Tele vágyakkal zokog a lelkem

Szerető szívre sohase leltem,

Zokog a lelkem.

/József Attila/

Talán eltünök hirtelen,
akár az erdőben a vadnyom.
Elpazaroltam mindenem,
amiről számot kéne adnom.

Már bimbós gyermek-testemet
szem-maró füstön száritottam.
Bánat szedi szét eszemet,
ha megtudom, mire jutottam.

Korán vájta belém fogát
a vágy, mely idegenbe tévedt.
Most rezge megbánás fog át:
várhattam volna még tiz évet.

Dacból se fogtam föl soha
értelmét az anyai szónak.
Majd árva lettem, mostoha
s kiröhögtem az oktatómat.

Ifjuságom, e zöld vadont
szabadnak hittem és öröknek
és most könnyezve hallgatom,
a száraz ágak hogy zörögnek.

1937. nov.

Vélemény:

Az idézet és a vers hasonló témájú. Az utolsó vershármas első verséhez érkeztünk. Itt már érződik a halál iráni vágy érzése.
Szerintem ez az egyik legszomorúbb verse, de a többi csak hagyján. Ez a vers tele van szomorúsággal és József Attila ezt csodálatosan írja le. Talán ezért is szeretem annyira. 😊😊

Ha van véleményed kérlek ozd meg! 😉
Sajnálom hogy múlt héten nem volt rész, teljesen elfelejtettem.😂😂
De kárpótlásuk 2 részt is hoztam.
Már csak két rész van hátra a könyvből. 94 megtekintés van eddig nagyon szépen köszönöm!! 😃😘😚

Legyen szép napod!!

Puszi-J