-Gólyaavatás? Az meg mi a tök?-tépi le a faházunk ajtajára ragasztott papírt Soyeon.

-Fogalmam sincs, de úgy látom, egy órán belül megtudjuk.-olvasok bele az információkba a válla felett.

-Mi az, hogy olyan ruhát húzzunk amit nem sajnálunk?-akadt fent az utolsó soron Yeji.

-Azt javaslom, kezdjünk készülődni.-tuszkol be mindhármunkat a házba Minnie, majd becsukja mögöttünk az ajtót, és a bőröndjében kezd turkálni.

-Semmi cuccom nincs ami jó lenne ehhez!-akad ki Yeji alig tíz perccel később, amikor táskáinak teljes tartalma a padlót díszíti.

-Tessék, nálam több is van.-hajít felé egy kinyúlt, Mickey egeres felsőt Soyeon, én pedig egy nadrággal segítem ki.

°❀⋆.ೃ࿔*:･

Éppen a megadott időre érkezünk a tisztásra, Mr Wang már felkészülten áll a megafonjával, és kettes sorokba rendezi az osztályokat. Én Yeji-vel az oldalamon a Minnie-Soyeon páros mögé kerülök, a hátam mögött pedig San és Mingi.

-NAGYSZERŰ! MOST ARRA KÉRNÉK MINDENKIT, HOGY ÁLLJON FÉL LÁBRA, ÉS A BAL KEZÉVEL FOGJA MEG AZ ELŐTTE ÁLLÓ VÁLLÁT!-üvölti Mr Wang, mire mindenki szinkronban felemeli a lábát. Gyorsan megragadom az előttem imbolygó Minnie-t, mielőtt elvágódnék, majd egy másodperccel később Mingi kezét érzem a vállamon. A pillangóknak a gyomromban nem jutott elég idő, hogy feldolgozzák a helyzetet, ugyanis Mr Wang további utasításokat kiabált, ám ezúttal megafon nélkül, a tanároknak.

-ISMÉTELJÉTEK UTÁNAM AZ ESKÜT!-ordított bele ismét a megafonba, mi pedig figyelmesen elismételtük az ez után következő mondatokat. De ezután jött csak a beavatás nehezebb része. A tanárok és segítők vízipisztolyokkal, lisztes- és kakaóporos zacskókkal, meg tejszínhabos flakonokkal rohantak meg minket, tartalmukat pedig egyenesen az arcunkba és a hajunkba ürítették.

-MI A FASZ?-visította a mellettünk álló osztályból Han, de a mondat végére az osztályfőnöke telenyomta a száját tejszínhabbal.

°❀⋆.ೃ࿔*:･

A beavatási "ceremónia" egészen addig tartott, amíg a tanárok készletei ki nem fogytak. Yeji megkönnyebbülten és kakaóporosan terült el a füvön, majd sikítva pattant fel, amikor rájött, hogy sikeresen tejszínhabba fetrengett bele.

-Jó a séród, Maugli!-jegyzi meg Mingi, miközben igyekszi visszatartani a röhögést.

-Tényleg? Nekem is tetszik.-mosolygok vissza, majd előrelendülve a kezemen lévő tejszínhabot a pólójába törlöm.

-Ó, szóval így állunk? Állj csak meg, dzsungelharcos!-kap utánam, és egyik kezével magához ránt, a másikkal pedig a hajában lévő lisztet az én fejemre rázza. Fuldokolva nevetek mikor elenged, és elégedetten vigyorogva sétál vissza Hongjoong-ékhoz. Én pedig ott maradok, oldalamon a sejtelmesen mosolygó barátnőimmel, meg az idegesítő pillangókkal a hasamban.

-Mi lenne, ha lezuhanyoznánk?-veti fel Yunjin, mire egyetértően indulunk vissza a faházainkba, hogy összeszedjük magunkat mire eljön a vacsoraidő.

°❀⋆.ೃ࿔*:･

-Remélem holnap már békén hagynak.-nyögi Yeji, fáradtan könyökölve a tányérja két oldalán.

-Úgy ismered őket?-kérdezi felvont szemöldökkel Soyeon, majd egyben benyomja a szájába az eddig a tányérján pihenő vajas kenyeret.

-Holnapután pedig már megyünk haza.-jegyzi meg Sunghoon, aki ismét csatlakozott a társaságunkhoz, Ni-kivel együtt. A szavaira előhúzom a telefonomat, és a naptár appot megnyitva megállapítom, hogy igaza van. Szomorúan süllyesztem a zsebembe a készüléket, és ahogy körbenézek, a többieken is a realizálás nyomait látom.

-De legalább ezek után együtt leszünk négy évig!-próbálja feldobni a hangulatot Minnie.

-Már nagyon várom.-mosolyodom el, és a többiek is egyetértően bólogatnak.