𝐒𝐓𝐎𝐋𝐄𝐍 𝐌𝐎𝐌𝐄𝐍𝐓𝐒
Addig rendben van a dolog, hogy magunk közt megbeszéltük, mi a véleményünk erről, ami köztünk van, de...más dolog titokban tartani, ha annyira örülünk egymásnak, hogy legszívesebben világgá kürtölnénk.
"-Beomgyu, fejezd be!-kuncogtam a próbaterem padlóján fetrengve, fejemet a nyakába fúrva, miközben ő mellettem fekve nevetve csiklandozta az oldalam.
-Ha szépen megkérsz...-kacsintott rám, mire a könyökömre támaszkodva felsőtestemmel felemelkedtem a padlóról, és fölé hajolva gyengéden megcsókoltam. Már épp kezdtünk igazán belemerülni, amikor lépteket hallottunk a folyosóról. Szinte ellöktem magamtól Beomgyu-t, még éppen idejében, ugyanis a következő másodpercben Soobin nyitotta ki a terem ajtaját.
-Ti meg mit csináltok?-kérdezte felvont szemöldökkel.
-A táncpartnerem tojik a fejemre, szóval Gyu helyettesíti.-köszörülöm meg a torkom. Beomgyu bőszen bólogat.
-"Gyu"?-kérdez vissza Soobin, és ha lehet, még feljebb szökik a szemöldöke a homlokán.
-Öhm, igen...tudod, összebarátkoztunk az elmúlt napokban.-motyogom elvörösödve.
-Aha. Hát, sajnálom, de most el kell rabolnom tőled, ugyanis a főnök beszélni akar velünk. Yeonjun-ék már az irodájában vannak.-mondja Soobin, majd elindul kifelé. Beomgyu lopva megsimítja a karom, majd követi őt, és pár perc múlva már a lépteik zaja is elhalóban van a folyosón. Megkönnyebbülve fújom ki a levegőt, és egyedül folytatom a gyakorlást."
✧˚ ʚɞ˚ ༘✿ ♡ ⋆。˚
ᴛxᴛ~𝟶x𝟷=ʟᴏᴠᴇsᴏɴɢ
✧˚ ʚɞ˚ ༘✿ ♡ ⋆。˚
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro