-Esetleg van valami az arcomon?- tette fel lábait az ágyra továbbra is Minho ölében ülve.

-Cukiság és szépség!- rántotta meg vállait Minho mire Jisung pirulva döntötte fejét mellkasának.

-Aludnod kéne hyung!- hunyta le a szemeit és úgy hallgatta az idősebb szívverését.

-Neked is kéne!- simogatta a fejét majd egy puszit nyomott buksijára.

-Tudod jól, hogy az Inszomniám miatt nem fogok tudni aludni!- nézett fel rá nagy boci szemekkel aminek Minho nem tudott ellenállni.

-Akkor legalább pihenj egy kicsit!- fektette le az ágyra majd betakarta őt és mellé feküdt.

-Rendben, de nem fogok hozzádbújni!- nyújtotta ki a nyelvét majd hátat fordított Minhonak és kényelembe helyezte magát.

-Akkor majd én bújok hozzád, probléma megoldva!- mosolyodott el majd magához ölelte Jisungot és hátába fúrta a fejét.

-Túl édes vagy ilyenkor!- fordult meg óvatosan majd Minho haját kezdte el simogatni.

-Neked meg jó illatod van, túlságosan is megnyugtat!- dünnyögte Jisung mellkasába majd közelebb húzta magához és próbált elaludni.

-Jó éjszakát hyung!- hunyta le a szemeit tovább birizgálva az idősebb haját.

-Mondanám, hogy neked is, de tudom, hogy nem fogsz aludni szóval jó pihenést Sungie!- mondta álmosan miközben Jisung derekát simogatta.

[...]

Jeongin sírva kelt fel hajnali 3-kor. Jisung egyből kipattant Minho mellől aki ijedten kelt fel amikor feje az ágyra esett.

-Mi a baj?- kérdezte halkan miközben az ágyra térdelt.

-Csak rosszat álmodtam!- válaszolt suttogva majd közelebb húzódott Jisunghoz és magához ölelte őt.

-Csak egy álom volt, rendben? Nincsen semmi baj!- puszilt a fiatalabb fejére majd elfeküdt vele az ágyon.

-Hyunjint akarom..- szipogta közelebb bújva hyungjához.

-Nem tart vissza semmi sem Innie! Biztos van magyarázatot arra, hogy akkor nem akart látni téged! Hallgasd meg őt és ha olyat mond amit nem akarunk hallani akkor megverem őt!- simogatta Jeongin fejét lehunyt szemekkel.

Jeongin nem válaszolt csak bólintott egyet és megpróbált aludni. Minho eközben a plafont bámulta, mert rájött, hogy Jisung nélkül nem igen tud aludni.

Amint elaludt Jeongin, Minho nyöszörgni kezdett. Jisung kíváncsian nézett rá majd elmosolyodott a látványon. Az idősebb kócos hajjal ült az ágyon és úgy nézte Jisungot. Durcásan nézte a fiatalabbat aki felállt majd odasétált hozzá.

-Miért nem alszol?- kérdezte miközben leült az ágyra.

-Mert nélküled nem tudok és a nyuszidnak hiába van Jisung illata ő nem te vagy!- biggyesztette le alsó ajkát ami nagyon aranyos volt.

-Édes vagy!- mosolyodott el majd betakarta a lábait.

-Én mindig, nem lehet nekem ellenállni szóval adj egy puszit!- mondta fáradtan majd csücsöríteni kezdett.

-Jó éjt puszit akarsz a szádra?- nevetett Jisung, de a szíve hevesen vert már csak a gondolattól is.

-Igeen!- hagyta abba a csücsörítést amíg cukin válaszolt.

-Te nagyra nőtt gyerek!- rázta meg a fejét amint ismét csücsöríteni kezdett az idősebb.

Jisung, Minho arca két oldalára tette a kezeit majd egy apró puszit nyomott az idősebb ajkaira.

-Kérek még!- nézett fel a fiatalabb szemeibe aki meglepetten nézett rá. -A barátok is adhatnak egymásnak ártatlan jó éjt puszikat!- mondta majd újra csücsöríteni kezdett.

Jisung fejét megrázva hajolt hozzá közelebb majd több kisebb puszit is nyomott az idősebb ajkaira.

-Most már aludj!- vette el kezeit majd lefeküdt és magára húzta a takarót.