Címadó dal: Mad Tsai-stacy's brother
Ship: Hyunlix (Hyunjin x Felix)

╰┈➤ ೃ⁀➷

A gimnazista diákoknál pletykaéhesebb ember nincs ezen a földön. Hónapok óta arról sutyorog mindenki, hogy Hwang Yeji és én együtt vagyunk. És azt gyanítom, Hwang Yeji is azt akarja, hogy ez így legyen...pedig egyáltalán nem ő az oka annak, hogy náluk töltöm szinte minden szabadidőmet, de ezt rajtam kívül csak egyetlenegy ember tudja...

-Hé, Lix! Ma jössz bioszt tanulni hozzánk?-szakít ki a gondolataimból Yeji, ahogy ledobja magát mellém a focipálya lelátójára.

-Persze!-mosolygok rá, és a szemem sarkából észreveszem, hogy egyenruhájának felsője jóval kijjebb van gombolva a házirendben megengedettnél. Ám mielőtt szóvá tehetném, a focicsapat tagjai beviharzanak a pályára, az én tekintetem pedig egyetlen emberre tapad. Az egy évfolyammal felettem járó Hwang Hyunjin-re, Yeji bátyjára. Kidolgozott testén szinte feszül a mez, a haja már-már felháborítóan tökéletesen néz ki, még így izzadtan is. A mozgása pedig már csak a hab a tortán. Aztán amikor felpillant rám, és alig észrevehetően kacsint egyet, az agyam nem funkcionál tovább, és csak őt látom magam előtt.

Amint vége az edzésnek, Yeji felpattan mellőlem.

-Akkor majd nálunk találkozunk!-integet, majd elszalad a barátnői felé. Én szép lassan szedegetem össze a cuccaimat, hogy mire leérek az öltözőbe, már csak az legyen ott, akit látni szeretnék.

-Mi újság, Lixie?-kérdezi pimaszul mosolyogva Hyunjin, ahogy belépek az ajtón.

-Jövök hozzátok délután.-mosolygok vissza, miközben közelebb lépek hozzá.

-Tényleg? Csodálatos.-mormogja, miközben megragad a derekamnál fogva. Erre a mondatára már akkor se tudnék válaszolni, ha akarnék, ugyanis a falhoz nyom, és megtámaszkodva mellettem erőszakosan csókol meg. A nyaka köré fonom a karjaimat, és a hajába túrok, mire elégedetten nyög fel.

Sajnos a csengő túl hamar szakít félbe minket.

-Várlak ma este.-kacsint.

-Sietek majd.-mondom, és sietve indulok az informatikaterem felé.

ᯓᡣ𐭩

Az este hamarabb elérkezett, mint ahogy számítottam rá. Pontban öt órakor csöngettem be a Hwang házba, és majdnem negyed kilencig tanultam Yeji-vel. Három óra tanulás után úgy döntöttünk, mára ennyi elég lesz.

-Örülök, hogy jöttél, Lix!-mosolyog rám, amikor már a bejárati ajtóban állunk.

-Én is örülök, hasznos volt ez a pár óra. Jó éjt, Yeji!-köszönök el.

-Szia!-integet utánam, majd becsukja az ajtót. Amint megbizonyosodom róla, hogy már nem lát, futni kezdek, és csak a házuk mögött állok meg. Szuszogva kapaszkodom fel az öreg tölgyfán, majd bekopogok Hyunjin ablakán. Ő odalép, hogy kinyissa, és beengedjen, ám én az elém táruló látványtól majdnem visszazuhanok a földre. Nem visel semmi mást, csak egy melegítőnadrágot. És láthatóan élvezi a meglepettségemet, ahogy vigyorogva tárja szélesre az ablakot, és behúz rajta a szobájába.

-Tetszik amit látsz, Napsugaram?-kérdezi pimaszul.

-Most őszinte legyek, vagy rohadtul őszinte?

-Halljuk mindkettőt.

-Oké. Ha őszinte vagyok, akkor persze, nagyon is tetszik. Ha rohadtul őszinte vagyok, akkor pedig kurvára a falhoz akarlak nyomni, vagy az ágyra borítani, és totálisan szétszedni.-közlöm nyugodtan, mire elpirul. Ilyen is ritkán van, általában én vagyok az aki rákvörös, és ahogy most ő ül előttem egy paradicsomot is megszégyenítve, még jobban felizgulok.

-Hát igen, kár, hogy annak az egész családom fültanúja lenne.-motyogja, ahogy közelebb lép hozzám.

-Akkor maradjunk a szokásosnál.-mosolyodom el, és a derekát átkarolva megcsókolom, ő pedig egyből viszonozza.