Az időeltolódás rendesen kiütött, már jócskán benne voltunk a délelőttben, mire végre felkeltem.
Chan hangja ébresztett, ahogy valakivel telefonált.
-Idefigyelj! Nehogy elmondd a főnöknek, hogy hol vagyok! Csak ti meg a srácok tudjátok, és ez így is van jól. Neki majd bejelentem, ha eljön az ideje. Rendben, köszi.-motyogta halkan a telefonba.
-Ki az?-kérdeztem nagyokat pislogva.
-Most mennem kell, majd hívlak.-tette le, és odalépett hozzám, hogy megöleljen.
-Van reggeli, nem vagy éhes?-kérdezte.
-De!-vágtam rá, és hagytam, hogy a derekamnál átkarolva az asztalhoz vezessen.
-Ezt te csináltad?-kérdeztem csodálkozva.
-Dehogyis, szobaszerviz!-nevetett, majd leült velem szembe, és enni kezdtünk.
-Kivel telefonáltál az előbb?
-Felix-szel.
-Úgy érted...a bandád tagja Lee Felix-szel?-kérdeztem csillogó szemekkel.
-Igen.-válaszolta, és kuncogva nézte az arcomat, amin a fangörcs jelei kezdtek megjelenni.
-És mit akart?-kérdeztem, uralkodva magamon.
-Csak annyit, hogy mit mondjanak a főnöknek. Meg hogy mi is lesz kettőnkkel.-vonta meg a vállát.
-És Chan...mi lesz kettőnkkel?-kérdeztem félve. Erre felállt, és odasétált mellém.
-Mi lenne, Stay-hercegnő? Itt maradsz velem, ameddig csak akarsz. Szerintem ez a "dolog" hosszútávú lesz.-kacsintott rám, majd lehajolt, és óvatosan megcsókolt. Mosolyogva fontam a nyaka köré a karomat, és alig vártam, hogy megtapasztalhassam a közös életünket.

Sziasztok!
Ezzel a fejezettel hivatalosan is befejezettnek nyilvánítom ezt a könyvet. Nagyon köszönöm mindenkinek, aki velem tartott, csillagozott, és kommentelt, sokat jelentett<3
Remélem, a többi művem is elnyeri majd a tetszéseteket^^