Mint kiderült, Yeonjun-nak és Taehyun-nak igaza volt. Amint eljutott a kép a vezetőséghez, Beomgyu attól a pillanattól kezdve került engem. Láttam a szemében a fájdalmat minden egyes alkalommal, amikor csak rám nézett. Egyetlen hónapig bírtam tartani ezt az állapotot, utána úgy döntöttem, eljött az ideje, hogy most én látogassam meg a próbateremben.

"Idegesen ácsorogtam a terem ajtajában, és meredten néztem Beomgyu-t, Yeonjun-t, Soobin-t, Taehyun-t, és Huening Kai-t, ahogy táncolnak. Az időbeosztásuk szerint ma este tizenegyig próbáltak itt, tehát két perc múlva jön el az én időm. Yeonjun és Taehyun megígérték, hogy gyorsan eltakarítják a színről Soobin-t és Kai-t, magukkal együtt, hogy ketten maradhassunk.
-Oké, mára végeztünk, gyertek!-kezdett szedelőzködni Taehyun, amint letelt az idő. Yeonjun a vállánál fogva húzta ki Huening Kai-t a teremből, és ahogy elhaladt mellettem, bíztatóan kacsintott.
Megvártam, amíg Beomgyu egyedül maradt, aztán besétáltam a terembe.
-Gyu, beszélhetnénk?-kérdeztem halkan, mire ijedten rezzent össze.
-Mégis miről? Te is láttad a cikket...nem láthatnak minket együtt. Sajnálom, Y/n.-hajtja le a fejét megbánóan.
-Te komolyan nem láttad azt a rengeteg kommentet amik azt hajtogatják, hogy mennyire összeillünk, és hogy remélik, igaz a cikk?-vonom fel a szemöldököm.
-Nem, valahogy elvonta a figyelmemet az a jónéhány, amelyik azzal fenyegetett, hogy megöl, ha akár egy ujjal is hozzád érek, vagy épp te halsz meg ha hozzámérsz, mert a kommentelők szent férje vagyok.-válaszolja.
-És mi lenne, ha nem törődnénk azokkal?-vetem fel.
-De nem érted, hogy féltelek, Y/n?!-fakad ki.
-Tudok vigyázni magamra. És alig hagyom el a cég épületét, mégis mi történne velem?
-Ez mondjuk igaz...
-Akkor megpróbáljuk?-csillan fel a szemem.
-Legyen. De ha bajod esik, még nyakon is csaplak.-néz rám komolyan.
-Megegyeztünk.-mosolyodom el, és szorosan átölelem."

✧˚ ʚɞ˚ ༘✿ ♡ ⋆｡˚
ᴛxᴛ~ᴄᴀɴ'ᴛ ʏᴏᴜ sᴇᴇ ᴍᴇ?
✧˚ ʚɞ˚ ༘✿ ♡ ⋆｡˚