Lando attól a pillanattól szótlan lett, amint megfordult. Nagyot nyelt, és a szája kiszáradt, ahogy az előtte álló gyönyörű nőre nézett. Nem tudta elhinni, hogy még szebb, mint a képein. Angyali szemekkel nézett rá, és az arca rózsaszín volt. "Szia". vett egy mély lélegzetet, végre ki tudott valamit mondani. "Sajnálom". Mondta Dagmar ezután, megszabadulva a szúrós tekintettől és a homlokráncolástól, amelyet rá irányított a fiú. "Csak nem számítottam arra, hogy te... te vagy". Halk nevetést hallatott, Lando ezen elmosolyodott. "Tudom". Mondta. "De ez normális és érthető. Manapság senki sem valóságos az interneten, Dagmar". Válaszolta Lando, Dagmar imádta, ahogy kiejtette a nevét. "Akkor hadd mutatkozzak be rendesen". Mondta a fiú, és felé nyújtotta a kezét, Dagmar megrázta. "Lando Norris vagyok". Fiús vigyor görbült ajkaira, erre a lány automatikusan elmosolyodott. "Éhes vagyok a ma esti stressz miatt". Ismerte be Dagmar, és meglepődött, ahogy hallotta nevetni Landot.

"Akkor menjünk be". Mondta, és a lány beleegyezett. Dagmar megborzongott, amikor Lando megérintette a derekát, áthaladva a bejáraton, mert kint elég hideg volt. Az étterem melege az arcába fújt, és előbb a ruhatárba mentek, ahol felakasztották kabátjukat a fogasra. Lando végre megcsodálhatta, milyen gyönyörűen nézett ki Dagmar. A csillogó ruha tökéletesen illett hozzá, megmutatva hosszú lábait. "Csodásan nézel ki". Motyogta a lány fülébe, amikor szorosan egymás mellett sétáltak. "Köszönöm". Dagmar kissé elmosolyodott, majd odamentek egy pincérhez, akinek volt egy listája a foglalásokról. Lando vezetéknevének hallatán kipipálta a névsorban, aztán az ablaknál levő asztalhoz vezette őket. Leültek, így Dagmar-nak végre lehetősége volt megnézni, hogy milyen fessen öltözött a fiú. Fehér inget viselt, fekete nadrággal. Pár karkötő a csuklója körül, a másikján pedig egy óra. Haja rendezetlen volt, mégis érezte, hogy a szíve kihagy egy ütemet, amikor a szemük összekapcsolódik.

"Sajnálom". Szólalt meg újból Dagmar, ami miatt a fiú a homlokát ráncolta. "Azért, hogy annyiszor hazugnak és pedofilnak hívtalak". Tette hozzá a nő, így most már értette Lando. Halkan felkuncogott, miközben lenézett az asztalra. "Semmi baj. Éreztem, mennyire elszántan bizonyítod azt, hogy szatír vagyok". Válaszolta Lando, amitől Dagmar még jobban elpirult. "Nevetséges és gyerekes volt". Nyögött fel. "Mégis beleegyeztél abba, hogy találkozz velem". "Nyilvánvalóan azért, hogy megerősíteni vagy megváltoztatni tudjam a gondolataimat". Válaszolta. "Megváltoztak?". Kérdezte Lando. "Teljesen". Mondta Dagmar. "Nézd, én figyelmesen követem a Forma-1-et. Csak nehéz elképzelni, hogy egy olyan ember legyen fent a Tinder-en, mint te." Magyarázta a lány. "Be kell vallanom, azért töltöttem le az alkalmazást, mert unatkoztam". Kezdte el Lando, kezei előtte pihentek az asztalon. "Nem számítottam rá, hogy...". A szemöldökeit kissé összevonta, mintha keresné a szavakat. "Találkozok olyasvalakivel, mint veled". Tette hozzá, és a lány szeme a férfi szelíd tekintetére esett. "Nem rejtetted véka alá a gyanúdat, és úgy bántál velem, mint bárki mással. Szeretnék önmagam leni, amikor találkozok valakivel, és ezt te azonnal megadtad nekem".

Dagmar egy pillanatra lenézett hosszú körmeire, remélve, hogy a haja és a halvány fények elég jól elfedik rózsás arcát. "A barátnőm kényszerített arra, hogy töltsem le az alkalmazást". Kuncogva kezdte. "Úgy gondolta, itt az ideje, hogy megismerkedjek egy kedves sráccal, és rendbe hozzam ezt a kapcsolatot, de én annyira elfoglalt ember vagyok. És olyan válogatós, hogy az már nem vicces" Folytatta Dagmar, Lando elmosolyodott. "Úgy tűnt, hogy nem bosszant téged a támadónak látszó üzeneteim, meg hogy érdekel bármi, amit mondok neked" Lando érezte, hogy szíve kihagy egy ütemet a mondanivalójától. "Úgy véled, szükséged van a Tinder-re, hogy belefuss olyas valakibe, akibe beleszerethetsz?". Kérdezte tőle Lando. "Mert nem hiszem. Lenyűgöző vagy, Dagmar. Úgy gondolom, hogy minden lehetséges módon". Bókolt neki, meg is lepte a saját bátorsága. "Köszönöm". Mondta halkan Dagmar, fogai pedig az alsó ajkába vájtak. Egy pillanatra egymásra néztek, de csak rövid időre, mivel a felszolgáló odajött az asztalukhoz. "Bocsássanak meg a késésért. Teltház van, és nem szolgálunk olyan gyorsan, mint ahogy azt szerettük volna." Kért bocsánatot, miközben kiosztotta a menükártyákat.

"Semmi baj". Lando barátságosan bazsalygott. "Felírhatok valamit inni?". Kérdezte. "Csak egy víz lesz, kérem". Válaszolt Lando. "Egy vörös bor lesz". Felelte Dagmar. A nő bólintott, és elment. Dagmar kinyitotta az étlapfüzetet, ráeszmélt, hogy milyen drága ez az étterem. "Nyitott vagyok a számla felosztására, de hallgató vagyok és -...". Lando megrázta a fejét. "Ne aggódj emiatt. Egy vacsorára hívtalak meg, nem akarok semmit érte". Somolygott, a lány pedig visszamosolygott. "És kérlek, ne érezd magad bűnösnek". Hozzátette, amint látta a lány habozó tekintetét. "Kitudom fizetni, ugye tudod?". Lando elvigyorodott, és a lány halkan felnevetett, tudva, hogy igaza van. "Munkát keresek". Sóhajtott, amikor lenézett az előételek oldalára. "Mindenki elutasított, mivel nem akarták felbolygatni az egyetemi menetrendemet". Dagmar lesütötte a szemét. "Milyen munkát nézegetsz?". Kérdezte Lando, miközben szeme az arcán maradt, noha nem nézett rá a lány.

"Oh, minden jó, ha tudok némi extra pénzt keresni. Nos, semmilyent..". Kuncogott. "De egy ruhaüzletben, szupermarketben, étteremben vagy takarítóként szívesen dolgoznék. Nem bánom, amíg össze tudom kapcsolni a tanulással" Mondta Dagmar. Lando hümmögött válaszul. "Csapattársammal meglátogattunk egy hamburgeréttermet. Rendszeresen jár oda, megkérdezhetem, hogy tud-e néhány jó szót mondani az érdekedben." Javasolta Lando, majd a lány felnézett rá. "Tényleg? Az csodálatos lenne". Szélesen mosolygott, és Lando már tudta, hogy mindent megtesz azért, hogy ez a mosoly az arcán maradjon. "Csak azért, hogy dolgozhassak a hétvégén és talán néhány este, amikor nem vagyok az egyetemen." Mondta Dagmar. "A norvégiai légitársaságok nem különösen a legolcsóbbak". A lány lesütötte a szemét, Lando pedig kuncogott. "Osloi vagy, igaz?" Kérdezte Lando, mire a nő bólintott. Rövid időre ismét szünetet tartottak, amikor a pincérnő visszatért, hogy elhozza nekik az italokat, és hogy meghozzák a rendelt vacsorájukat. "Csak azért költöztél Londonba, hogy tanulj?". Kérdezte Lando következőnek, majd ivott egy korty vizet.

"Ez a tanulmányaimnak az eleme. Nemzetközi üzleten vagyok, és a harmadik évem részeként két félévet választhattam, mint az oslói egyetem partneregyetemként." Magyarázta Dagmar. "Szuper". Lando elvigyorodott. "Soha nem fejeztem be az iskolát, és soha nem is tetszett, de jó tudni, hogy nagyon élvezed a tanulást". Mondta, és a lány válaszul elvigyorodott. "Szóval, Dubaiba mész?". Váltott témát Dagmar, és a pohár borral hátradőlt a székén, keresztbe téve a lábát, Lando rövid ideig végig vezette a szemét a hosszú végtagokon. "Igen, egy pár napos kiruccanás lesz néhány baráttal". Mondta Lando. "Ott is meg ünnepelem az új évet". Hozzátette. "Mindig is szerettem volna látni Dubait". Mondta Dagmar. "Néhány diák kölcsönt vesz fel a drága utazásokra, de én inkább megtakarítom, hogy csak az egyetemet fizessem". Mondta. "Ezért is szeretnék munkát." Nevetett, és ez a ragyogó hang automatikusan kacagásra késztette a fiút is. Beszélgettek még az életükről és a nyaralási terveikről, miközben az ételüket az asztalukhoz vitték. Dagmar valóban jól érezte magát, és szerette, milyen pezsgő és nyitott Lando.

"Mit tervezel az ünnepek után?". Kérdezte Lando, miközben megtörölte száját a szalvétával. "Tanulás a vizsgaidőszakra". Sóhajtott fel Dagmar. "Van egy hétig órám, majd két hetem, hogy felkészüljek a vizsgákra". Magyarázta. "Akkor egy kissé elfoglalt leszel". Kissé oldalra hajtotta a fejét, mire a lány bólintott. "Veled mi a helyzet?". Kérdezte Dagmar, és kiitta a borát. "Visszatérés a szezon előtti felkészüléshez. Azt hiszem, karácsony után diétára lesz szükségem". Nevetett, és ez vihogásra késztette a lányt. "Aztán a szimulátorozás, még több edzés, majd Barcelonába utazunk a téli tesztre". Dagmar bólintott. "Megnézni, hogy a McLaren tovább fejlődött-e. Úgy gondolom, hogy te és Carlos tavaly valóban felemeltétek a csapatot". Lando kissé meglepődött, de aztán emlékeztette magát, hogy követi az F1-et. "Remélem, hogy sikerül. Még mindig féltékeny vagyok arra a dobogóra". Kuncogott Lando. "Biztos vagyok benne, hogy meglesz az esélyed. Nagyszerű pilóta vagy, de ezt nézőként persze könnyű mondani" A lány elmosolyodott, Lando pedig bólintott, még mindig vigasztalást találva szavaiban. "Szeretnél desszertet?" Kérdezte, amikor a pincérnő visszatért, hogy elvigye a tányérjaikat. Dagmar megrázta a fejét.

"Meg vagyok, köszönöm". Elmosolyodott, és Lando kérte a számlát. "Akarod, hogy hazavigyelek, vagy jobban érzed magad, ha taxival mész?". Kérdezte, és a lány felnézett rá, amikor kártyával fizetett, és megköszönte a pincérnőnek, hogy átadta neki a számlát. "Hazavihetsz". Bazsalygott. "Wow, mi történt azzal a dologgal, hogy 'legalább tíz tanút akarok, amikor megfojtasz'?" Dagmar játékosan megforgatta a szemeit, de ajkain megmaradt a mosoly. "Meggyőződtem arról, hogy nem vagy agresszív ember, vagy pedofil. Nos, ha már a pedofil rész...". Összeszűkítette a szemét, Lando pedig felnevetett, majd felemelte a lány kabátját, hogy bele tudjon bújni. Dagmar és Lando kifelé indultak, és megborzongott, amikor csupasz lábain érezte a hideg éjszakai levegőt. De hé, fel volt öltözve, hogy lenyűgözze a fiút, így nem kellene panaszkodnia az Egyesült Királyság hideg decemberi hónapjára. Lando a parkolóhoz vezette, ahol az autója állt, a fényes McLaren pedig azonnal látható volt a parkolót megvilágító lámpák alatt. Kinyitotta neki a szárnyas ajtót, Dagmar pedig beült az utasülésbe.

Lando beindította a motort, és elhajtott az étteremtől. "Beírhatod a címed a GPS-be". Említette a fiú, és Dagmar előrehajolt, hogy megérintse a képernyőt, kiválasztva az utcáját, és hozzáadva az épület számát, amiben lakott. "Nem laksz messze". Mosolygott Lando, amikor a GPS tizenöt perces utat írt ki. "Csak a központban". Válaszolta. "London másik oldalán élek". Mondta Lando. "Körülbelül fél órányira London belvárosától." Magyarázta. "Surrey és minden más között". Ismét elmosolyodott. "Szép hely, szintén nem olyan forgalmas terület". Mondta Dagmar. Lando a lakása felé vitte, és arra az épületre mutatott, amelyben élt. "Ez az épület az egyetemé. A partneregyetemek hallgatói számára van fenntartva". A lány elmosolyodott, és a férfi megállt a járda közelében. Lando lekapcsolta a motort, és kiszállt vele az autóból, körbement, hogy újra szembe találhassa magát a lánnyal. "Nagyon örülök, hogy el akartál jönni velem, Dagmar". Ismerte be Lando kuncogva és ezerwattos vigyorral. "Örülök, hogy te... te vagy". A lány is felnevetett. "Meg hogy ilyen csodálatos estét adtál nekem. Boldog vagyok, hogy jobban megismerhettelek". Mondta Dagmar, és a fiú szíve megremegett.

"Szeretnék újra találkozni veled, talán az ünnepek után? Ha van időd a vizsgák között vagy utána?". Kérdezte Lando, egyik kezét idegesen beledugva nadrágja zsebébe. "Az jó lenne". Mondta Dagmar, elsöpörve egy kis hajat az arcából. "Nagyszerű". Mosolygott Lando. Egy pillanatig egymásra néztek, és mindketten kuncogtak. Dagmar a mellkasára tette a kezét, amikor előrehajolt, hogy megpuszilja az arcát. "Köszönöm, Lando. Kellemes ünnepeket". Mosolygott, és megfordult, hogy besétáljon az épületbe. Lando hátradőlt a kocsijának, és mélyet sóhajtott, miközben figyelte őt, amíg el nem tűnik. Lehunyta a szemét, és megpróbálta csillapítani a mellkasában tomboló érzéseket. Újra körbe járta az autót, és be akart ülni a volán mögé, amikor észrevette, hogy néhány lámpa felvillant az ablakok mögött, pár emelettel feljebb, majd a lány alakja jelenik meg. Dagmar intett neki, ő pedig úgyszintén, aztán tényleg beszállt az autójába, hogy elmenjen.

Talán ez a Tinder match valami szép kezdete.

Credit to: curvaparabolica