♡︎♡︎♡︎

- Liba ne parancsolgass vagy te is kapsz egy robbantást a csinos kis arcodba - hajolt kicsit közelebb a kelleténél, amire persze elpirulva toltam el.

- Túl közel vagy te baka! - erre csak felkuncogott.

- Figyelem - hallottuk meg Aizawa-Sensei ismerős, álmos hangját - Kiderítettük, hogy miért volt a kapu lerombolva, és azt is, hogy miért volt riadó - a társaság fele izgatottan várta, a másik fele pedig feszült volt - Téves riasztás volt - jelentette ki teljes nyugodtsággal a fekete hajú.

- D-De hát a UA egy tisztességes iskola! - háborodott fel a szemüveges Iida - Miért vernek át minket?

- Nem mi vertünk át titeket, ugyanis ha gondolkoznál, akkor felfognád, hogy minket is átvertek - válaszolt a férfi, és a hangjában még mindig nem volt se düh, se harag.

- Igaz! - nyomott le pár robot mozdulatot Tenya - Bocsánatot kérek a butaságomért Aizawa-Sensei! - hajolt meg.

- Meg van bocsájtva - mormogta Aizawa álmosan - Most pedig mars haza, ugyanis átkutatjuk a környéket, és nem akarjuk, hogy valakinek baja essen.

- Hai! - hangzott a felelet a tömegtől, majd mindenki szétoszlott.

Bakugou csuklón ragadott, és az osztály fele húzott. Ahogy húzott, és húzott egyre jobban vörösödött a fejem. Talán szerelmes lennék belé? Á, nem képtelenség! Hiszen... Nem lennék sem vagyok neki elég jó. Ő neki a céljai az elsők. Ideje sőt, lehet nem is akar párkapcsolatot. Egyszer csak Katsuki hangja szakította meg a gondolatmenetemet.

- Oi jól vagy? - lengette meg az egyik kezét az arcom előtt.

- P-Persze Bakugou! - mosolyogtam rá, és megráztam a fejem, hogy kicsit kitisztítsam a fejem és a gondolataim.

- Nekem nem úgy tűnt - hajolt megint az arcomba Katsu - Még egyszer megkérdem. Jól vagy [Teljes Név]? - nézett komolyan a szemébe.

- I-Igen, csak elkalandoztak a gondolataim - mosolyogtam tovább.

- Na ez már hihetőbb volt. És min gondolkozol? - adta a kezembe a táskám.

- Huh? - lepődtem meg a táskám láttán, amit a kezembe adott, meg a tettén is - Arigato, de nem kellett volna.

- Tsk - hangzott a mindig hallatszódó kis hangocska - Ha hős leszek, akkor egy csomó embernek kell majd segítenem. Ez lesz a munkám. És ez csak szívesség! - morogta, majd megfogta a csuklóm, és újra elkezdett - de most kifele - húzni.

Vajon Ő is szerelmes belém? Ha nem, akkor a pánikbetegség felemészt...

♡︎♡︎♡︎

[Név] szemszöge:

Otthon nem voltam a toppon. Szokásosan. De az amit Katsuki iránt érzek, az valami olyan, amit még soha nem éreztem. De úgyse viszonozná, szóval igazából mindegy, és csak az állapotom rosszabbodik.

– [Név]! Vacsora! – kiáltott nagynéném a földszintről.

– Megyek!

Leszaladtam, és leültem az asztalhoz, amire a vörös hajú nő letette elém az onigirit, majd leült velem szemben.

– És most beszélgessünk a szőke barátodról – mondta elég furán a zöld szemű nő.

– Huh? – nyeltem félre, majd köhécseltem kicsit – M-Mégis miféle szőke barátomról?

– Arról, akinél egyszer voltál, és szeretném tudni a részleteket – tette össze ujjai hegyeit.

– Huh? Katsukival nem történt semmi. Még egy ölelés sem – ettem tovább.

– Oh, szóval egy ölelés sem? – vonta fel az egyik szemöldökét.

– Csak a házinkat csináltunk! Katsuki jó matekból, és én meg nem értettem a feladatot! Ennyi az egész! – kezdtem ki kelni magamból, ezért kicsit feljebb emeltem a hangomat.

– Felemeled a hangodat [Név]?! – förmedt rám – Már így beszélsz a saját nagynénéddel?! – csapott két kezével az asztalra.

– N-nem! Gomene, nem akartam! – mentegetőztem.

– Ezzel nem segítesz a helyzeten – húzta ki az övét, és lassan közeledni kezdett felém.

♡︎♡︎♡︎

Másnap, 8:30:

Kicsöngettek. Mindenki összepakolta az angol cuccát.

– Jól van everybody! Mindenki szép munkát végzett ma! – dicsért meg minket Present Mic – A gyakorlaton találkozunk! – mondta, majd elhagyta a termet.

A fejemet a padon pihentettem. Az egyenruhámra hosszú pulcsit vettem fel, és egy vastag fekete harisnyát. Nem akartam, hogy lássák vagy én lássam a sebeimet. A nagynéném csúnyán összevert... Szomorú, de igaz.

És a rohamaimról egy szót sem szóltam...

– Oi liba! – hallottam meg Katsuki hangját, amire csak szótlanul kiszaladtam a folyosóra.

A hangokból ítélve Baku utánam szaladt, így gyorsabban kezdtem szedni a lábaimat, de a képességével gyorsan utolért, és a falnak szegezett. Egyik kezét a fejem mellé támasztotta, és vörös íriszeimet fürkészte az Ő skarlátjaival.

– Miért kerülsz engem [Név]? – kérdezte suttogva, ami tőle elég furcsa volt.

– Nem mondhatom el! N-Nem mondhatom el! – ziháltam, mert a légszomj kezdett kínozni.

– Oi [Név]! – fogta meg a kezem, és magához ölelt – Shh – próbálta javítani az állapotom – Itt vagyok. Nem kell félned.

És csodák csodájára a légszomj egyszerűen csak eltűnt. Ilyen soha nem történt még velem... Miért pont Katsuki az, aki ezt tudja megtenni? Miért pont bele kellett szeretnem?

– Elviszlek a gyengélkedőre – vett fel menyasszonypózba, amire csak kapálózni kezdtem – Oi ne fickándozz már liba! Így nem tudlak megfogni rendesen bassza meg! – csattant fel.

– Nem lehet! – ugrottam ki a szőke védelmező karjaiból.

– Liba... – sóhajtott – Muszáj bassza meg! Így csak rosszabb lesz az állapotod!

Elkezdtem szaladni. Céltalanul. Nem tudtam, hogy hova akartam menni, csak futottam. A szerelmem elől futottam. Normális vagyok? Egyszer csak egy hangot hallottam a fejemben.

– Ne fuss [Név]! Csak jót akar!

– Huh? – gyökerezett földbe a lábam.

– [Név]... – állt mellém Bakugou.

– Hagyd magad. Mondd el neki mit érzel! – mondta a titokzatos hang.

– É-Én nem tudom! Nem akarom neki elmondani! – futottam volna tovább, de nem tudtam, mert Katsu visszafogott.

– Kihez beszélsz liba? – döntötte oldalra a fejét, amire egy nagy gombóc keletkezett a torkomban.

Ha ezt elmondom neki, akkor dilisnek fog tartani...

– S-Senkihez! Csak te halucinálsz! – mosolyodtam el kínosan, és szabadulni akartam a fiú fogásából.

– Megint rosszul vagy? – nézett rám aggódva a szőkeség.

– Nem, csak... – sóhajtottam, felkészülve arra, hogy ki fog nevetni – Valami hang a fejemben baromságokat beszél. Tudom, hihetetlen, de akkor is beszél valami a fejemben.

– Liba mindenkinek van ilyen – mosolyodott el, amin meglepődtem, ugyanis arra számítottam, hogy röhögni fog.

– Huh? Komolyan? – firtattam.

– Ha nem lenne igaz, nem mondanám liba – simogatta meg a fejem, majd a fülemhez hajolt – Én mindig igazat mondok – suttogta, amire az arcom a vörös minden árnyalátaban kezdett tündökölni.

– Bakugou – toltam el – Ez kicsit közel van, nem gondolod?

– Nem – mosolyodott el.

– De neked tuti van barátnőd, ugye? – kérdeztem kicsit szomorkásan.

– Nem, nincs. Jelenleg a célomra koncentrálok, utána keresek magamnak valaki elfogadhatót.

– Értem – bólintottam – Én igazából nem is tudom, hogy lehet-e belőlem hős... – csavargattam az egyik [Hajszín színű] tincsemet.

– Pedig lehetsz – válaszolt Katsuki.

– Huh?

Egyszerre mondta a hanggal...

♡︎♡︎♡︎

Hali Minna-san!^^
Nos itt is volna a következő fejezet. Senki nem aggódjon, nemsokára összejön a gerle pár ^^
De lenne pár dolog amit leszögeznék az összes könyvemmel kapcsolatban:
1. Csak a könyvhöz kapcsolódó kommenteket hagyom meg, a többit törlöm.
2. Ha minden egyes fejezethez kommentelsz, annak nagyon örülök, de ha olyan dolgokat írsz, amikor például kötekedsz velem vagy a helyesírással, akkor némítást kapsz, ugyanis az általános helyzetben, amikor ilyen szituba kerülök, akkor rámegyek az illető profiljára, akkor az írásai tele vannak helyesírási hibákkal. Szóval nem tudom akkor ő mit szólhat nekem az írásról, ha neki arról fogalma nincs. Ezeknek az előfordulása kb. 5 százalék, aminek persze örülök.
Na ennyi lenne^^
A következő fejezetig mindenkinek sok sikert és jó jegyeket kívánok! :3

/Words:1136/