Dagmar arra az asztalra tette le a táskáját, ahol a barátai szoktak ülni az óráik között. "Szia, Tinder bajnok". Jegyezte meg Sarah, Dagmar unott pillantást vetett rá. "Pofa be". Motyogta, majd kihúzott egy széket, hogy leülhessen, utána elővette az alufóliába csomagolt szendvicsét. "Találkoztál már aranyos fiúkkal?". Faggatózott tovább Sarah, Dagmar megrázta a fejét, aztán telefonját a kezébe vette, és feloldotta a képernyőt. "Sarah!". Kikapta Dagmar kezéből a telefont, és felnyögött. "Gyerünk, add vissza". "Még mindig azzal a kamu versenyzővel beszélsz?". Sarah hangja halk volt, szeme felcsillant, ahogy Dagmar-ra pillantott. "Még mindig ilyen kíváncsiskodó vagy?" Sziszegte Dagmar. "Gonosz". Mondta Sarah, miközben ellenőrizte a fiúkkal való match-elést. "Ő tök aranyos, nem kellett olyan rövid válaszokat adni! Dagmar, így nem fogsz barátot találni". Rázta meg a fejét Sarah.

Dagmar visszakapta a telefonját, majd megbizonyosodott arról, hogy nem nyitotta meg a pedofillal való beszélgetését. "Nem akarok pasit". Válaszolta Dagmar, miközben vizét az ajkához emelte. "Csak azt akarom tudni, hogy ki az a kamu profil, és ennyi." Hümmögte. "Azért mutattam meg neked a Tinder-t, hogy töltsd le, és keress valami kedves fiút nem azért, hogy aztán az idődet egy olyan valakire pazarold, aki hazudik az embereknek". Sarah keresztbe fonta a karját mellkasa előtt, ahogy elítélően nézett barátnőjére. "Talán szeretek vele beszélgetni". Suttogta majdnem. "Hogy mi?". Kérdezte Sarah, közelebb hajolva hozzá, Dagmar pedig figyelmen kívül hagyta. "Valld be!". Kísérelte meg Sarah, a lány pedig visszatekintett rá. "Talán szeretek beszélgaetni a hazudozóval". Válaszolta. "Istenem". Kuncogta Sarah. "Te magad mondtad! Mi van, ha ő valóban Lando Norris". Mondta Dagmar. "Akkor megnyertem a jackpotot, mert csak annyit csinál, hogy flörtöl velem". Tiltakozott Dagmar.

"Valóban ezt mondtam". Jutott eszébe Sarahnak, majd az alsó ajkát rágcsálta, mintha megbánta volna. "Nézd, óvatos vagyok, oké? Amit csinálsz, ugyanolyan veszélyes. Összeállhatsz egy gyilkossal, és nem térsz vissza az egyéjszakás kalandodról." Mondta Dagmar, mintha nyilvánvaló lenne, és bármelyik nap megtörténhet. "Oké, elég vallomásokból. Továbbra is ribanc leszek, és folytathatod a beszélgetést azzal a csalóval". Jelentette ki Sarah, Dagmar pedig bólintott. "Van még néhány órám". Állt fel Sarah. "Szeretlek". Dagmar szívet rajzolt a levegőbe, Sarah pedig megforgatta a szemét, de mégis elmosolyodott, miközben megfogta cuccait, és elment az asztaltól. Dagmar később egyedül maradt a menzában, mégsem bánta, amikor kinyitotta laptopját, és az egyetem portáljára ment, hogy bejelentkezzen és ellenőrizze a hétre vonatkozó feladatait. Rákattintott egy rövidre, amit ebben az órában befejezhet, mielőtt a nap utolsó tanórája elkezdődne.

A telefonkészülék mellette feküdt, ahogy a bluetooth fejhallgatóhoz csatlakoztatta, és a fülére tette. Kiválasztott egy random lejátszási listát, majd megnyitott egy dokumentumot, hogy utána felossza a képernyőt az olvasáshoz. Míg Dagmar figyelt, addigra a telója felvillant, értesítette, hogy Lando üzenetet küldött. Figyelmen kívül akarta hagyni, végezni a feladatát, mielőtt megnézné, de túl kíváncsi volt ahhoz, hogy várjon. Miután befejezte a mondatot, megfogta mobilját.

Nem hallottam felőled egész nap. Kezdesz hiányozni, ha továbbra is távol maradsz, drágám.

Dagmar kissé felkuncogott. Biztos volt benne, hogy ez csak egy újabb szöveg, amellyel flörtölhetett vele, de nem vette túl komolyan. Kicsit eltolta az útból laptopját, így volt helye feltenni a könyökét az asztalra, és bepötyögni egy választ.

Van egy olyan dolog, aminek a neve iskola "Lando". El kellett volna gondolkodni ezen, mielőtt profi imposztor lesz belőled.

Mégis egy percen belül válaszolsz nekem.

Harminc percem van az órám kezdetéig.

Kedves tőled, hogy velem töltöd.

Dagmar az ajkába harapott, hogy ne nevessen fel hangosan a kantinban. A fél óra hátralévő részében nem írt neki üzenetet (de igen). Nagyon akarta volna, de gondolatai egyáltalán nem a feladataira és az olvasmányaira irányult. Furcsa volt, hogy milyen természetes Landoval beszélni, viccelődni vele, olyan szarkasztikus gondolatokat ír róla, amelyeken látszólag nem sértődött meg, aminek örült.

Most már ne zavarj, nem fogok tudni semmit se csinálni.

Tudod, amikor iskolás voltam, soha nem tanultam, és mégis átrugdostak a teszteken.

Alig elegendő az nekem, hogy én úgy mondjam „átrugdosás".

Maga Dagmar kicsit sikeres volt. Okos, és keményen tanul, tíz pontból nem ér el hatot egy olyan tesztből, amire sokat készült. Gyanította, hogy egy F1-es pilóta, aki kiesett az iskolából, nem tű-... egy csaló, ki talán el is hagyta az iskolát, vagy csak nem akart érte semmit tenni, valószínűleg nem látta mennyi munka van ebben, mindent bele akart adni.

Tízszer okosabb vagy, mint én, drágám. Hagyom, hogy visszatérj a munkához. Később beszélünk?

Nézte a kijelzőn felbukkanó szavakat, majd elolvasta a kérdést a mondat végén. Nem sokat jelentettek neki (sokat jelentettek). Dagmar nagyot nyelt, párszor pislogott, hogy elterelje a gondolatait. Sarahnak igaza volt, nem szabad belehabarodni valakibe, aki hazudik magáról (pedig kellene).

Ja, persze.

Lando fogai bele ásódtak alsó ajkába, amikor meglátta a lányt gépelni, majd megjelent válasza a kijelzőn. Ajkai kissé felfelé görbültek, miközben a kocsijának támaszkodott. Párszor elolvasta az üzenetet, majd lezárta a képernyőt, zsebébe téve a telefonját. Éppen London központja felé készülődik indulni, hogy egy napot töltsön Carlos-al és barátnőjével, hogy az Autosport gálára válasszanak néhány ruhát. El akarta mesélni Carlosnak a vicces pillanatokat, amelyeket a társkereső alkalmazáson töltött, és szeretné beavatni Dagmar-ról, elmagyarázni, hogy egy nagyon kedves és gyönyörű lánnyal match-elt, azonban totál kinevetné, ha Carlos tudná, hogy Dagmar úgy gondolja nem igazi, és hogy egy imposztor. Ezt még mindig viccesnek találja, azonban majdnem azon kapta magát, hogy feltette a kérdést: "hé, akarsz találkozni?". Túl korai volt. A lány egyáltalán nem bízott benne.

A volán mögé ült majd elhajtott lakásától. Carlos-al a parkolóházak közelében fog találkozni, a boltoknál, ahova be akarnak menni. Lando nem az a típus, aki jól érzi magát vásárláskor, de úgy gondolta, hogy Isa tanácsával és Carlos-al az oldalán képes lesz átvészelni. Egyébként is elegánsnak kell kinéznie a gálán, sajnos nem jelenhet meg egy izzadt McLaren pulóverben. Lando áthajtott a forgalmas utakon, és körülbelül húsz percbe telt, míg elérte a célt, ahol össze kellett futniuk. Carlos éppen kiszállt Isa-val az autójából, miközben jómaga Carlos fekete McLarenjének szemközti oldalán parkolt le. Lando kimászott, jobban fejére húzta a sapkáját. "Szia". Vigyorgott Carlos csapattársára. "Szia". Mosolyodott el Isa, miközben az ujjai barátja kezéhez fonódtak. "Mosolygós vagy". Mondta Carlos először. "Sziasztok". Viccelődött Lando, ahogy Carlos vállához ütötte sajátját.

"Mondj el mindent, úgyis a kedvenc hamburgerezőmhöz megyünk". Vigyorodott el Carlos. Először ebédelni készülnek, Lando pedig alig várta, hogy ehessen valamit, ami egyáltalán nem volt köze a diétájához. És kulcsfontosságú volt, hogy szívesen meséljen Carlosnak és Isanak Dagmar-ról. Furcsán érezte magát, mert állandóan a lányra gondolt, és hogy egy hülye társkereső alkalmazáson ismerkedett meg vele. Olyan messzinek tűnik, ugyanakkor mégis nagyon közelinek. Carlos velük szemben ült le. "Mi ez, egy kihallgatás?". Kuncogott Lando, amikor levette a kabátját. "Nos, látszik valami az arcodon, Lando." Tette hozzá halkan Isa, félénk mosollyal. "Lefoglaltam egy szállást Dubajban, oké?". Mondta Lando, vállat vont, majd összekulcsolt kezére nézett. "Ez nem csak egy nyaralás, gyerünk már. Végre lefeküdtél valakivel?". Lando szeme elkerekedett, arcán pír jelent meg.

"Nem, istenem". Motyogta, aztán Carlosra meredt. "Nézd, szórakozásból töltöttem le a Tinder-t, és most egy kedves lánnyal beszélek". Vallotta be Lando. "Ahw, imádom az ilyeneket". Sikított fel Isa, miközben közelebb ült Carloshoz. "De szerinte nem én vagyok az igazi Lando, hanem egy valaki, aki a képeimet használja fel". Isa elmosolyodott, Carlos pedig nevetni kezdett. "Először vicces volt, úgy értem, még mindig. De most csak azt kívánom, bárcsak ne lenne ilyen gyanakvó. Nem vagyok kész találkozni vele, vagyis, nem ismerem még elég jól". Motyogta. "Akkor csak beszélj vele, és nézd meg, akar-e később találkozni veled". Vont vállat Carlos. "Ez nem olyan egyszerű". Tiltakozott Isa. "Ha tartózkodó, akkor először el kell nyerned a bizalmát, még akkor is, ha úgy gondolja, nem te vagy az eredeti Lando". Tette hozzá. "Látod, ez már egy jobb tanács". Pillantott Lando Carlosra, aki ismét vállat vont. "Nagyon remélem, hogy sikerülni fog, Lando". Mosolyodott el Isa.

Lando mosolyogva bólintott, lenézett a kezére és az ujja körüli gyűrűvel játszadozott. Talán hamarosan eljuthat Dagmar-hoz, bár szerette a beszélgetéseiket.

Credit to: curvaparabolica