- Sajnálom, hogy hideg voltam. Kérlek mondd el nekem mi van benne abban a levélben - lépett mellém.

- Nem mondhatom el. Ki tudja mi lenne akkor az írójával? Egy ember, sőt ha minket is figyelnek több élet is foroghat kockán, és ezt egy hős nem kockáztathatja meg, és ha most magamra hagyna, azt nagyon nagyon megköszönném - morogtam.

- Hát rendben Bakugou. Mivel most az egyszer nem ordítottál, és az elméleted is elég élethűnek és veszélyesnek hangzik elfogadom. Máskor nem teszek kivételt - erre csak köszönetképp meghajoltam, majd folytatta - Megkérem Nezu igazgatót, hogy hadd fésüljük át a terepet, hátha gonosztevők vannak a közelben, és szemmel tartanak minket. Nem számítottam volna erre, hogy ennyire segítőkész vagy. Bár mondjuk a barátnődről van szó.

- Sensei ebbe ne menjünk bele kérem! - emeltem meg a hangom.

- Rendben, rendben. Szia Bakugou - intett egyet, aztán elhagyta a helyiséget.

♡︎♡︎♡︎

Másnap, 8:30:

Mindenkit haza rendeltek, egy szóval az egész iskolának van egy két-három napos szünete, amíg a környék átvizsgálása folyik. Én nem örülök ennek, bár nem kell látnia annak a sok nyominak a pofáját, és van időm edzeni is kicsit. [Név] még nem üzent semmit a tervről. Őszintén szólva, nagyon aggódok érte, bár ezt nehéz bevallani magamnak. Soha nem aggódtam senkiért sem még [Név]-en kívül...

Csak küldd a tervet [Név], és én végre hajtom!

[Név] szemszöge:

- Ez nagyon veszélyes [Név]! - figyelmeztett Kurogiri.

- Nem baj, elküldöm Katsukinak, és kész! - akadékoskodtam.

- Ne kérlek! Ezzel az Ő életét is veszélybe sodrod! - suttogta, mivel valaki közeledett a szoba fele.

- Kurogiri! - nyitott be a nagynéném - Rávetted már a csatlakozásra?

- Nem! És én is kilépek vele együtt, ha még nem is volt benne! - ölelt át, és sárga szemeit csak úgy villogtatta a vörös hajú nőre.

- Hogy micsoda? - jelent meg az ajtóban Deku, így szinkronba tudták mondani.

- Így igaz! - mondtam, és ökölbe szorítottam a kezeimet - Most megbánjátok hogyan bántatok mindenkivel!

- Haha! Kettő az öt ellen? - nézett hátra a két zöld szemű Shigarakiékra, de ők mögénk sétáltak - M-Mit csináltok?!

- Csatlakozunk a [Név] családhoz - tette négy ujját apa vállára Tomura, s egymásra mosolyogtak.

- És mi is itt vagyunk! - kiáltották a hősök, akiknek az élén egy nem vártam személy állt.

♡︎♡︎♡︎

[Név] szemszöge:

- K-Katsuki? Te meg hogy kerülsz ide? - lepődtem meg.

- Valaki hívott minket, hogy a gonoszok ligájánál vagy, és segítség kéne. Pont a főnökük tett panaszt Sniper -nél, és amint meghallottam jelentkeztem az akcióra, ahogy a többi osztálytársunk is - mosolyodott el, majd Shigarakira nézett - Most az egyszer köszönjük kezes barom.

- M-mi? De hiszen ez lehetetlen! - rikácsolt a nő - Shigaraki Tomura velünk van!

- Fogd be - hallottam meg Shigaraki jellegzetes hangját mögülem - Idegesítő a rikácsolásod.

- Hah?! - sápadt el - E-ez nem lehet! Dabi? Toga? Ti?

- Minket Shigaraki vett fel - sétált mellénk Dabi is.

- Jól mondja. Alig várom, hogy levágjam az ujjaid! - nevetett Toga, majd mellém ugrált, és átölelt.

- Oi - jelent meg Katsuki mögötte olyan tekintettel, hogy attól még én is megijedtem - Ne ölelgesd a barátnőmet átváltozós csitri.

- O-Oké - húzódott el Himiko, átadva a helyet Katsukinak, aki rögtön felkapott.

- Nem fogod bántani mégegyszer [Név]-et! Nem hagyom vén banya! - ordított a vörösre és a zöld hajúra.

- Huh? - néztek üresen rám az előbb említettek.

- K-Katsuki! - pirultam el.

- [Vezetéknév]-kun - adott apa kezébe a szőkeség - Vigyázna rá, amíg én elverem azt az ördögi nőszemélyt?

- Természetesen - nevetett fel Kurogiri, és egy portált nyitott neki, amin a nagynénémre és Dekura tudott ugrani a hősökkel együtt.

Egyszer csak realizálódott bennem, hogy értem teszik.

- Gyere [Név]! - kiáltott YaoMomo, mert látta, hogy a pánik kissé elkapott.

- Megyek! - szaladtam barátnőmhöz, aki egy takarót terített rám, amit a képességével készített.

- Nem lesz semmi baj - simogatták a lányok a hátam - Katsuki mindent megtesz érted.

- Tudom... - suttogtam - Nem kéne segítenetek neki?

- Nem - rázta meg a fejét Mina - Egyenesen megtiltotta, hogy segítsünk. Tudod, hogy milyen a természete - mosolygott a rózsaszín bőrű lány.

- Értem. Biztos a saját kezével akarja megölni az úgynevezett nagynénémet - nevettem, majd Katsukira szegeztem a tekintetem - Nagyon elszántnak tűnik.

- Az is - mondta YaoMomo - Az osztályban állandóan csak írogatott valamit vagy egy papíron vagy a telefonján. Gondolom, hogy a hősökkel beszélgetett.

- Vagy Best Jeanist -tel - gondolkodott Jiro - Elvégre nála volt a gyakornoki programon, és neki vannak kapcsolatai, amik hasznosak lehetnek.

Amíg a lányok elméleteket gyártottak, én Katsukit néztem. Az az elszántság és erő, ami benne van, az bennem soha nem lesz meg.

Túl gyenge vagyok hozzá...

- Semmi értelme harcolni! - kiáltott oda a vörös hajú nőnek Dabi - Rohadtul megbánja, ha most nem teszi le a fegyvert!

- Dehogy teszem le! Kérem vissza az unokahúgom! - olyan hangszínnel ordibált, mintha egy őrült lett volna.

Bár ha belegondolok... Nyugodtan kijelenthetem, hogy az is.

Eközben pár rendőrautó is kijött a helyszínre, mivel a lányok őket is felhívták.

- Ennek a nőnek börtönben a helye - morgott Uraraka - Nem helyes, hogy így bánt veled, [Név].

- Tudom - vettem egy mély levegőt - De nem lehet visszapörgetni az időt Ochako.

- Ribbit - brekegett egyetértően Tsuyu.

- Kezeket fel! - kiabált az egyik rendőr Dekura, aki éppen menekülni készült egy táskányi fegyverrel.

- Bakker... - morgott, majd elejtette a táskát, és feltett kézzel megfordult.

- A kocsiba! - szólt a rendőr, miután megbilincselte, s a kocsihoz lökdöste.

- Ezért még megfizettek! - idegeskedett a zöld hajú, pont rám nézve.

- Persze - nevettünk a lányokkal - Bye bye!

- Au revoir! - integett Aoyama, amitől csak még jobban nevettünk.

- Istenem Aoyama! - röhögött Mina - Te soha nem hagyod el a franciát?

- Nem - jelentette ki kicsit hegykén - A ragyogásomhoz tartozik.

Folytattuk a nevetést. De a hősök nem. Tovább harcoltak a vörös hajú pszichopatával.

Bakugou szemszöge:

- Bakugou-shonen! - kiáltott All Might.

- Most? - néztem rá.

- Igen!

Egy sorozat robbantást mértem a nőnek nevezett valamire. Nem nevezném még embernek sem. Ahogy bánt [Név]-vel az valami szörnyű lehetett... Ezért a saját kezemmel ölöm meg!

A hősök körbe vették, amíg én a robbantásaimmal eltereltem a figyelmét. All Might szerint ez jó ötlet volt. Tsk... Én egyedül akarom megölni ezt az embernek nevezett ördög fajzatot.

[Név] szemszöge:

- [Név]! Használd a képességed! - kiáltott apa.

- Mi? - kérdeztem meglepődve - De tudod, hogy nem tudom kontrollálni!

- Csak csináld! - ordított.

Becsuktam a szemeim, és felemeltem a kezeim, amikből fekete füst szivárgott.

- Mindenki a földre, és ne lélegezzen! - kiáltott Kurogiri.

A hősök és a gonosztevők gyorsan lelapultak. A füstöt a néném felé irányítottam, aki hátrálni kezdett.

- [N-Név] meg tudjuk ezt beszélni! - hátrált félve.

- Ezen nincs mit beszélni! - löktem a falnak, amitől elájult.

A földre szálltam. Katsuki szinte a nyakamba ugrott, és puszikat látott el. Elpirulva fordultam meg. Mindenki a nyakamba borult, és a néném elvitték a börtönbe.

- Megcsináltad - suttogta Katsu a fülembe.

- Nem. Megcsináltuk együtt... Egy pánikban - akasztottam a nyakába a kezeim, és kínosan felnevettem.

- De egy... Pánikban veled...

♡︎♡︎♡︎

Ohayo Minna-san!^^
Nos elérkeztünk ide. Ez az utolsó rész volt ebben a könyvben. Remélem tetszett nektek, és nem csalódtatok benne^^ Sajnálom, hogy nincs Halloween special, de sajnos nem volt időm.
Köszönöm szépen a figyelmet! Nemsokára hozom az epiológust és egy utószót is!
Találjátok ki mit hozok nektek.
Súgok egy crossover lesz <33
Addig vigyázzatok magatokra oyasumi ~

/Words:1138/