ismét a táskába nyúlt, hogy kivegye, mosolyogva fogott egy aranyos, csillogó karácsonyi képeslapot. Megfordította, hogy lássa az üzenetet, a kézírás meglepően szép.

Kedves Dagmar, 
Ajándék karácsonyra. Ami valószínűleg egy hét múlva lesz esedékes, amikor hazaérsz, de csak ez számít :). 
Lando.

Dagmar mosolya egyre nőtt, és leszedte a papírt a ládikáról, hogy megnézze, mi az ajándék. Szemei a Bulgari dobozt leste. Érdeklődő volt, mégis szorongva nyitotta ki a szelencét, tudta, bármi is lesz, nagyon drága volt. Dagmar kinyitotta és egy csillogó nyakláncot látott, amely egy bársonyszöveten volt. A rózsaszínes lóhere néhány csillogó gyémánttal volt borítva. Egészen lenyűgöző volt.

Dagmar óvatosan kivette a nyakláncot, kezében tartva a medált. Nem hitte el, hogy ezt megvette neki. Nem is vett Landonak semmit. Pirosság borította el az arcát, és a telefonjához nyúlt, majd egy gyors üzenetet írt.

Szia, van időd egy hívásra?

Dagmar látta, ahogy felbukkan a képernyőn, hogy azonnal elolvasta az üzenetet, és telt néhány másodpercbe, mire a neve megjelent a telefon hívóazonosítóján. Füléhez emelte a telefont, miután felvette. "Szia kedves". Mondta Lando. "Szia". Válaszolta Dagmar. "Épp most értem haza". Tette hozzá. "És kibontottam az ajándékodat". Befejezte. "Tetszik?". Dagmar az ajkába harapott. "Ez gyönyörű, de Lando, ez...". "Túl sok? Basszus, tudnom kellett volna, nem akartam rád eröltettni semmit és-...". "Hagyd abba a magyarázkodást" A lány halkan felnevetett. "Nagyon szép, de tudnod kell, hogy máris jó benyomást tettél, nem kell venned drága terméket". Mondta finoman. "Tudom". Hallotta, ahogy Lando sóhajt. "Azt akartam, hogy nálad legyen. Láttam egy virág medált, és csak... Arra késztetett, hogy rád gondoljak. A fényes élet forrása. És szeretném tisztázni, hogy kész vagyok ránk összpontosítani, úgy értem, megpróbálni még jobban megismerni és fejleszteni bármit, amink van". Dagmar egy pillanatra szótlan volt.

"Bassza meg, ez hülyén hangzott, ugye?" Lando felnyögött a vonal túloldalán. "Nem, ne aggódj". Mosolygott Dagmar. "Hiányoztál". Mondta ki, mielőtt megállíthatta volna magát. "Te is hiányoztál kedvesem". Istenem, egy egyszerű mondattal is képes gyengévé tennie a térdeit. "Kérlek, őrizd meg a nyakláncot. Ne gondolj az árcédulára. Amúgy nevetségesen túlfizetem a koromért". Kuncogni kezdett. "Milyen volt a repülés?". Kérdezte Lando, és Dagmar a kanapéjához ment, hogy ráhuppanjon, folytatva a beszélgetésüket. "Jó volt, nem volt késés vagy bármi. Szépen és gyorsan tértem vissza". Válaszolta Dagmar. "Jó hallani". "Már egy ideje visszatértél Londonba?". Kérdezte most a lány. "Igen, máris visszatértem az edzésekre, a hétvégét egy vidékibb helyen töltjük, hogy kerékpáros edzéseket csináljunk, meg ilyesmik. Utálom, de hé, fitten akarok vissza térni az autóba". Dagmar érezte, hogy a szíve zakatol hallva Lando halk nevetést.

"Január 21-én van az első vizsgám. Jövő héttől fogok tanulni rá". Mondta Dagmar. "Találkozhatnánk a vizsga után, hogy egy kicsit lazítsunk?". Kérdezte, remélve, hogy aznap szabad lesz. "Persze, természetesen. Reggel van a vizsga? Utána ebédelhetnénk". Mondta Lando. "Remélhetőleg dél körül végzek, a központban bárhol találkozhatunk". Válaszolta Dagmar, és mosolyra húzta az ajkát. "Akkor ezt megdumáltuk. Várom, hogy újra láthassalak, Dagmar". Válaszolta Lando. "Szintén". Mosolygott Dagmar. "Eléggé késő van, biztosan fáradt vagy. Most elbúcsúzunk, hamarosan újra találkozunk". Mondta, és kiáltani tudott attól, hogy ilyen édes. "Oké. Jó éjszakát, Lando". Mondta Dagmar, és hallotta, hogy ő is jó éjt-et mondott, mire mindketten befejezték a hívást. Felkelt, majd újra a kezében tartotta a nyakláncot, a fénybe emelve. A tükör elé ment, és a nyakába tette, nem tudta levenni szemeit a csillogó strasszokról.

Lando a hívás után az éjjeliszekrényére tette a telefonját, majd mélyet sóhajtott, amikor a párnáira feküdt. Keze a háta mögött volt, miközben a mennyezetet bámulta. El tudta képzelni, milyen gyönyörűnek tűnt a nyaklánccal a nyaka körül, alig várta, hogy lássa benne. Lando azt kívánta, bárcsak a randira térne, és szédülten érezte magát attól, hogy újra láthatja. Hosszú három hét telt el, annak ellenére, hogy nagyszerű nyaralása volt, és részese volt egy bravúros McLaren eseménynek Las Vegasban és Birminghamben. Pillanatnyilag semmi nem volt egyenlő azzal az örömmel, amelyet Dagmar újbóli látásakor fog érezni. Ez csak a második találkozásuk lesz, azonban tudta, hogy a nőben van valami különleges, amit nem akar elveszíteni. A barátai kíváncsiak voltak, hogy miért nem akart egyetlen olyan lánnyal sem táncolni, aki a dubaji szórakozóhelyeken voltak körülötte, vállat vont, mégis tudta, amikor lenézett a csinos lányokra, senki sem volt olyan szép és kedves amilyen Dagmar volt.

Nem tudta, miért gondol ennyire rá. A jövő eldöntetlen volt, és talán soha többé nem beszélnek a második randevújuk után, és a semmiért vette az időt és a fáradságot, azonban ez sem akadályozhatta meg abban, hogy a jövőben elképzelje őt. Lando tudta, mit szólnának hozzá a szülők, mindaddig, amíg a versenyzői karrierre fókuszált. Úgy érezte, hogy ha Dagmar-hoz hasonló ember áll az oldalán, akkor nem vonja el a figyelmét, de még inkább elhatározza, hogy jobban versenyez. Van egy plusz személy a boxában vagy otthon, aki figyeli őt, amikor pontokat szerez, vagy akár dobogót érjen el. Lando abban is biztos volt, hogy családja kedvelne egy ilyen okos és gyönyörű fiatal nőt. Lando álmos volt, mielőtt felhívta, de most már nagyon éber volt. Jó indokkal, mert nem tudta kiverni a fejéből.

Credit to: curvaparabolica