-Nem mintha meg akarnám ezt zavarni, de mi a faszt képzeltek magatokról?-kérdezem, és a hangom mintha feljebb csúszna néhány oktávval a meglepetéstől. Már akkor sejtettem, hogy valami készül, mikor Jay több mint egy órája eltűnt Jungwon-nal a karjaiban, és nem jött vissza a táncpróbára. Jake és Heeseung viccelődött azzal, hogy inkább nem mennek utánuk, nehogy valami korhatárosat lássanak. Annyira reméltem, hogy nem lesz igazuk, de ahogy a szemem elé táruló látvány is mutatja, tökéletesen megjósolták a dolgokat.

Hirtelen Jake és Ni-ki bukkant föl mögöttem, a vállam felett pillantva be a szobába.
-HEESEUNG, IDE A PÉNZT, NYERTEM!-üvöltötte el magát Jake, Ni-ki pedig röhögve kacsintott az ágyon ülő elvörösödött gerlepárra.
-NE MÁR! DE HA BASZTAK, TE FIZETSZ NEKEM!-kiabálta vissza Heeseung, és rövidesen ő is megjelent az ajtóban.
-Van rajtuk ruha, úgyhogy Jake kapja a pénzt.-állapítja meg az időközben felbukkanó Sunoo.
-Na jó, ebből elég. Jay, gyere, beszélnem kell veled!-szakítom félbe a többiek ökörködését, és sürgetőn nézek Jay-re. Ő azonban nem igazán zavartatja magát. Szép lassan áll fel az ágyról, majd lehajol, és egy puszit nyom Jungwon homlokára. Ezek után végre odasétál hozzám, én pedig kirángatom a konyhába, a többieket betuszkolva Jungwon-ék szobájába.
-Mi a fenét képzeltél?!-támadom le, ahogy becsukódik mögöttünk az ajtó.
-Mi az, hogy mit képzeltem? Ott ült előttem betegen, összetörve, és sírt. És tudod miért sírt, baszd meg? Mert azt hitte, ő cseszett el valamit, és azért utáljuk mindannyian.-fakadt ki dühösen.
-Mivel a főnökünk egy feladatot adott nekünk, maradhattál volna kussban, és annyiban hagyhattad volna!-emelem fel a hangomat.
-DE NEM TUDOM ANNYIBAN HAGYNI, ÉRTED?-üvölti vissza, és mintha dühös könnyek gyűlnének a szemében.
-De miért??
-MERT SZERETEM ŐT, AZÉRT! KURVÁRA SZERETEM, ÉS NEM FOGOM EGY IDIÓTA UTASÍTÁS MIATT VÉGIGNÉZNI, AHOGY TÖNKRETESZI SAJÁT MAGÁT!-kiabálja, majd feltépi a konyhaajtót, és kiviharzik rajta, otthagyva engem egyedül.