Hullafáradtan sétáltam tegnap éjjel kettő környékén a szobám felé, és semmi mást nem akartam, csak elaludni. De amikor a fürdőszoba mellett haladtam el, mintha fényt láttam volna kiszűrődni. Óvatosan kinyitottam az ajtót, és Jungwon-t láttam, ahogy teljes erőbedobással takarít. Hajnalban. A szívem szakadt meg, ahogy néztem. Nem ezt érdemli, egyáltalán nem. Ő dolgozik hetünk közül a legkeményebben, és most a dupláját próbálja nyújtani az eddigi teljesítményének, ami szinte lehetetlen...

Amikor bejelentették nekünk, hogy ő lesz a banda leader-e, mindannyian nagyon boldogok voltunk, mert ő volt az, aki igazán megérdemelte. Viszont a bejelentés után fél órával a főnök visszahívott minket az irodába, Jungwon nélkül. Azt mondta, szeretné kideríteni, hogy tényleg jól döntött-e, és hogy Jungwon tudja-e kezelni a nehéz helyzeteket. Így megkért minket arra, hogy a debütálásig hidegüljünk el tőle, hogy meglássuk, kontroll alatt tudja-e tartani a bandát így is. Persze mind ellenkezni kezdtünk, de nem volt választásunk. Amikor először utasítottam el a közös ebédemet Jungwon-nal, órákon keresztül csak ültem a szobámban, és bámultam magam elé. Igyekeztem viszonylag keveset beszélni vele, mert azt gondoltam, az még mindig jobb, mintha bunkó lennék vele.

Tegnap este viszont nem voltam képes otthagyni egyedül. Segítettem neki kitakarítani, de ő a végére a szivaccsal a kezében elaludt. Kivettem a kezéből a tisztítószereket, és bevittem a saját ágyamba, majd befeküdtem mellé. Gyorsan beállítottam egy korai ébresztőt, hogy senki se kapjon el így, majd szorosan magamhoz öleltem Jungwon-t, és végre elaludtam.

˗ˏˋ ♡ ˎˊ˗

Az ébresztőm fél ötkor csörgött, pont, ahogy pár órával ezelőtt beállítottam. Gyorsan kimásztam az ágyból, és betakartam Jungwon-t, majd átosontam az ő szobájukba, és lefeküdtem Jungwon ágyára. A párna és a takaró is az ő illatát árasztotta, könnyes szemekkel temettem bele az arcom, és így vártam meg, amíg a többiek felébrednek. Végighallgattam, ahogy Sunghoon, Ni-ki, majd végül Sunoo is kimegy a szobából. Egyszer sem emeltem fel a fejem. Legalábbis addig nem, amíg Jungwon lépteit nem hallottam a folyosón. Gyorsan úgy helyezkedtem, mintha aludnék.
-Jay hyung!-suttogta halkan. A következő pillanatban pedig az arcomon éreztem a kezét.
-Hiányzol...-szipogta, majd óvatosan a hajamba túrt. Úgy éreztem, ha most nem teszek valamit, ez a szituáció úgy fog végződni, ahogy csak álmaimban szabadna neki.
-Te meg mit csinálsz itt?-ültem fel hirtelen, és nagyon reméltem, hogy nem vagyok teljesen elvörösödve.
-Öhm...én...izé...a te ágyadban ébredtem, és...-dadogta zavartan, egyik lábáról a másikra állva.
-Csodás. Reggeli van már?-kérdeztem mogorván, és közben gondolatban felpofoztam magam.
-Jake-en kívül már mindenki ébren van, szóval gondolom igen.-válaszolta lehajtott fejjel, és mintha egy könnycseppet törölt volna le a szeme sarkából, majd kisétált a szobából.

˗ˏˋ ♡ ˎˊ˗

-Jó reggelt! Mit csináltál te Jungwon ágyában?-kérdezte tőlem Sunghoon, ahogy beléptem a konyhába. Körbenéztem, hogy megbizonyosodjak róla, nem fogunk lebukni Jungwon előtt, és amikor úgy ítéltem meg, hogy tiszta a levegő, halkan előadtam nekik a történteket.
-Lebukhattunk volna miattad...-csóválja a fejét Heeseung.
-És? Hagynom kellett volna, hogy halálra dolgozza magát?-vágtam vissza szúrósan.
-Nyilván nem, de...-kezdett volna bele egy hosszú érvelésbe Heeseung, de félbeszakítottam.
-Nincs semmi "de"! Te ezt nem érted, nekem ez olyan, mintha az öcsémet veszítettem volna el!
-Jay...egyikünknek sem tetszik ez a helyzet, de a karrierünk a tét. Már csak egy hónap van a debütig, addig bírd ki kérlek.-próbál halkan megnyugtatni Sunghoon.
-Amúgy meg biztos vagy benne, hogy csak "testvéri" kapcsolat van köztetek? Meg mernék rá esküdni, hogy ma hajnalban láttalak titeket ölelkezve fetrengeni az ágyadban.-szólal meg Jake, aki nemrég csatlakozott hozzánk.
-Kuss!-vágtam rá egyből, és a fülem tövéig elpirultam.
-Na, mesélj csak Jay hyung, miről maradtunk le?-vigyorog rám Ni-ki.
-Lehetséges, hogy ma hajnalban együtt aludtunk. De csak mert elaludt takarítás közben, és az én ágyam közelebb volt!-védekeztem feltartott kezekkel.
-Hogyne, persze.-bólogattak úgy, mint akik nem hisznek nekem. Majd mindannyian egyszerre váltunk mozdulatlanná, ahogy Jungwon közeledő lépteit hallottuk. Egy pillanat alatt felvettük a szerepünket, még ha olyan nehéz is volt.
-Van még reggeli?-kérdezte rekedten suttogva Jungwon.
-Tessék.-nyújtott felé kifejezéstelen arccal egy pirítóst Jake, de közben láttam az aggodalmat a szemében. Jungwon lassan majszolni kezdte a pirítóst, de gyakran meg kellett állnia, mert elkapta a köhögés.
-Tudsz jönni próbára?-vetette oda hanyagul a kérdést Heeseung.
-Persze!-felelte Jungwon, majd ahogy kimondta, köhögni kezdett. Már nyitottam volna a számat, hogy lebeszéljem erről, de Sunghoon elkapta a karomat, és a szemeivel jelezte, hogy nehogy lebuktassam magunkat. Idegesen sóhajtva ráztam le magamról, de csöndben maradtam.

˗ˏˋ ♡ ˎˊ˗

A táncpróba teljes idején Jungwon-t figyeltem a szemem sarkából. Emiatt persze rengeteget hibáztam, de képtelen voltam összeszedni magam. Mikor végre tartottunk egy kis szünetet, Jungwon megállt, és kétrét görnyedve köhögött. Ni-ki, Sunoo és én egyszerre nyújtottunk felé egy-egy vizesüveget.

-Köszönöm!-pillantott ránk hálásan, majd az én kezemből fogadta el az üveget. Ahogy átvette, találkozott a tekintetünk. Láttam, hogy csillognak a szemei, de nem tudtam eldönteni, hogy a láztól, vagy az örömtől, amit az okozott neki, hogy végre nem vagyunk vele hatalmas parasztok. Állapotát elnézve sajnos inkább az előbbire tippelnék...
-Pihenned kellene.-jegyeztem meg halkan.
-Nem. Kibírom.-jelentette ki durcásan, majd egy hatalmasat tüsszentett.
-Te tudod...-vontam meg a vállam, és igyekeztem tartani a szerepem. Visszamentem a többiekhez, és otthagytam Jungwon-t a vizesüveggel.