Jungkook POV:

Másnap reggel mikor felkeltem, szokásos rutinjaimat végeztem el, s közben gondolkoztam. Alig vártam a pénteki napot, még álmomban is a találkozás zajlott le. Az viszont egyre jobban kezdett aggasztani, hogy akármennyire is próbáltam közelebb menni a fiúhoz, Ő egyre vészjóslóbban kezdett el mosolyogni. Nem tudtam mire vélni ezt. Furának találtam, de nem akartam magamnak semmilyen hülyeséget bemesélni. 

Miután végeztem minden tevékenységemmel, az ajtót duplán bezártam, kisvártatva pedig elindultam a kávézó felé. Ma megemlítem Taehyungnak ezt a találkozót, szeretném ha mondana valami biztatót is, merthogy eléggé be vagyok szarva. Tartok a találkozástól enyhén szólva ami nem túl férfias, viszont tagadni se tudnám ezt ha akarnám. Érdekes az egész szituáció, illetve maga a tudat, hogy a kiszemeltem írt nekem sajátkezűleg levelet, amit az ajtóm alján csúsztatott be a lakásomba.  Na már most itt ismét felmerül egy hatalmas kérdés. Honnan tudta hol lakom? Ez kezd egyre jobban aggasztani, nyugtalanít, hiszen a nevemet sem tudom honnan tudja, akkor mégis kitől tudná hol lakom? Hasonló érzés ahhoz, mintha rólam minden egyes kis információt tudna, de én Ő róla semmit sem tudok azok kívül mit is dolgozik. Érdekfeszítő gondolataim közepette értem el a kávézó elé, amit már csak akkor vettem észre, amikor a bejárat előtt álltam meg.

-Szia Kook. Jó látni. Mi a helyzet?-jött oda hozzám Taehyung, aki el is kísért az öltözőig. Legalább lesz egy kis időm beszélni vele ameddig öltözöm.

-Szia Tae. Minden oké, bár még mindig aggódom a múltkori miatt.-néztem rá.

-Igaz is. Elgondolkoztál azon amit mondtam? Megér neked ennyit az a srác?-komolysággal hangjában beszélt hozzám. Csak akkor szokta ezt tenni, ha tényleg komoly dolgokról beszélünk, ez pedig most az.

-Természetesen elgondolkoztam a kérdéseden amire meg is adom neked a választ, ami egy naná!-vigyorogtam, mire barátom viszonozta ezt.-Nem hagyom annyiban ezt a dolgot. Mindenképp szeretném megismerni a vörös hajút, márpedig ehhez az kell drága barátom, hogy találkozzam vele, ami már tervben is van.

-Tényleg?-lepődött meg.- Na és hogyan érted el a találkozót? Mikor lesz?-leült velem szemben lévő padra miközben kérdezett.

-Igen, tényleg. Most pénteken lesz a mozi melletti kis-parkban. Eléggé izgulok, mivel egy kézzel írt levélben írta meg ezt nekem. Csak tudod az a legfurább az egészben, hogy honnan tudta meg a címemet, amikor én nem árultam el neki.-itt komolyabban néztem a velem szemben ülőre aki biccentett. Aggodalmat fedeztem fel a szemeiben. -Mi a baj Tae?-kérdeztem rá.

-Nem tetszik ez nekem. Kicsit érdekes ez a levél, legalábbis nekem az. Valami nincs ezzel rendben, de ezt neked kell tudnod, elmész-e vagy sem.-nézett rám komolyan. Igaza van, de ha nem megyek el, akkor nem is fogom megtudni amit akarok. Elég erősen elgondolkoztam ezen, de csak ugyan oda jutok vissza. El kell mennem. Meg kell tudnom mi ez az egész.

Be kell vallanom magamnak is, hogy Taehyungnak igaza van. Érdekes, furcsa, szokatlan ez a levél. Miért is írt nekem levelet pont most? Viszont ott van az is, hogy elakarja nekem mondani miket tud rólam, illetve beszélni akar velem. Ha nem megyek el erre a találkozóra, elszalasztom ezt az alkalmat, akkor nem is fogom megtudni az igazságot. Ezt pedig nem tehetem meg.

Hosszas gondolkozás után eldöntöttem, elfogok menni a találkozóra. Van bennem félelem, de a kíváncsiság sokkal jobban hajt az igazság felé, na meg persze, láthatom Jimint is. Amióta megírta nekem azt a levelet, folyton szorongatom magamnál. Komolyan olyan lehetek ilyenkor, mint egy tini csaj akinek írt a titkos szerelme....-Jeon szedd már össze magad, nem lehetsz ilyen puha pöcs!-szóltam magamra. Össze kell szedjem magam, minden bátorságomra szükségem van. Nem tudom mit fog majd mondani, mit hoz ki ebből az egészből, mire számítsak. Minden lefekvéskor elgondolkozom ezen a találkozón. Mit mondjak majd amikor szemben állok vele? Azt sem tudom mit vegyek fel, nem hogy mit kellene mondanom neki. Amióta láttam őt csak körülötte járnak a gondolataim, nem tudok semmi másra fókuszálni, hiába próbálkozom, nem megy.

                                                                                   [...]

Eljött a pénteki nap. Mióta tudok a találkozóról, azóta csak akörül vannak a gondolataim, mégis mi lesz, hogyan reagál majd a kérdéseimre? Mit fogok neki mondani? Mit fog majd Ő mondani nekem? Feszülten vártam a mai napot, ami végre eljött. Nem mondom, eléggé be vagyok szarva, de tudni akarok mindenről. Ha minden jól megy akkor ezt a mai napon meg is tudom.

Álmaimban sem gondoltam volna ilyenre, miszerint találkozok majd azzal a személlyel aki tetszik, ráadásul olyan formában, hogy Ő keresett fel engem. Álom lenne? Nem az. Ahogy állok a tükör előtt, egy törülközővel a derekamra csavarva, csak bámulni tudom az idétlen fejemet amit kapkodok ide-oda, mert nem tudom mit kellene felvennem. Remélem nem csinál belőlem bolondot s eljön a találkozóra...Bár, miért is ne jönne el, amikor Ő hívott el.

- Hülye vagy Jeon, nem baj, ez már megszokott.-itt meg is tapsoltam magamat.

Végül választottam magamnak egy sima szürke pólót, egy szaggatott farmert, kapucnis pulcsit, meg a bőrkabátomat amihez felveszem a hozzá való bakancsomat is. Mivel kint elég hideg van, ezért egy sapka sem árt. Az öltözésem után lecsekkoltam magam indulás előtt, és megmondom őszintén, most elég jól néztem ki. Na nem mintha amúgy egoista lennék vagy ilyesmi, csak msot tényleg jól festek. Elraktam minden szükséges iratomat, telefonomat, lakáskulcsot s elindultam a találkozó helyszínére.

Mikor kiléptem az utcára, megcsapott az a jellegzetes hideg-rázós érzet amit akkor érzel, amikor egy jó zenét hallgatsz vagy a kiszemelteddel találkozol. Ugyan ezt érzem én is, mégis kicsit olyan...jó érzést ad, adrenalinnal tölt fel. Abba az állapotba kerültem séta közben, amikor érzed a hasadban azokat a jellegzetes pillangókat, ideges vagy de ez a jó fajta idegesség. Izzad a tenyerem is, verejtékezik a homlokom, nagyon régen éreztem már ilyet, remélem minden rendben lesz. Az utcákat szelve igyekeztem minél előbb odaérni, nem akartam azt, hogy Jimin várjon rám sokat. Illendő lenne nekem odaérnem előbb. Olyan mintha filmben lennék és éppen a nagy találkozó jelenete következne, amit már lebeszéltünk előre, ahol meglátom majd a világ legszebb férfiját.

-Pfff Jeon mi a fasz..?! Ne legyél már ennyire nyálas. Csak férfiasan, szedd össze magad, legyél kulturált.-próbáltam valamilyen módon saját magamba lelket önteni. (Ez amúgy értelmes mondat?XDXD). Egyre jobban közeledtem a Park felé, ezáltal az izgalmam is kezdett a tetőfokára hágni ahogy közelítettem a megbeszélt hely felé. Egy alakot fedeztem fel a sötétben, de nem tudtam kivenni ki lehet az, mivel a lámpa alatt áll lehajtott fejjel, kezei a zsebébe vannak csúsztatva. Úgy tettem, mintha telefonálnék az idegesség miatt, de megütötte a fülemet egy ismerős kacagás.

- Kit vársz Jungkookie? Csak nem a kis szerelmedet? Oly rég láttalak már, most viszont itt vagy előttem. Szívmelengető amiért képes voltál tényleg eljönni erre a találkozóra, bár bevallom, kissé tartottam attól, hogy nyuszi leszel és nem jössz el. De nézzenek oda, mégis eljöttél. Igaza volt Jacksonnak. Jó ötlet volt megírni azt a levelet.-mosolygott. Fejét ugyan úgy tartotta még mindig.

- Örülök a találkozásnak Kookie.-vigyorgott. Felemelte a fejét így a tekintetünk egybeforrt, nekem pedig a lábaim a földbe gyökereztek.

Ez meg mit keres itt?! Miért kellett megjelennie? Azt hittem nem látom már Őt többé. Basszameg...Ennek egyáltalán nem lesz jó vége.