-Szeretlek!-mosolygok rá, miután ajkaink elválnak egymástól.
-Én is téged.-mondja, majd megpuszil.-De most aludj!-teszi hozzá. Engedelmesen behunyom a szemem, és végigpörgetem az elmúlt hetek történéseit. Milyen hülye voltam, hogy elhittem, amikor a többiek olyan hidegek voltak velem...nem csak nekem volt ez életem legnehezebb időszaka, úgy érzem. De túl vagyunk rajta, és együtt fogunk debütálni. Ez nekem mindent megér. Működik a csapat, amit az én vezetésemre bíztak, ráadásul már szinte nem is csapat, hanem család! Elképesztően büszke vagyok mindnyájukra.
-Alszol?-suttogja Jay.
-Még nem.-motyogom. Erre óvatosan hátrébb húzódik, felemeli az állam, és gyengéden megcsókol.
-Jungwonie...annyira szeretlek.
-Én is téged, Jay hyung.-válaszolom könnyes szemekkel, és visszabújok az ölelésébe. Akkor és ott úgy érzem, hogy soha többé nem bánthat meg senki. Jay és én együtt legyőzhetetlenek vagyunk...

Hát...azt hiszem, ez a vége...igazából nem tudtam, hogy lehetne tökéletesen befejezni ezt a könyvet, és úgy éreztem, most van rá a legjobb alkalom. Úgyhogy nagyon köszönöm a csillagokat, kommenteket, nagyon hálás vagyok érte, remélem tetszett ez a "könyvecske", imádlak titekeet<333