♡︎♡︎♡︎

Ebéd szünetben, 12:00:

A gyakorlat nem sikerült valami jól. Megint rohamom volt, és a megint a gyengélkedőre kerültem. Szanitécia egyre jobban aggódott miattam, de legalább ötvenszer elmondtam neki, hogy csak ne aggódjon, ura vagyok a helyzetnek.

- Köszönöm szépen mégegyszer az ellátást! - hajoltam meg.

- Kedvesem bármikor szívesen látlak, de igyekezz minél kevesebbszer jönni - kopintott a lábamra gyengéden a botjával az idős hölgy.

- Hai - mosolyogtam, majd elmentem az ebédlő felé.

Gyorsan elvettem egy levest, egy sima ráment, és a szememmel keresni kezdtem egy üres helyet. Nem nagyon volt olyan társaság, szóval leültem egy teljesen üres asztalhoz. Nemsokkal azután, hogy leültem valaki letelepedett velem szemben.

- Szia Katsuki - pirultam el halványan - Hát te nem a barátaiddal eszel.

- Velük ennék, de most rohadtul nincs kedvem a PikaDinka hülyeségeit hallgatni - forgatta meg skarlát vörös szemeit, majd elmosolyodott - Megint a gyengélkedőn voltál?

- Igen - tömtem a számba egy nagyobb adag tésztát.

- Jaj te mohó liba. Nyeled azt a tésztát mint kacsa a nokedlit - nevetett.

Soha nem láttam még nevetni...

- Liba helyett hívhatnálak kacsának - kuncogott, majd Ő is elkezdett enni.

Egyszer csak egy éles hangot hallottunk, ami dobhártya szaggató volt.

- Mindenki azonnal hagyja el az iskola területét! Ez nem gyakorlat! - halladszódott a hangos bemondóból, mire mindenki kirohant az iskola elé velünk egyetemben.

Vajon mi történt?

[Név] szemszöge:

- Oi mi a fasz folyik itt?! - nézett Kirishimára Bakugou.

- Nem tudom Bakubro, de ezt én is szeretném tudni - válaszolt a vöröske.

- Nézzétek! A kapu! - mutatott Sero a kapura. Vagyis... Ami maradt belőle. A kapu helyén egy nagy adag törmelék volt.

- M-Mi? - meresztettem a szemeim - Ezt mégis hogyan?!

- Valakinek a képessége okozhatta ezt - morogta Katsuki.

- Sugoi Kacchan! - szólalt meg mellettünk Deku - Nagyon is igazad van.

- Tsk - ciccegett Katsu - Persze, hogy az vagyok nyomi Deku! És persze, hogy egy képesség okozhatta! Miért, szerinted idehoztak egy buldózert, és hangtalanul lerombolták a kapunkat? - Erre csak kuncogni tudtam. Katsuki néha vicces tud lenni.

- N-Nem Kacchan!

- Akkor meg húzz a picsába! - húzott kicsit közelebb magához a szőkeség - Senki nem akarja hallgatni a hülyeségeid! - generált kisebb robbanásokat a szabad tenyérben, hogy egy kis löketet adjon a zöld hajúnak, aki rögtön el is szaladt.

- Bakubro ez nem volt szép! - csattant fel Kirishima.

- Már pedig ezt megszokod, mert hogy én aztán nem fogok a nyomi Dekuval négy méteren belül lenni! - mormogott tovább a fiú.

- Ne morogj Bakugou - mosolyodtam el, és kibújtam az öleléséből, mire Ő kérdőn nézett rám - Midoriya nem akar rosszat neked. Lehet nem is akar a közeledben lenni.

Ha nem más közelében akar lenni...

- Tsk - csettintett a nyelvével a szőkeség, majd jobban az ölelésébe vont, mire elpirultam. Katsuki biztos megérezhette az arcom melegét, ezért elvigyorodott - Nee, nee [Név]-chan. Csak nem vörös valaki? - kuncogott.

- N-Nem! - toltam el magamtól az önelégülten vigyorgó fiút - Csak meleg van, és izzadok az ijedtség miatt. Nem számítottam riadóra! - mentegetőztem, és közben a kezeimmel magam előtt.

- Á szóval a meleg a ludas - csinált úgy mint aki elhiszi - Nem inkább én? - kuncogta, és megfogta az állam, s úgy nézett a [Szemszín] szemeimbe, mire még egy kicsit kipirult az arcom.

- K-Katsuki! Itt emberek vannak! - motyogtam.

- Huh? Mondtál valamit Paradicsom-chan? - vigyorgott tovább.

- I-Igen!

- Bakubro! De férfias vagy! - törölt ki egy nem létező könnycseppet a szeméből.

- B-Bakugou! Te mázlista! - sopánkodott Mineta.

- Nem vagyunk együtt selejtek! - csattant fel a vörös szemű, majd elengedett.

- Ahogy mondja! - kontráztam rá.

- Tényleg? - kuncogott Mina a fülem mögött, mire Katsuki karjaiba ugrottam, mivel nem számítottam a rózsaszín bőrűre a hátam mögött.

- Bazdmeg Mina! Még rám is a frászt hoztad! - ordított Kaminari.

- Bocsika, bocsika! - tette össze az ujjai hegyeit a lány, és kínosan elvigyorodott.

- Ilyet soha, de soha többet ne csinálj Alien! - morgott egy sort Bakugou, és egy kicsit robbantott Mina arcába.

- Mondtam már, hogy bocsika! - csattant fel a sárga szemű lány, és bevágta a durcát, mire Kirishima és Kaminari röhögni kezdtek - Oi fogjátok be a lepénylesőtöket! - durcázott tovább a lány, és elfordult a két fiú mellől.

- Szegény Mina! - mormogtam - Azért ezt nem kellett volna fiúk! - néztem Kirishimára és Kaminarira, de eszembe jutott még valaki, aki megsértette a barátosnémat - Ez rád is vonatkozik Bakugou-kun!

A szőkeség vigyora - mert közben elvigyorodott, hogy Őt kihagytam - azonnal lehervadt.

- Liba ne parancsolgass vagy te is kapsz egy robbantást a csinos kis arcodba - hajolt kicsit közelebb a kelleténél, amire persze elpirulva toltam el.

- Túl közel vagy te baka! - erre csak felkuncogott.

- Figyelem - hallottuk meg Aizawa-Sensei ismerős, álmos hangját - Kiderítettük, hogy miért volt a kapu lerombolva, és azt is, hogy miért volt riadó - a társaság fele izgatottan várta, a másik fele pedig feszült volt - Téves riasztás volt - jelentette ki teljes nyugodtsággal a fekete hajú.

- D-De hát a UA egy tisztességes iskola! - háborodott fel a szemüveges Iida - Miért vernek át minket?

- Nem mi vertünk át titeket, ugyanis ha gondolkoznál, akkor felfognád, hogy minket is átvertek - válaszolt a férfi, és a hangjában még mindig nem volt se düh, se harag.

- Igaz! - nyomott le pár robot mozdulatot Tenya - Bocsánatot kérek a butaságomért Aizawa-Sensei! - hajolt meg.

- Meg van bocsájtva - mormogta Aizawa álmosan - Most pedig mars haza, ugyanis átkutatjuk a környéket, és nem akarjuk, hogy valakinek baja essen.

- Hai! - hangzott a felelet a tömegtől, majd mindenki szétoszlott.

Bakugou csuklón ragadott, és az osztály fele húzott. Ahogy húzott, és húzott egyre jobban vörösödött a fejem. Talán szerelmes lennék belé? Á, nem képtelenség! Hiszen... Nem lennék sem vagyok neki elég jó. Ő neki a céljai az elsők. Ideje sőt, lehet nem is akar párkapcsolatot. Egyszer csak Katsuki hangja szakította meg a gondolatmenetemet.

- Oi jól vagy? - lengette meg az egyik kezét az arcom előtt.

- P-Persze Bakugou! - mosolyogtam rá, és megráztam a fejem, hogy kicsit kitisztítsam a fejem és a gondolataim.

- Nekem nem úgy tűnt - hajolt megint az arcomba Katsu - Még egyszer megkérdem. Jól vagy [Teljes Név]? - nézett komolyan a szemébe.

- I-Igen, csak elkalandoztak a gondolataim - mosolyogtam tovább.

- Na ez már hihetőbb volt. És min gondolkozol? - adta a kezembe a táskám.

- Huh? - lepődtem meg a táskám láttán, amit a kezembe adott, meg a tettén is - Arigato, de nem kellett volna.

- Tsk - hangzott a mindig hallatszódó kis hangocska - Ha hős leszek, akkor egy csomó embernek kell majd segítenem. Ez lesz a munkám. És ez csak szívesség! - morogta, majd megfogta a csuklóm, és újra elkezdett - de most kifele - húzni.

Vajon Ő is szerelmes belém? Ha nem, akkor a pánikbetegség felemészt...

♡︎♡︎♡︎

Sziasztok!
Holnap kezdődik az iskolának becézett börtön. Mindenkinek kitartást kívánok és sok jó jegyet <33
Csak azt csináljátok szabadidőtökben amit szerettek, és ne erőltessetek semmit❤
Nemsokára jön a következő fejezet <3
Sziasztok!

/Words:1071/