5. Fejezet
Eljött ez a nap is. Ma fogunk járőrözni a faluba. Félek. Amikor utoljára találkoztunk Orochimaru-val akkor majdnem megölt engem meg a bátyámat. Ez mind a chuunin vizsgán történt, amikor Sasuke-ba pecsételték az átokbillogot. De most nem szabad ezzel foglalkoznom, most az a lényeg, hogy megtaláljuk Orochimarut ha egyáltalán itt van a faluba.
Kikászkálódtam az ágyból és elindultam a fürdőszobába, hogy rendbe szedjem magam. Miután végeztem felvettem a ninja ruhámat és elindultam reggelizni. Mikor leértem csak Jin volt lent, akkor biztos anya már reggelizett. Leültem és elekzdtem enni. Pár perc után be is fejeztük a reggelit, utána megvártuk anyát és felosztottuk hogy ki melyik területet fogja figyelni. Anya fogja a falut, Jin a falu határait, és én pedig a házunk területét.
Megvártam míg anyáék elindulnak utána én is elkezdtem járőrözni. Tudni illik, hogy a házunk egy erdős részen található, mivel mi vagyunk hárman csak Kazama-k. Az unokahugomék Asuka, homokrejtekben élnek akik még a Kazama családba tartoznak.
Elindultam az erdőbe, mert általában ott lehet a legjobban elrejtőzködni. Mikor beértem körbenéztem, hogy találok valakit, de nem találatam senkit. Ezért elindultam a tóhoz, hogy itt is körbenézzek és, hogy kikapcsolódjak egy kicsit. Mikor odaértem leültem a tóhoz, hogy vizet idomítsak, mivel nem éreztem semmilyen chakrát, ezért nyugotan gyakorolhattam. Már egy fél órája gyakoroltam amikor éreztem egy chakrát. Feláltam és elővettem a katanámat.
-Gyere elő, bárki is vagy!-mondtam határozottan. Nem válaszolt senki, ezért egy kicsit ideges lettem.
-Nem mondom mégegyszer!-mondtam. Aktiváltam a szememet és körbenéztem. Láttam egy ismerős alakot, nem akartam hinni a szememnek.
-Sasuke!-suttogtam.
-Látom mégismertél Akira-mondta a nagyon ismerős hang.
-Sasuke!-mondtam már egy kicsit hangosabban. Leugrott hozzám. Nagyon megváltozott, sokkal ridegebb a tekintete mint régen, és sokkal magasabb lett, bár az én 164 centiméteremhez nem csoda. Már egy ideje farkasszemet néztünk, még mindig támadásra készen álltam.
-Mit kerestek itt?-kérdeztem.
-Egy fontos személyt, de úgy tűnik, hogy meg is találtam.-mondta egy gúnyos mosoly kíséretével.
-Sajnálom Sasuke.-mondtam.-Tudod, hogy szeretlek, de nem megyek veletek sehova , az életem árán sem.-mondtam határozottan és támadásra készen álltam.
-Hát akkor úgy tűnik, hogy más módszert kell alkalmaznom.-mondta és elővette a katanáját.-Látom, megtanultál katanával harcolni. Kíváncsi vagyok, hogy mennyit fejlődtél.
Elkezdtünk harcolni, sokkal erősebb lett amikor utoljára láttam. Sok sebet ejtett rajtam, de nekem is sikerült párat. Már elkezdtem víz idomítással is támadni, először nagyon meglepődött de utána ugyanúgy támadt. Vesztésre állok, nem szabad feladnom, nem szabad csalódást okoznom anyának és Jinnek. Aktiváltam a szememet és eltereltem víz idomítással a figyelmét addig eldobtam pár kunait. Amikor észrevette addigra már eltalálta pár kunai, utána újra támadtam most közelharcba keveredtünk.
Mindig is jó voltam a közelharcban. Lee-nek is sokszor szoktam segíteni. Már egy ideje harcoltunk, sokszor sikerült megütnöm, de egy hirtelen ütéstől neki csapódtam a fának és leeset a róka maszkom. Sasuke ezen gúnyosan elmosolyodott. Felálltam és elraktam a maszkomat és újra elkezdtünk harcolni. Mikor már lecsaptam volna a katanámmal kicsavarta a kezemből és elrugta a közelemből. Elővettem a kettő kunaimat és azzal harcoltam tovább. De kirugta alólam a lábamat és földre estem. Mikor már azt hittem, hogy végem van akkor négy kunai repült Sasuke vállába, oldalra néztem és anyát meg Jint láttam.
Anya idejött hozzám, Jin pedig Sasuke-val harcolt. Begyógyította a sebemet de még mindig nem nagyon volt erőm, oldalra néztem és azt láttam, hogy Jinnek sok sebe van de Sasuke-nak is.
-Még visszajövök érted Akira-mondta Sasuke és elment.
Jin is idejött hozzánk és anya begyógyította a sebeit, de csak ennyire emlékszem mert a fáradtságtól elájultam.
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro