Címadó dal: Stray Kids-Christmas EveL
Ship: Binchan (Bang Chan x Changbin)
Army_girl86

╰┈➤ ೃ⁀➷

Changbin sietősen igyekezett kikerülni a plázában hömpölygő tömeget, hogy se az emberekben, se a karácsonyi dekorációkban ne tegyen kárt a rengeteg kezében cipelt szatyorral. December huszonharmadika volt, és Changbin alapvetően utált ilyenkor bevásárolni, plázákban főleg. De nem volt más választása, ugyanis rengeteg munka szakadt a nyakába az ünnepek előtt, amiket kénytelen volt határidőre elvégezni. Így az ajándékvásárlás az utolsó pillanatra maradt.

-Elnézést, nagyon sajnálom!-kiáltott hátra a válla felett egy bácsinak, akit az előbb eltalált egy szatyorral, majd kifulladva tenyerelt rá a lift hívógombjára. A szerkezet hamar megérkezett, és ahogy kinyílt az ajtaja, Changbin egy vele nagyjából egyidős, izmos, kedves tekintetű sráccal találta szemben magát. Egy pillanatra még a lélegzete is elakadt.

-Beszállsz?-mosolygott rá az ismeretlen.

-Mi? Ja, persze!-eszmélt fel Changbin, és berángatta a szatyrait a liftbe, ami így dugig megtelt.-Ne haragudj, hogy ilyen sok a cuccom...-mosolygott a srácra sajnálkozva.

-Semmi gond. Ha szeretnéd, segítek elvinni az autódig.-ajánlotta fel a másik.

-Kedves tőled, de nincs kocsim. Metróval megyek haza.

-Ennyi szatyorral? Szerintem fizikai képtelenség. Nekem van autóm, majd én hazaviszlek a cuccokkal együtt!-javasolta a srác.

-De hát még a...-kezdett bele a kifogásokba Changbin, ám az ismeretlen félbeszakította.

-Ha arra gondolsz, hogy még a nevemet se tudod, akkor helló, Christopher Bang Chan vagyok.-integetett ki a szatyrok halma mögül.

-Seo Changbin.-mutatkozott be Changbin is. Egymásra vigyorogtak, ám ebben a pillanatban a lift egy rázkódással megállt, és nem mozdult tovább.

-Ajjaj...-motyogta Bang Chan.

-Hát ez kurvára nem az én napom baszd meg!-akadt ki Changbin, és csalódottan rúgott bele az egyik szatyorba, majd sóhajtva ült le a lift egyik sarkába.

-Ki basszon meg kit?-kapta fel a fejét a lényegre Chan. Changbin elkeseredettsége ellenére elnevette magát, Bang Chan pedig leült mellé.-Egyébként amikor tátott szájjal bámultál engem a liftajtóban, nem úgy tűnt, mintha olyan rossz napod lenne.-bökte meg Changbin vállát, mire az fülig pirult, majd kitört belőle a nap minden sérelme.

-Ja, csak előtte felkeltettek hajnali négykor, írhattam meg egy rohadt jelentést én, a szabadságomon, mert az inkompetens munkatársam nem képes rá. Aztán tolhattam be a seggem a plázába, mert persze ajándékot venni nem volt időm. Az első öt percben vagy kilenc idős nyanya gyalogolt át rajtam, mert a kurva életbe is, nem tudnának kikerülni! Aztán a mozgólépcsőn fejbebaszott a retiküljével valami tizenéves kamasz kurva, és bocsánatot se kért. Utána végigjárhattam legalább negyven különböző üzletet, mert a családtagjaim persze nem tudnak ugyanazok a dolgok után érdeklődni. És igen, tényleg az volt a napom fénypontja, hogy kitárult a kibaszott liftajtó, és a mumifikált nyanyák helyett egy olyan kurvára szexi srác állt ott, hogy szerintem simán kifolyt a nyálam is, és ha nem lenne rajtam a
kibaszott öv, a nadrágom magától leugrott volna, a kurva életbe is!-fakadt ki Changbin, és nagyon úgy hallatszott, a végére már át sem gondolta, mit mond. Chan először elpirult, majd magabiztosan vigyorogva nézett Changbin-re.

-Mit is mondtál, milyen vagyok?-kérdezte kuncogva, miközben ott, a lift sarkában ülve átkarolta a srác derekát. Általában nem szokott így rámozdulni minden szembejövő fiúra, de ebben a srácban volt valami, ami sokkal jobban vonzotta, mint eddig bármi vagy bárki más.

-Most már túl késő azt hazudni, hogy
részeg vagyok, mi?-pillantott rá a szeme sarkából Changbin.

-Hát, igen.-nézett vissza rá egy elfojtott vigyorral Bang Chan.

-Akkor csak sajnálj, és csókolj meg végre!-pislogott rá könyörgőn a fiú.

-Mindenkivel ilyen közvetlen vagy?

-A lófasznak is van vége, hát itt ülök egy szaros liftben beragadva két emelet között, legalább hadd élvezzem!-borult ki kisgyerek módjára Changbin, Chan pedig percről percre jobban beleszeretett. Óvatosan Changbin álla alá nyúlt, és maga felé fordította a fejét. Néhány másodpercig megigézve bámult azokba a sötét kiskutyaszemekbe, majd lassan a fiú ajkaira hajolt. Changbin mohón csókolta vissza, mintha tényleg csak erre várt volna a liftajtó kinyílása óta.

-Ha nem lenne bekamerázva ez a rohadt lift, szétszednélek...-mormogta a fiú ajkaira Chan.

-Mi lenne, ha hívnánk segítséget, minél hamarabb kijutnánk innen, és valamelyikünknél folytatnánk?-dobta be a gondolatot Changbin, mikor elváltak egymástól.

-Nem rossz ötlet, Shopping királyfi!-mosolygott rá Bang Chan, mire Changbin szemforgatva csapott rá a kis, sárga csengőt ábrázoló gombra, és a személyzet tudtára adta a vészhelyzetüket.

Ugyan a személyzet nem teljesen értette, miért nem szóltak rögtön a leállás pillanatában, ám amikor erre rákérdeztek, a két fiú csak egymásra nézve nevetett.