-Hiszen tegnap olyan jól éreztük magunkat együtt, Agatha. Arra gondoltam, hogy újra....

-Narancssárgára festetted a hajamat.

-De helyrehoztuk nem?

-Mindig rajtam próbálod ki a kencéidet és löttyeidet, hogy megtudd, milyen a hatásuk.

-Hát nem erre valók a barátok? Hogy segítsenek egymásnak?

-Én sosem leszek olyan szép, mint te.
Sophie nagyon igyekezett, hogy valami vígasztalót mondjon. Túlságosan sokáig kereste azonban a szavakat; távolodó léptekett hallott.

-Ez nem azt jelenti, hogy nem lehetünk barátok! - szólt Sophie.
Ismerős,kopasz,ráncos macska vicsorgott rá a tornác sarkából.Sophie hirtelen visszaperdült az ajtóhoz.

-Hoztam kekszet!
A léptek megálltak.

-Igazi kekszet vagy olyat, amit te csináltál?
Sophie elhúzódott az ólálkodó macskától.

-Könnyű és vajas. Épp olyan, amilyet szeretsz.
A macska fújt.

-Agatha engedj be!

-Nem. Azt fogod mondani, hogy büdös vagyok.

-Nem vagy büdös.

-Akkor a múltkor miért mondtad?

-Mert akkor büdös voltál! - Agatha, a macska fúj rám....
A macska kimeresztette a karmait.

-Agatha, nyisd ki az ajtót!
Az állat az arca felé ugrott. Sophie sikított. Hirtelen egy kéz nyúlt közéjük, kézen csapta a macskát.
Sophie felnézett.

-Perrszepó már nem talál madarat - közölte Agatha.
Hatalmas fekete hajkoronája úgy nézett ki, mintha olajjal lenne bekenve. Fekete ruhája formátlan, mint a krumpliszsák. A sötét ruhaanyag még jobban kiemelte bőre sápatságát. Szinte elveszett a bő lebernyegben; csontjai kidudorodtak. Beesett arcából apró katicabogár-szempár pislogott.

-Arra gondoltam, hogy elmehetnénk sétálni - javasolta Sophie.
Agatha az ajtófélfának dőlt.

-Még mindig próbálok rájönni, miért barátkozol velem.

-Azért, mert kedves és mókás vagy - felelte Sophie.

-Anyám szerint goromba és kedvetlen vagyok. Szóval valamelyikőtök hazudik.
Belenyúlt Sophie kosarába, félrehúzta az asztalkendőt, és kitakarta a száraz, vajtalan, korpás kekszet. Hervasztó pillantással nézett Sophie-ra, aztán visszament a házba.

-Ezek szerint nem megyünk sétálni?-kérdezte a lány.
Agatha éppen becsukta volna az ajtót, de meglátta Sophie csügeddt arcát. Mintha Sophie is annyira várta volna a sétát, mint ő.

-Najó, de csak egy rövidet - mordult Agatha zsémbesen, azzal kinyomakodott mellette. -De ha valami nagyképű, sértő, nyafka vagy álszent megjegyzést teszel, rád uszítom Perrszepót, hogy egészen hazáig kövessen.
Sophie utánaszaladt.

-De akkor meg sem szólalhatok!

Sziasztok!Meg is érkeztem egy újabb résszel, sajnálom ,hogy ennyit kellett várni rá,annak ellenére, hogy nagyon rövid rész lett.De lehet holnap is kirakok egy részt,ezt még nemtudom , de minden esetre köszönöm szépen , ha elolvastad!Ne felejts nyomot hagyni magad után,tudjátok komi+vote!

A következő részig sziasztok!❤