-Most már hadd mossak fogat!- mosolyodott el Sungie majd várni kezdett arra, hogy az idősebb arrébb álljon.

-A nyakadon nem takarod el a nyomokat?- kérdezte miközben kezeit a fiú csípőjére vezette.

-Nem, mivel, hogy a tanárokat nem érdeklik. A többi osztály szarja le. Az osztálytársaim megkérdezik, hogy fiú vagy lány aztán nem csámcsognak rajta túl sokat max pár ember meg hát Felix és Seungmin!- sorolta az okokat, hogy miért nem fogja eltakarni a nyomokat a nyakán.

Minho bólinott egyet majd elengedte a fiút és hagyta, hogy célba vegye a fürdőszobát.

[...]

-Későn végzek szóval ma csak a testnevelés órán találkozunk!- mondta Minho mielőtt beültek a kocsiba.

-Rendben hyung!- nézett rá lebiggyesztett ajkakkal hiszen őrült volna annak ha az idősebb ma is nála alszik.

A szülei ma sem lesznek otthon és ha minden igaz akkor a barátainak is más dolguk lesz így egyedül lesz otthon amit annyira, de annyira utál.

-Mi a baj?- kérdezte az idősebb miközben Jisung arcát figyelte.

-Nem akarok egyedül lenni otthon!- motyogta abban reménykedve, hogy az idősebb nem hallotta.

-Szeretnél átjönni hozzám?- simított a fiú combjára aki hevesen kezdett bólogatni. -Rendben, fél ötkor végzem aztán pedig elmegyek érted!- vette el kezét combjáról majd Jisung arcára simította azt.

-Szeretlek Minho hyung!- mosolyodott el miközben tekintete reményt sugárzott.

Azt szerette volna ha az idősebb visszamondja és komolyan is gondolja a kimondott szavakat.

-Én is szeretlek Jisungie!- mosolyodott el halványan majd megcsókolta a fiút.

A csók nem tartott sokáig hiszen muszáj volt elindulniuk az iskolába.

Amint odaértek Jisung feltűnés mentesen szállt ki Minho autójából miután kapott egy apró csókot ajkaira. Boldogan ment be az iskolába ahol megkereste a barátait. Mosolyogva köszöntötték egymást majd túlestek egy csoportos ölelésen is.

-Mi ez a nagy mosoly?- kérdezte Felix Jisungtól.

-Minho hyung!- válaszolt röviden majd visszakérdezett hiszen Felix arcán is levakarhatatlan mosoly ült.

-Changbin hyung elhívott egy randira!- mosolygott édesen.

-Veled mi a helyzet Seungmin?- kérdezte Jisung kissé aggódva hiszen barátja bár mosolygott egyáltalán nem tűnt boldognak.

-Van egy srác akit sokszor látok az iskola körül, reggel és délután is. Még a nevét is megtudtam és rájöttem, hogy tetszik nekem. A bökkenő annyi, hogy több mint valószínű, hogy párja van aki nem más mint Jeongin!- mosolyodott el szomorúan.

-Yang Jeongin? Honnan veszed, hogy együtt vannak?- kérdezte Jisung szinte egyből miközben egy szoros ölelésbe vonta barátját.

-Mint kiderült reggel őt hozta, délután őt vitte minden egyes nap. Tegnap pont láttam ahogyan kiszállnak az autóból és Jeongin egy puszit nyom az arcára. Nem bánom hiszen semmi esélyem sem lett volna nála! Idősebb nálam, helyes, aranyos és még csak azt sem tudja, hogy létezem!

-Ha tudná ki vagy és nem lenne senkie egészen biztos odáig lenne érted. Ne búsulj hiszen nem biztos, hogy együtt vannak!- simogatta meg a fejét Felix majd egy bátorító mosolyt küldött felé.