JK POV: 

Igyekeztem figyelmen kívül hagyni folyamatos leveleit Jisungnak, de mikor már a munkahelyemre is kaptam őket, onnantól kezdve kezdtem egyre jobban besokallni. Nem tetszett az sem, hogy minden nap az ajtómon átlépve, egy újabb levelet tapasztalok, de még a munkahelyemre is képes küldeni leveleket. Hiába kérdezték a fiúk mit rejtenek a lapok, eleinte azzal viccelődtek, miszerint biztos valami titkos szerelmem van s attól kapom a leveleket. Viszont ezzel már nem szórakoztak, miután látták rajtam, mennyire kikészít amikor az újabb levelet adják át nekem. El kéne mondanom nekik, hogy a nyomorék, nem normális exem aki nem képes túl lépni a szakításunkon ami évekkel ezelőtt történt, hogy zaklat? Fenyeget a gyilkossággal s még a kiszemeltem megkínzásával is? Egyedül ehhez kevés vagyok. Érzem magamon egyre jobban a pánik eluralkodását, azt hogy, nem fogok tudni ezzel sokáig egyedül megbirkózni. Minden napom akörül forog, mikor fogok kapni valami olyan levelet, amiben olyat is fogok találni, vagy kapni amit egyáltalán nem akarok. Sőt! Egyáltalán nem akarok tőle leveleket kapni, se e-maileket! Nem tudom hogyan szerezte meg az e-mail címemet, de abban biztos vagyok, hogy se én, sem más nem adhatta meg neki. Jiminnel nem találkoztam amióta egyre durvább a hangvétele a folyamatos levelek áradatának. Hívott, írt, keresett, de semmire sem akartam reagálni. Nem azért, mert nem vagyok kíváncsi rá, hanem azért, hogy megtudjam védeni egy olyan embertől, akinek nincs ki mind a négy kereke. 
Anyukája biztos őt is a fal mellett ringatta....

Kezdem egyre jobban azt érezni, hogy a téboly útjára tévedek, hiszen már sokszor az alváshiánytól, olyan állapotba kerülök, nem tudom eldönteni mi a valóság s mi az álom. Félek elaludni, mert nem tudom mikor lenne képes rám törni az ajtót, mi módon lenne képes megfojtani egy párnával is. Miért kerültem ilyen helyzetbe? Csak azért, merthogy megtetszett nekem egy fiú, aki mindig a gondolataim között cikázik? Akibe szó szerint beleszerettem első látásra? Jimin, folyton ő jár a fejemben, s nem tudom mit gondolhat most rólam, hiszen semmilyen életjelet nem adok magamról, amióta utoljára találkoztunk s beszéltünk a bárban. 
Biztos haragszik rám, végtére is jogosan tenné, hiszen napok óta keres, én mégis ignorálom. Hiányzik...

Tae POV:

Napok óta kapja ezeket a borítékolt leveleket a kis Kookie, de nem akarja elárulni ki az akitől kapja. Eleinte azzal szívtuk a vérét, hogy biztos valami titkos hódolója akadt, aki elakarja árasztani szeretettel. De amikor egyre inkább az látszott rajta, hogy nem akarja még elolvasni sem ezeket az üzeneteket, akkor már beszéltünk a fiúkkal ,hogy valami itt nincs rendben. Nem olvashatjuk el, hiszen az nem lenne fer dolog vele szemben, de ameddig ő semmit sem mond, hiába kérdezzük, nem tudunk segíteni neki. Látszik rajta mennyire megviseli ez az egész. A szemei alatt hatalmas karikák vannak, ezek már nem is táskák, hanem bőröndök amik elhelyezkedtek szemei alatt. Arca sokkal sápadtabb s beesettebb, fogyott is elég sokat, alig eszik az elmúlt időszakban. Jimin már írt nekem párszor, hogy Jungkook miért nem válaszol neki, de nem tudtam szegénynek konkrét indokot sem mondani, hiszen még én magam sem tudom, miért nem reagál semmire a barátom. Hoseok, Jin vagy én hiába próbáltunk leülni vele megbeszélni a problémáját, hátha tudunk segíteni neki, egyszerűen olyan ingerülten válaszol s hagy ott minket, mintha nem is az a Jungkook lenne akit én ismerek. Aggódom érte nagyon, hiszen tudom s a többiek is ismerik már annyira, tudják nem ilyen az a Jeon Jungkook akit mi ismerünk.

Jiminnel megbeszéltem egy találkozót ma délután kettőre a kávézóba. Jungkook ma még dolgozni sem jött, annyit mondott el Namjoon, hogy beteget jelentett s nem érzi túl jól magát. Mindannyian tudjuk, miszerint ez egyáltalán nem igaz. De mit tehetnénk? Esélyt sem a segítségnyújtásra.  Amikor elmentünk hozzá, mert beszélni akartunk vele, egyszerűen elküldött bennünket. Ajtót sem nyitott csak azon keresztül mondta el nekünk s kért meg, menjünk el, mivel ő nem akar beszélni egyikünkkel sem. Megérzéseim alapján, amik jók szoktak lenni, azt gondolom olyan személy zaklathatja akit ismer, mégis valami oknál fogva inkább nem szól róla nekünk. Gondolom nem akar minket is kitenni ezeknek a zaklatásoknak, de ez csak rosszabb lesz, ha nem kér segítséget. Valahogy csak lehet tenni valamit. Nem tudtam jobbat kitalálni, minthogy leülök egy asztalhoz és beszélek Jiminnel. Biztosan tudja mi lehet ez az egész, mert ha nem, akkor sajnos már nem tudom mit kellene tennem.

Folytattam a munkámat s közben beszéltem a fiúkkal is, elmondtam nekik az ötletemet amit támogattak is, hiszen szerettünk volna minél több infót összegyűjteni. Tisztában van vele mindenki, miszerint Jungkooknak segítségre van szüksége, mert magától el nem fogja mondani mi a fasz történik vele. Sóhajtva fordultam az ajtó felé, amikor egy vendég érkezett s az ajtónál található kis csengő megrezzent. Szemeim kipattantak és még talán a szám is a földet verte, amikor nem más, mint Park Jimin. Megjelent a kávézóban a megbeszélt időpont előtt. Nem mondom, már értem miért is esett bele Jungkook elsőre.

Ezt a tánca alatt is láttam, de tisztán kivehető, hogy annyira erős a szexuális kisugárzása, miként egy hetero férfi és megbámulná. Ebben teljesen biztos vagyok. Az a magabiztosság amivel megjelent, a tekintete szinte magával ragadja az embert, tökéletes valója pedig egyszerűen ámulatba ejtő. Csak álltam ott sokkos állapotban, majd elmentem az öltözőbe s felvettem a mai szettemet. Kilépve ugyan úgy tudtam csak reagálni erre a férfire. Hiába alacsonyabb tőlem, úgy érzem, olyan szinten zavarba tudnék lenni mellette beszélgetés alatt, hogy még megszólalni se tudnék.

-Szia Taehyung.-köszönt rám mosolyogva, mire egy elég érdekes arccal illettem meg. Emlékszik a nevemre, hmmm, rendben. Kedvesen állt ott mosolyogva, mire kihúzott egy széket s leült. Nekem is le kéne ülnöm? Ezt a hülye kérdést, még én magam sem hittem el magamnak. Nem ártana. Végtére is, én hívtam el beszélni, de arra nem számítottam, hogy ilyen cuccban jelenik meg. Végül leültem vele szemben.
-Szia Jimin.-válaszoltam én is neki egy kedves mosolyt ejtve felé. -Az igazság az amiért ide hívtalak az nem más, mint Jungkook.-néztem rá komolyan.-Bármit kérdezünk tőle egyszerűen nem válaszol semmire, tudom neked sem, mégis most csak tőled tudok kérdezni abban reménykedve, te legalább tudod a választ.-néztem szemeibe, mire kaptam egy bólintást. Össze kellett szedjem a gondolataimat. Nem tudom mennyi mindent tud, van-e olyan amit nem, viszont mindent elfogok mondani neki az elejétől kezdve.

**********************************************************************************************

Voltak dolgok, amikkel megtudott lepni s nem is tudtam róla, de örülök annak, amiért képes volt elmondani olyan dolgokat amik miatt így képesek vagyunk összerakni a képet. A történet lényege akkor egy kellemetlen ex felbukkanása, aki nem akarja békén hagyni Kookot, mivel ő még nem tette túl magát a szakításon. Behívtam a többieket is, így öten foglaltunk helyet az asztalnál, ahol Jimin és én beavattuk a dolgokba a srácokat. Mindenki teljesen le volt döbbenve. Volt oly aki megértette Jungkook miért nem szólt semmit, de olyan is akadt aki ezt teljesen ellenezte. Mindkét oldalnak van igaza, de ezt csak is ő dönthette el, mit is akar tenni, hogy elmondja-e vagy sem. Gondolkoztunk, mire azt vettem észre, hogy Jin hyung bökdösi a karomat, ezért felé fordultam.
-Mi az?-kérdeztem.

-Ki ez a szexi srác? Jó, nekem itt van Namjoon és szeretem, de mond már el.-kérdezte és majdnem elnevettem magam. Na igen, ez nem minden napi Jinnél, hogy érdeklődik valaki iránt.

-Park Jimin. ő az akinek elvittem az előadására Jungkookot. Igen csak élvezetes volt és nem utolsó sorban, a szánk is tátva maradt.-mondtam egy mosollyal az arcomon. Láttam rajta mennyire meglepődött.-Miért?

-Na ne szórakozz baszki! Legközelebb minket is elfogsz vinni, mert nagyon kíváncsi vagyok rá. Jungkookienak jó ízlése van, de biztos alul lesz.-nevetett. Jimin odakapta a tekinteté és elkezdett nevetni, amikor meghallotta az ablaktörlős nevetést amit csak Jin képes csinálni. A könnyeink is kifolytak, de kissé meglepett ez az állítása.

-Miért lenne alul? Miből gondolod?-kérdeztem felhúzott szemöldökkel. Megjelent az arcán egy sejtelmes vigyor amit nem tudtam hova tenni. Ajaj....

-Ugyan már kisfiam.-nevetett fel.-Látod te ezt a srácot? Na elárulom, még egy hetero is képes lenne alá feküdni. Fogadjunk. Aki veszít, annak meztelenül kell végig felszolgálnia a kávézóban.-nyújtotta a kezét, mire összeszűkítettem szemeimet s nyújtottam a kezem. 

-Meglátjuk kinek lesz igaza. Állom a fogadást.-villantottam tégla mosolyt. Ezután megbeszéltünk mindent s szerencsére a többieknek is szimpatikus volt Jimin, így elhatároztuk, együtt fogjuk megoldani ezt az ügyek. Vigyáznunk kell Jungkookra, szóval mindent megfogunk tenni, hogy ez az egész zaklatás és fenyegetés abba maradjon, mielőtt még valami komolyabb baja esne bárkinek.

Anneyeong! Elnézést a sok kimaradásért, de őszintén szólva nem igen volt ihletem írni és időm se volt. Bízom abban, hogy tetszeni fog nektek a rész s hogy van még, aki szívesen olvassa ezt a szart.

Kellemes olvasást!