-Legalább hadd öleljelek meg utoljára!- emelte fel hangját hiszen belül mardosta őt a fájdalom és a bűntudat amit muszáj volt kiadnia valahogy.

-Miért, hogy legyen mit megbánnod? Hogy undorodj attól, hogy hozzámértél?- kiáltott rá majd ökölbe szorította kezét. -Tudod mit? Legyen is mit megbánnod!- indult meg felé majd az idősebb ölébe ülve ölelte őt magához.

Szorosan ölelték egymást miközben könnyeket hullajtottak. Jisungot nem érdekelte már semmi sem. Jót akart magának és az idősebbnek is. Nem fogja meggondolni magát inkább csak kiélvezi a pillanatot amíg csak lehet.

-Sájnálom!- motyogta az idősebb majd megcsókolta a fiatalabbat.

Jisung az idősebb hátánál szorította meg a pólót míg Minho a mókus fiú derekánál. Nem akarták elégedni egymást, de Jisung már döntött és talán jól.

-Most már felejts el!- tolta el magától az idősebbet majd egy utolsó csókot nyomott Minho ajkaira.

Szemeit megtörölve szállt ki az öléből majd végül ágyához ment és lefeküdt a kényelmet adó bútorra. Hátat fordított a fekete hajúnak majd betakarózva sírt tovább. Fájt neki, hogy a magasabb a búcsúcsóktól is undorodni fog sőt tőle is.

[...]

Több mint egy hete már, hogy a két fiú úgy viselkedik egymással mintha idegenek lennének. Mindkettőjüknek nehéz, de már csak Minho sír minden este. Utálja magát amiért elrontott mindent és azóta a nap óta minden erejével azon van, hogy elfogadja magát. Egy cél lebegett a szemei előtt és elhatározta, hogy nem fogja érdekelni őt az, hogy kit szeret.

-Sokkal jobban nézel ki!- mondta Hyunjin aki még mindig nem beszélte meg a dolgokat a párjával.

-Azt hiszem elfogadtam magamat!- hajtotta le fejét miközben kezeit piszkálgatta.

-Tényleg?- kerekedtek ki a fiatalabb szemei mire Minho csak bólogatott. -Ez szuper!- vetette rá magát és jó szorosan megölelgette az idősebbet.

-Most már csak Jisungot kell megbékítenem!- sóhajtott egyet letörten.

-Haver, beszéltél már azóta a szöszivel?- kérdezte hirtelen hiszen tudta, hogy neki kéne kiöntenie a lelkét.

-Nem, nem volt hozzá kedvem és amúgy sem keresett..- válaszolt halkan majd elővette a telefonját.

-Mondd el neki, hogy mit érzel és azt is, hogy végre sikerült elfogadnod magad! Majd ő lelket önt beléd mint mindig!- simogatta meg fejét majd mellé ülve nézte ahogy beszélgetést kezdeményez az idősebb.