Chào các bạn! Vì nhiều lý do từ nay Truyen2U chính thức đổi tên là Truyen247.Pro. Mong các bạn tiếp tục ủng hộ truy cập tên miền mới này nhé! Mãi yêu... ♥

Part Four


JK POV:

Miután vége volt az előadásnak, szerettem volna beszélni a fiúval, de erre sajnos nem került sor. Nem mehettem be hozzá, de még kijönni sem jött ki, így sajnos ez elmaradt. Amint lehetőségem adódik majd rá, biztosra veszem, hogy beszélni fogok vele. Taehyung és én még maradtunk egy kevés ideig beszélgetni miközben megittuk a rendelt italokat, majd miután elfogyasztottuk azokat elindultunk haza. Egyfolytában a srácon kattogok, vajon mi lehet a neve? Honnan tudja egyáltalán az én nevemet? Mi késztette arra, hogy odajöjjön hozzám? Akármire gondolhatok, de semmi értelmes választ nem tudok felhozni az esetre. Tagadnám, ha azt mondanám nem tetszett, mert teljes mértékig elcsavarta a fejem, mégis kissé aggaszt, honnan tudta a nevemet, ha sosem találkoztunk.

- Min gondolkozol ennyire?-hirtelen Taehyung hangjára lettem figyelmes, aki előttem lebegteti a kezét. Ennyire elgondolkoztam volna?

- Hm? Ja, semmi. Nem érdekes.-remélem, megelégszik ezzel a válasszal, de ahogy ismerem, ezt eleve elfelejthetem.

- Aha, persze. Én meg biztos hülye vagyok.-vágott fapofát.- Szóval? Min gondolkoztál el ennyire?

- Ah jó. A táncos fiún gondolkoztam. Vajon honnan tudhatja a nevemet, ha még soha az életbe nem találkoztunk? Képzeld, Ő volt az, akivel összefutottam a buszon, mikor leejtettem a telefonomat felvette nekem, majd a kezembe adta és mosolygott rám. Én meg mint egy hülye ott álltam, egy normális mondatot nem tudtam kinyögni. Annyira nézhettem szegényt, hogy már csak arra eszméltem szól, hogy le kellene szállnom, hiszen megnyomtam a gombot, az ajtó pedig kinyílt, amit én marha észre sem vettem. Mielőtt leszálltam a nevemen szólított. Ez hogyan lehet?-elmeséltem a kis találkozásunkat. Remélem, tud valami biztatót mondani.

- Édes fiam, erre nagyon egyszerű magyarázatot tudok adni neked.-nézett rám komolyan.

-Hallgatlak. Mi lenne az?-kérdeztem érdeklődve.

- Az a válaszom, hogy te balfasz vagy. Hogy nem tudtad leszólítani tegyem a füledbe? Ott lett volna a lehetőség a beszélgetésre, erre te vagy annyira pöcs, na meg béna, hogy ezt elszalasztod.-fogta a fejét.

Oké, nem éppen erre számítottam. Azt hittem tényleg van valami értelmes magyarázata erre, de végül is mit vártam? Taehyungról van szó... megint padlót fogtam miatta.

-Köszönöm ezt a bizalmat, amit adsz nekem, ennél jobbra nincs is szükségem. Nem volt bátorságom megszólalni, nem hogy még beszélgessek is. Gyönyörű a srác Tae én pedig nem tudtam mit mondjak. Azt is elfelejtettem milyen nap van, még a nevemet is, nem is jutott eszembe addig, amíg nem szólt nekem.-sóhajtottam.

- Akkor is balfasz vagy. Igen, ebben igazam van. Gyönyörű, szép, na meg nem utolsó sorban rohadtul szexi srác. Meglepett, amikor lejött a színpadról és egyenesen hozzád sétált. Sose láttam még tőle ilyet senki felé, ez az első alkalom.-válaszolt barátom. Igaza van. Miért jött oda hozzám? De tetszett, félreértés ne essék, nagyon bejött az amit láttam, csak kíváncsiság furdal miért is tette ez.

-Nem tudom Tae miért tette, de igazán tetszett. Remélem lesz majd alkalmam újra látni őt, és akkor majd igyekszem leszólítani is. Na, majd találkozunk, én innen lépek. Hulla vagyok, aludnom is kellene valamennyit, mielőtt itt aludnék el állva.-kezet fogtunk, aztán elindultam haza. Alig vártam, hogy letehessem a táskámat, ehessek valami finomat, lezuhanyozhassak és még egy kicsit netezhessek.

Amint hazaértem, az előtérben levettem magamról bakancsomat, a kulcsaimat a kis szekrényre tettem ahol tárolom a kulcsokat, a kabátomat felakasztottam a fogasra, majd bementem a nappaliba ahol a kanapéra ledőltem. Otthon édes otthon. Alig vártam leülhessek az én kényelmes kanapémra. El is lettem volna így még egy darabig, ha a hasam nem jelzi éhségét, amit nem ártana csillapítanom. Morogva összeszedtem azt a maradék energiámat, ami volt, így kivánszorogtam a konyhába, ahol a hűtő előtt megálltam. Kinyitottam az ajtaját és kivettem a bacont meg a tojást is. Meggyújtottam a gázt, tettem egy kis serpenyőbe olajat, megvártam, míg az elég meleg lesz, majd a felütött tojást beletettem s megsütöttem. A bacont is hozzásütöttem, majd leültem az asztalhoz és enni kezdtem, a laptopomat pedig bekacsoltam. Evés közben mindig internetezek, olyankor keresgélek valami filmet, esetleg könyvet, amit elolvashatok, de ha akad valami érdekes Fanfiction akkor azt is elolvasom. Azon gondolkoztam, ha már feljöttem gépre, akkor akár felnézhetek a facebookomra is, amit meg is tettem. Kaptam pár értesítést, egy ismerősnek jelölést meg egy üzenetet, amit meg is nyitottam. Kíváncsian olvastam a sorokat.

Gnaw Noskcaj: Helló JK! Láttalak ma az Exoticban voltál egy haveroddal. Szeretnéd megtudni ki az a srác, aki táncolt. Ezt az információt hallottam. Figyelmeztetlek, ha a közelébe mersz menni, összezúzlak. Meg se próbáld megközelíteni, arról meg ne is álmodozz, hogy beszélsz vele. Remélem világos voltam, de ha megtudom, hogy a közelébe mentél, annak következményei lesznek.

Amikor elolvastam ezt a kis üzenetet, egy kissé felkaptam a vizet. Egy: ez meg ki a fasz? Minek írt nekem egyáltalán. Honnan tudja, ki vagyok én? Kettő: Miért ne beszélhetnék a sráccal? Mi köze van hozzá? Ez több mint fura. Mostanában csak furcsa dolgok történnek, lehet, hozzá kellene már szoknom ehhez. Úgy gondoltam válaszolok erre az üzenetre, megpróbálok minél több információhoz jutni, hátha rájövök mi ez az egész.

Jeon Jeongguk: Helló ismeretlen. Nézd, nem tudom ki vagy, azt se mit akarsz tőlem. Honnan ismersz engem egyáltalán? Ismerlek téged? Nem értem miért lenne gond neked, ha beszélnék azzal a sráccal. Egyáltalán neked ez miért jelent gondot, ha beszélnék vele?-elküldtem a válaszom. Igazán érdekel miért is lenne ez akkora probléma. Egyáltalán ki ez? Hiába néztem meg az adatlapját, semmi érdemlegeset nem találtam rajta, se képet, se leírást. Sok ismerőse van ennek az illetőnek, de nincs közös közte. Hm, érdekes.

Egész sokáig vártam a válaszát, ami nem érkezett meg. Gondolom nincs normális oka arra, amit kérdeztem, ezért nem is tud normális választ adni rá. Miután nem érkezett válasz, elmentem lezuhanyoztam. Jólesett a bőrömnek a frissítő vízcseppek érintkezése a bőrömmel. Teljesen felfrissített, megnyugtatott. Felvettem estére a pólómat és a bokszeromat, majd bedőltem az ágyamba. Alig vártam ezt a pillanatot, ezért a telefonomat az éjjeli szerkényemre helyeztem, majd magamra húztam a takarót és sikerült egész korán elaludnom.

Álmomban a vörös hajú srác tűnt fel, aki felém jött egy egészen édes mosollyal. Izgultam, izzadt a kezem, kiszáradt a torkom, de nagyon vártam mikor ér végre hozzám. Mikor már azt hittem elér hozzám, hirtelen feltűnt mögötte egy magas, fekete ruhás illető, akiről fogalmam sincs, ki lehet az. Rémisztő volt már csak a látványa is, a körvonalai erősen azt mutatták, nem kis termetű férfi. Elindultam a vöröske felé, majd hirtelen megtorpantam, amikor rám vezette mélybarna színű szemeit, amiben látszódott a félelem, a segélykiáltás, borzongás. Földbegyökerezett lábbal álltam meg. Hirtelen termett mögötte és fogta át az a valaki mellkasánál, mire elkezdett kapálózni a fiú, de esélytelen volt minden egyes próbálkozása. Muszáj volt tennem valamit, de akármennyire próbálkoztam a megmozdulással az mindig kudarcba fulladt. Olyan érzés volt, mintha minden egyes izmom, ami van feladta volna a szolgálatot, nem sikerült elmozduljak a helyemről. Ez miatt pánikoltam, mi van, ha bántani akarja? Egyáltalán miért is teszi ezt? Ki ez a férfi? Szólásra nyitottam számat.

-Engedd el! Mit akarsz tőle? Nem tett semmi rosszat!-kiabáltam. Távol állt tőlem, még leütni sem tudnám.

-Megmondtam neked mi lesz akkor, ha nem hagyod békén. Nem fogtad fel? Akkor majd most megtudod miért mondtam ezt. Ezt csak magadnak köszönheted.-olyan hangszínben szólt hozzám, hogy azt hittem elájulok. Egy vigyor jelent meg az arcán, majd egy határozott mozdulattal vágta el a vörös hajú torkát. Abban a percben a vér is megfagyott az ereimben, levert a víz, kerülgetett a rosszullét.

-Ne!-hirtelen ültem fel az ágyamban, teljesen leizzadva, ziláltan. Ez csak álom volt. Egy kurva rémálom. Elvettem a telefonomat a szekrényről, mert látni akartam hány óra van. Mikor feloldottam a képernyőzárat, akkor láttam, hogy még csak hajnali két óra van. Hátradőltem az ágyba, bámultam a plafont és gondolkoztam. Miért álmodtam én ilyet? Ki ez az ismeretlen fickó? Csomó kérdés merült fel bennem, de egyikre se tudtam volna normális választ adni. Holnap beszélnem kell Taehyungal, talán ő eltudja mondani nekem ki lehet az a pasas.

Mi ez az egész? Taehyung remélem tudsz nekem segíteni.


Mit gondoltok az ismeretlentől? Szerintetek ki lehet az? JK miért álmodhatta ezt? A véleményeiteket várom kommentben, remélem tetszett nektek! ha igen, akkor kérnék egy kis csillagot.!^_^

Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro