Ha kerülsz, ne kerülj el messze,

köténykéd lennék, ne tépj össze,

dalocskád lennék, ne hallgass el,

kenyérkéd leszek, ne taposs el.  

/József Attila/

Tudod, hogy nincs bocsánat,
hiába hát a bánat.
Légy, ami lennél: férfi.
A fű kinő utánad.

A bűn az nem lesz könnyebb,
hiába hull a könnyed.
Hogy bizonyság vagy erre,
legalább azt köszönjed.

Ne vádolj, ne fogadkozz,
ne légy komisz magadhoz,
ne hódolj és ne hódits,
ne csatlakozz a hadhoz.

Maradj fölöslegesnek,
a titkokat ne lesd meg.
S ezt az emberiséget,
hisz ember vagy, ne vesd meg.

Emlékezz, hogy hörögtél
s hiába könyörögtél.
Hamis tanúvá lettél
saját igaz pörödnél.

Atyát hivtál elesten,
embert, ha nincsen isten.
S romlott kölkökre leltél
pszichoanalizisben.

Hittél a könnyü szóknak,
fizetett pártfogóknak
s lásd, soha, soha senki
nem mondta, hogy te jó vagy.

Megcsaltak, úgy szerettek,
csaltál s igy nem szerethetsz.
Most hát a töltött fegyvert
szoritsd üres szivedhez.

Vagy vess el minden elvet
s még remélj hű szerelmet,
hisz mint a kutya hinnél
abban, ki bízna benned.

1937. jún.

Vélemény:

Sok kutató mondta már, hogy ez már az utolsó vershármas előzménye. Ugyanis itt már vannak a feladást szimbolizáló motívumok. 1937-ben járunk, tehát lehet, hogy igazuk van.

Ez lenne az én véleményem, de mi a tied? Ha van feltétlenül ozd meg. Szívesen elolvasnám. 😉😉

Legyen szép napod!!

Puszi-J