Címadó dal: TWICE-I CAN'T STOP ME
Ship: Namo (Nayeon x Momo)

╰┈➤ ೃ⁀➷

Momo elmélyült arccal állt a tükör előtt a szöuli középiskola lánymosdójában, és a frufruját próbálta némi csapvízzel és halk könyörgéssel együttműködésre bírni.

-Gyerünk, te nyomorult tincs!-motyogta az orra alatt. Hirtelen hatalmas lendülettel nyílt ki, majd csapódott be a mosdó ajtaja. Momo ijedtében ugrott egyet, és már épp indult volna a wc fülkék másik oldalán lévő mosókagylókhoz, hogy megnézze, kik hozták rá a szívrohamot ezen a szerda délutánon,
ám ekkor veszekedés hangjai ütötték meg a fülét.

-TE IDIÓTA, MONDTAM, HOGY TETSZIK NEKEM, ÉS RANDIRA AKAROM HÍVNI, AKKOR MIT ÁLLSZ LE JÓPOFIZNI VELE?-sivította egy lány valami elviselhetetlenül magas frekvencián. Momo úgy döntött, később is ráér megnézni őket, előbb ezt végighallgatja.

-Nyugodj már le basszus, semmi ilyesmi nem történt. Csak kérdezett valamit, én meg válaszoltam.-felelt a
siránkozásra egy nyugodt hang, ami szinte simogatta Momo füleit.

-EL AKARTAD LOPNI ELŐLEM!-visította ismét az első lány.

-Fogd már fel, hogy soha nem tennék ilyet...-sóhajtotta a másik.

-Mégis mi tartana vissza?

-Mondjuk az, hogy az egyik legjobb barátnőd vagyok?

-EZ SEMMIT NEM JELENT ILYENKOR!-kezdett megint ordítozni az első.

-Ha az ellenséged lennék, akkor se lopnám el előled a fiúkat!-emelte feljebb a hangját most már a nyugodt lány is.

-Mert?

-MERT MELEG VAGYOK BASZD MEG, AZÉRT!-kiabálta a második lány. Úgy tűnik, mostanra fogyott el a türelme.

-A FASZT VAGY TE MELEG! TUDOD MI VAGY? EGY KURVA. EGY KURVA VAGY NAYEON!-ordította torkaszakadtából az első lány, majd egy újabb falrengető ajtócsapódás után elhagyta a lánymosdót. A második lány ott maradt. Ezt Momo csak onnan tudta, hogy hallotta a halk szipogását a wc fülkék túloldaláról. Úgy döntött, ideje közbelépni. Kilépett a fülkék takarásából, és elindult a szipogás irányába. A lány az egyik mosdókagyló alatt ült a földön, és összezuhanva törölgette a szemeit egy kéztörlővel.

-Szia!-szólította meg óvatosan Momo. A lány csak pislogott.

-Hallottad az egészet, ugye?-szólalt meg végül. Hangja el-elcsuklott a sírástól.

-Nehéz lett volna nem hallani. Amúgy Momo vagyok.

-Nayeon, bár gondolom már hallottad, amikor lekurvázott.-mosolygott rá halványan a lány.

-Biztos nem gondolta komolyan.-guggolt le mellé Momo, és bíztatóan a lány vállára tette a kezét, miközben egy tiszta zsepit nyújtott felé.

-Attól tartok, hogy de, ezúttal komolyan gondolta.-sóhajtotta Nayeon, és újra kitört belőle a sírás.

-Hé, hé, ne sírj...figyelj, vannak még óráid?-jutott eszébe egy ötlet. Nayeon a fejét rázta.

-Nincs.-motyogta szipogva.

-Akkor gyere, a vendégem vagy egy kávézással egybekötött vásárlásra.

-Köszönöm!-vigyorodott el Nayeon.-Neked vannak még óráid?-kérdezett
még vissza gyorsan.

-Á, nem, mára kész vagyok.-legyintett Momo. Igazából még három órája lett volna, de az újonnan megismert Nayeon boldogsága fontosabbnak tűnt a duplamateknál és az irodalomnál.

-És hova megyünk?-nézett rá csillogó szemekkel a lány.

-Csak ide a közeli plázába.-vont vállat Momo, majd megragadta a lány kezét, és felhúzta a hideg csempéről.

A folyosók labirintusában elindultak kifelé az épületből, együtt nevettek és beszélgettek, és furcsamód egyiküknek sem tűnt fel, hogy még mindig fogják egymás kezét...