Sunghoon és Jay ordítozása kristálytisztán hallatszik ki a konyhából, úgyhogy a többiek igyekeznek lekötni a figyelmemet. Először Sunoo szólal meg, és Jake megjegyzéseivel tűzdelve előadja az egész történetét annak, hogy miért is voltak olyan bunkók velem. Ahogy megértem az egészet, kitör belőlem a sírás, ők pedig nem győznek vigasztalni. Ni-ki és Sunoo a hátamat simogatják két oldalról, Heeseung és Jake pedig biztosítanak róla, hogy önszántukból sosem tettek volna ilyet.
-Köszönöm.-suttogom, amikor végre be tudom fejezni a sírást, ők pedig rám mosolyognak.
-Most megyünk, és hagyunk pihenni kicsit.-borzolja össze a hajamat Heeseung hyung. Fáradtan bólogatok, és ahogy kimennek, elfekszem az ágyamon.
-MERT SZERETEM ŐT, AZÉRT! KURVÁRA SZERETEM!-hangzik fel hirtelen Jay kiabálása a konyha felől. Még folytatódik a mondandója, de engem ez a két mondat teljesen megérintett. Olyannyira, hogy ismét könnyezni kezd a szemem, és amikor meghallom a konyha ajtajának csapódását, gondolkozás nélkül kiugrom az ágyamból, és a szobám ajtaját feltépve kilépek a folyosóra, és szó szerint lerohanom Jay-t. Szipogva ugrom a karjaiba, és a nyakába fúrom a fejem, ahogy ő elkapja a derekam.
-Én is szeretlek, Jay hyung...-suttogom. Erre ő lerak maga elé, és szinte megigézve bámul a szemeimbe, majd a két keze közé fogja az arcomat, és olyan gyengéden csókol meg, hogy szinte alig érzem.
-Muszáj a folyosón?-dugja ki a fejét a szobájából fintorogva Jake.
-Nem, ha kitakarodsz onnan, mehetünk oda is.-vigyorog rá Jay, és újra a karjaiba vesz engem.
-Jogos, egy embert egyszerűbb kipaterolni ha baszni akartok, mint hármat.-utal kuncogva a szobatársaimra.
-Csak tűnj el, jó?-forgatja meg a szemét Jay, mire Jake átszalad Sunoo-ékhoz, mi pedig belépünk Jay és Jake közös szobájába.