Chào các bạn! Vì nhiều lý do từ nay Truyen2U chính thức đổi tên là Truyen247.Pro. Mong các bạn tiếp tục ủng hộ truy cập tên miền mới này nhé! Mãi yêu... ♥

5. Fejezet - A szél elviszi neked

- [Név] - simította meg az arcom lágyan.

- Igen? - súgtam halkan.

- Itt a vized - mosolyodott el.

- Rendben - ültem fel, majd levettem a szekrénykéről a vizes poharat, és inni kezdtem. Egyszer csak megcsörrent a táskámban a telefonom.

- Idehoznád Katsuki? A táskámban van - kértem meg a szőkeséget, mire egy aprót bólintott, és kivette a kis készüléket, majd odaadta nekem.

Gondolhattam volna. A nagynéném hívott. Biztos "aggódik". Sóhajtottam egy nagyot, és felvettem.

- Szia - próbáltam magam vidámnak tetteni, de nem nagyon sikerült.

- Mégis hol a búbánatos faszba vagy [Teljes Név]?! - kérdezte ingerülten.

- Egy barátomnál. A házinkat csináljuk - hazudtam.

- Szóval házi feladatot csináltok, hah? - morogta.

- Igen! A hőstörténelem nem a te fajtád. Nem ezt mondtad az első nap előtt? - firtattam kuncogva, mire Bakugou is megeresztett egy félmosolyt.

- Nem! - emelte meg a hangját - Azonnal gyere haza!

- R-Rendben - motyogtam, és kibújtam a takaró alól, és leraktam.

- Huh? Hova mész [Név]? - kérdezte érdeklődöen - Még a házi feladatot is meg kell csinálnunk - kuncogott, de amikor meglátta, hogy nem nevetek, akkor tudta, hogy mennem kell.

- Kikísérlek - elmosolyodva felsegített, és az ajtóig kísért.

- Köszönök mindent Katsuki - öleltem meg a tüsi hajú fiút.

- Tsk. Semmiség liba - viszonozta a tettem.

Amint kiléptem az ajtón a nagynéném pillantottam meg...

♡︎♡︎♡︎

[Név] szemszöge:

- H-Huh? - lepődtem meg - Te meg mit keresel itt, és honnan tudtad hogy itt vagyok?!

- Elfelejtetted, hogy van képességem is, és valaki mondta is - morogta az utolsó mondatot, majd megragadta a csuklóm, és elkezdett a kocsi felé húzni.

- Engedd el te vén kurva! - generált kisebb robbanásokat a tenyereiben Katsuki, és megfogta a másik kezem, ami még szabad volt.

- Ez meg ki a frász [Név]?! - ordított a nő.

- Katsuki engedj el kérlek - suttogtam a légszomjtól már.

- Nem! - jelentette ki.

- Ez nem kérdés volt.

- Válaszolj mocskos kölyök! - adott egy pofont a mostmár nagyon felidegesített nagynéném.

- Engedj el kérlek... - néztem rá könyörgően könnybe lábadt szemekkel.

- Tsk... - morogta, majd elengedte a kezem.

- Gyerünk már! Ki ez?! - förmedt rám a vörös hajú nő.

- Az egyik osztálytársam... - suttogtam.

- Azt hittem a fiúd - vigyorgott gúnyosan - Na gyerünk a kocsiba! - húzta meg a hajam, és beült a volán mögé.

Lassan elindultam a kocsi hátsó része felé, mire Bakugou megállított.

- [Név] kérlek ne hagyd, hogy ezt csinálja veled! Ígérd meg - súgta, majd visszament a házba.

- Huh? - néztem bambán és meglepődötten a szőke fiú után - Megígérem - suttogtam a levegőbe, amit neki szántam.

Majd a szél elviszi neked...

♡︎♡︎♡︎

Este, 22:00:

Vacsora után felmentem a szobámba zenét hallgatni. Nem volt semmi kedvem enni, csak pár falatot ettem.
Leültem az ágyra, és bekapcsoltam a tv-t. Semmi nem volt. Semmilyen jó műsor. Csak idióta [A két legutáltabb film kategóriád] volt. Szörnyű... Bevallom most csak Katsukival akartam volna lenni. Nála biztonságban éreztem magam. De nem értettem, hogy miért. Eddig senkinél nem éreztem így. Fura...

Egyszer csak meghallottam, hogy a telefonom csörög. Egy ismeretlen szám volt. Először nem akartam felvenni, de amikor nem hagyta abba a telefon másik végén lévő másik személy a csörgetésemet, akkor felvettem, de akkor is haboztam, hogy ez jó ötlet lett volna.

- H-Halló? - szóltam a készülékbe.

- [Név]? Hála az égnek, hogy végre felvetted, liba! - hallottam meg az ismerős, mély, de mégis számomra lágy hangot.

- Katsuki... - sóhajtottam fel megkönnyebbülten - Azt hittem valami vén pedofil csörget egy láb fotóért.

- Látom jobb kedved van, hisz' már poénkodsz - éreztem a hangján, hogy mosolyog - Ugye nem bántott?

- Uhm...

Nem mondhatom el neki...

- Ugye? - kérdezte újra.

- P-persze, hogy nem! Hiszen van képességem tudod - mondtam.

- Ez igaz - morogta - De valamiért nem hiszek neked hülye nő személy.

- Katsuki hidd el nekem, hogy-

- [Név] gyerünk fürdeni! - szakított félbe a nagynéném kiáltása az alsó szintről.

- Most le kell tennem Katsuki - motyogtam.

- Rendben liba. Akkor holnap - tette le.

- Igen... Holnap... - suttogtam, majd elmentem fürdeni.

♡︎♡︎♡︎

Másnap, 7:00:

Reggel esett az eső, mintha désából öntenék. Annyira jól indul ez a nap is...

- [Név]! - kiáltott ki nagynéném a konyhából.

- Igen? - feleltem.

- Ma nehogy a barátodnál kapjalak el vagy ha mégis, akkor nagyon megjárod! - emelte fel fenyegetően a sodrófát, amivel éppen az ebédhez való tésztát gyúrta, amire egy óriásit nyeltem.

- H-Hai... - majd kifutottam a lakásból, és tovább futottam, és csak futottam, futottam, amíg bele nem ütköztem valakibe.

- O-Oi liba! Hova ilyen gyorsan? - kapott el a csuklómnál fogva Katsuki.

- Huh? Katsuki?

- Igen én vagyok - bólintott - Most mondd el szépen mi történt?

Így hát elmondtam neki, ugyanis mit veszítenék ezzel? Óvatosan megöleltem, mire Ő csak mereven állt.

- Ez nem megy... Megfenyegetett?! - akadt ki.

- Nem! Csak figyelmeztett! - tiltakoztam, miközben a kezeimmel kapálóztam magam előtt.

- Fhú liba... - morogta - Na jó. Most nem robbantom le a fejét - mosolyodott el halványan.

- Te aggódsz miattam? - somolyogtam el magam játékosan, miközben egy sort kuncogtam.

- N-nem! Baka liba! - vette fel a bizonyos tsundere viselkedését - Nem aggódom semmiért és senkiért!

- Oh persze! El is felejtettem, hogy te a nagy Bakugou Katsuki vagy - kacagtam, majd elindultam a suli felé.

- Oi várj meg liba! - szaladt utánam.

- Kapj el! - nevettem, majd tovább futottam, de Katsuki utolért a képessége használatával.

- Nagyon jó képességed van - mosolyogtam rá.

- Kösz. Kis koromban is sokat dicsérték már - húzta ki magát büszkén - A vénbanya meg azt mondja, hogy ezért vagyok nagyképű - morogta, de amint meglátta, hogy értetlenül nézek rá felsóhajtott - A banya az anyám.

- Ó - csodálkoztam - Mostmár értem. Nem vagytok jóban?

- Fogalmazzunk úgy, hogy semleges a kapcsolatunk.

Közben már az iskola elé is értünk. Felsiettünk az osztályterembe, és lepakoltunk, majd leültünk a helyünkre. Csendben vártunk, hiszen a padtársam, Hagakure még nem érkezett meg, Katsukival meg beszélgetni ilyenkor nem lehet. De megér egy kockázatot, nemde?

De még mielőtt hátra fordulhattam volna valaki megszólított.

- [Név]-chan, ohayo! - köszönt nekem Deku, aki a padom előtt állt.

- Ohayo - biccentettem - Mit szeretnél?

- Te Kacchan barátnője vagy?

Köpni-nyelni nem tudtam. Még hogy én? Katsuki barátnője? A nagy Bakugou Katsuki barátnője? Ez baromság, gondoltam.

- Dehogyis! - ráztam meg a fejem - Félre érted a helyzetet. Csak meghívtam egy fagyira hirtelen felindulásból. Nem vagyunk együtt.

- Szóval akkor még szingli vagy? - hajolt kicsit közelebb, ami már-már a személyes teremet súrolta.

- I-Igen - toltam el.

Ez a szituáció közben mintha valami égetné a hátam. Az az valaki tekintete. Persze, hogy Katsukié volt az, hiszen ki másé lett volna.

Szerintem ezt Midoriya is észrevette, ezért elhajolt, és komótosan visszasétált a helyére. Pont abban a pillanatban lépett be Aizawa-Sensei, aki elmondta a mai feladatunkat.

♡︎♡︎♡︎

Ebéd szünetben, 12:00:

A gyakorlat nem sikerült valami jól. Megint rohamom volt, és a megint a gyengélkedőre kerültem. Szanitécia egyre jobban aggódott miattam, de legalább ötvenszer elmondtam neki, hogy csak ne aggódjon, ura vagyok a helyzetnek.

- Köszönöm szépen mégegyszer az ellátást! - hajoltam meg.

- Kedvesem bármikor szívesen látlak, de igyekezz minél kevesebbszer jönni - kopintott a lábamra gyengéden a botjával az idős hölgy.

- Hai - mosolyogtam, majd elmentem az ebédlő felé.

Gyorsan elvettem egy levest, egy sima ráment, és a szememmel keresni kezdtem egy üres helyet. Nem nagyon volt olyan társaság, szóval leültem egy teljesen üres asztalhoz. Nemsokkal azután, hogy leültem valaki letelepedett velem szemben.

- Szia Katsuki - pirultam el halványan - Hát te nem a barátaiddal eszel.

- Velük ennék, de most rohadtul nincs kedvem a PikaDinka hülyeségeit hallgatni - forgatta meg skarlát vörös szemeit, majd elmosolyodott - Megint a gyengélkedőn voltál?

- Igen - tömtem a számba egy nagyobb adag tésztát.

- Jaj te mohó liba. Nyeled azt a tésztát mint kacsa a nokedlit - nevetett.

Soha nem láttam még nevetni...

- Liba helyett hívhatnálak kacsának - kuncogott, majd Ő is elkezdett enni.

Egyszer csak egy éles hangot hallottunk, ami dobhártya szaggató volt.

- Mindenki azonnal hagyja el az iskola területét! Ez nem gyakorlat! - halladszódott a hangos bemondóból, mire mindenki kirohant az iskola elé velünk egyetemben.

Vajon mi történt?

♡︎♡︎♡

Sziasztok! <33
Nemsokára iskola, szóval mindenkinek kitartást kívánok, és élvezzétek ki a szünetet, amíg van. A fejezetek ugyan így várhatóak, hacsak nem dolgozom. Remélem mindenki jól van <33
Köszönöm szépen a többi mint 200 -as megtekintést. Elképsztőek vagytok❤
Nemsokára érkezem a következő fejezettel, addig is jók legyetek <3
Sayonara ~

/Words:1294/

Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro