FIGYELMEZTETÉS! Trágár szavak, illetve erőszakos jelenetek fellelhetők a részben! Illetve a rejtélyes idegen személye is fényre derül.

Kellemes olvasást!

Síri csend állt be közénk, ugyanis nem állt szándékomban megszólalni a félelem miatt. Évek óta nem hallottam róla, amióta elköltöztem otthonról. Mielőtt eljöttem volna elmentem hozzá megbeszélni a dolgokat, mire hatalmas vita és tettlegességig fajult a "beszélgetés".  A háztömbök elnyomják a zajokat, az utakon nem jár most senki,  mintha kihalt volna ez a szakasz. Ködfátyol mindenütt amerre csak nézek, alakját csak a lámpa fénye miatt tudom kikövetkeztetni, de már ez is épp elég. Mit akar még tőlem?

-Na mi lesz Kookie? Már nem is köszönsz nekem?-kérdezte vigyorogva. Sose szerettem amikor így beszélt velem, ezért is veszekedtünk sokat. Mint egy elmebeteg, aki nem kapta meg a gyógyszer adagját úgy viselkedik. Utálom ezt az énjét, bár, már eleve a tudattól is rosszul vagyok, hogy éppen vele beszélek.

-Mit akarsz tőlem? Megmondtam neked, hagyj engem békén. Felejts el!-kiabáltam ökölbe szorított kezekkel. Éreztem ahogyan a düh egyre jobban kezd szétáramlani bennem ez miatt a senkiházi féreg miatt.

-Ohh Kookie.-mosolygott, majd kezét mellkasára téve lépdelt egyre közelebb felém. Ezt nem hiszem el!-Tudod jól mit mondtam, amikor elküldtél a picsába. Megtalállak, tönkreteszlek, nem foglak békén hagyni. Nem lehetsz boldog, amíg megint az enyém nem leszel. Rémlik?-itt felnézett rám. Szemei sokkal rémisztőbbek, mint amilyenekre emlékeztem, ez pedig arra késztetett nyeljek egyet, majd lépjek hátrább. Baszd meg Jeon! Ne menekülj el!

-Mi a faszt akarsz még? Te írtad nekem a levelet igaz? Ha hozzá mertél nyúlni Jiminhez....esküszöm neked, az volt akkor életed utolsó napja.-sziszegtem fogaim közt, miközben elkaptam inge gallérjánál fogva rántottam magamhoz közelebb. Ajánlom neki, hogy egy hajszála se görbüljön meg, vagy akkor véglegesen véget vetek ennek az egész ostoba beszélgetésnek.

-Nyugalom Jeongguk!-szólt rám. Sose szokott így hívni. Itt valami nagyon nincs rendben ha már a teljesen nevemen szólít.-A hercegednek semmi baja...egyelőre.-ördögi mosolyra húzta ajkait ami eléggé megborzongatott. Ez egy elmebeteg.-Ha jót akarsz neki akkor ajánlom neked, kerüld el amilyen messziről csak lehet. Ha nem, megtalálom őt és akkor te sem tudod majd megmenteni.-elkezdett nevetni. Hogy mondhat ilyet? Ztolsó mocskos, rohadék féreg.

-Ide figyelj Jisung! Közöttünk már régen mindennek vége, ez pedig beteges amit mondasz. Semmi közöd nincs se hozzá, se pedig hozzám. Elég világosan elmagyaráztam neked a dolgokat, ne akard, hogy ebből verekedés legyen. Takarodj a picsába és szállj le rólam.-próbáltam higgadtan a tudtára adni a dolgokat. Ideje lenne a csöppnyi eszével felfognia a mondanivalóm lényegét. Miért is nem vagyok meglepve, hiszen mindig mindent kiderített rólam...ebből pedig nagyon kezd már elegem lenni.

-Nézzenek oda! Csak nem szerelmes lett a kis Jungkook?-elkezdett nevetni, majd taszított mellkasomon ezzel kicsúszott kezeim közül. Hátra felé lépkedtem de a lábam megcsúszott, így féltérdre ereszkedtem. Mire kiegyenesedtem volna, hirtelen egy hatalmas csattanással éreztem meg bal arcfelemen egy ököl csapódását, ami miatt elterültem a földön. A sunyi kis fasz! Kihasználta a megbotlásomat így tudott csak megütni. -Elkapom a kis szerelmedet és megfogom kötözni, azután pedig megkínzom, lefejtem a bőrét róla, amit a falamra fogok kirakni.-teljesen lemerevedtem a szavaitól, amik tőrként hatoltak szívemig. Remegtem attól amiket mondott, szinte mintha lelki szemeim előtt jelentek volna meg ezek a borzalmas jelenetek. Tényleg elment az esze. Nem tudtam megszólalni sem, nem ismerem ezt az oldalát. Segítségre lenne szüksége, vagy be kéne zárni valahova, míg kárt nem tesz valakiben.-Azután a koponyájából készítek magamnak poharat, a csontjait porrá zúzom. Te pedig!-itt megnyomta a TE részét, s folytatta.-Nem leszel ott, hogy megtudd menteni.-felkacagott.

Hirtelen szedtem össze magam amire rájátszott a düh, az utálat, ez pedig erőt adott ahhoz, hogy letámadhassam. -Te gusztustalan, pszichopata, rohadék kis senkiházi!-kiabáltam. Felállva neki estem azonnal. Jobb öklömmel állcsúcson érte el az ütésem, amitől hátraesett a földre, így ráültem derekára. Elkezdtem ütni ahol értem, nem érdekelt mennyire próbál ledobni magáról, mert nem hagytam magam. Elborult az agyam, hiszen olyan dolgokat mondott amik egyszerűen undorítóak!-Ha hozzáérsz én foglak megölni téged! Ezt vésd a fejedbe Jisung! Hagyd őt békén! Ne írj az Ő nevébe, ne akard bemesélni nekem, hogy még mindig szeretsz, mert nem hiszem el.-folyamatosan ütlegeltem teste minden pontját, leginkább mégis arcát, oldalát találták el az ütések. Szenvedjen csak ez a patkány, megérdemli.

Miután elégnek éreztem azt, ahogyan elbántam vele leszálltam róla. Csak nyöszörögni volt képes, de az a kurva mosoly még mindig ott volt a szája sarkában. Ha tovább folytatnám a verését, előbb vagy utóbb megölném, ezt pedig nem fogja elérni. Életemben nem gondoltam volna, hogy ennyire félrefogok ismerni valakit, aki alapjáraton egy nyugodt, kedves, rendes srácnak mutatta magát, miközben egy őrült, beteg elme. Nem láttam semmi jelét ennek, pedig jártunk vagy két évig. A kapcsolatunknak a beteges féltékenysége miatt is lett vége, és azért is, mert nem voltam már belé szerelmes. Mi értelme lett volna vele maradni ha én már nem vagyok szerelmes belé? Hazudtam volna neki, csak ő miatta? Nem. Az nem én vagyok. Sose felejtem el a napot, amikor suliból hazaértem, és áthívtam magamhoz Jisungot. Elég régóta éreztem ezt, mégis úgy voltam vele, hogy biztos majd helyre jön minden, de nem így lett. Elmondtam neki az érzéseimet, leszögeztem neki már az elején, hogy szeretem őt, de csak mint embert. Elmondtam az igazat, nem hazudtam neki. Erre mi lett? Kiabálást, sírás, a végére pedig annyira összevesztünk ezen az egészen, hogy az már tettlegességig fajult. A szomszédok szedtek szét minket, hisz hallották a folyamatos kiabálást, csörömpölést amit a tányérok s poharak darabkái jeleztek. Ez volt Másfél évvel ezelőtt, erre megint találkoznom kell vele.

Jobbnak láttam  ha otthagyom, mert még a végén tényleg péppé vertem volna. Ezek után remélem leállítja magát, leszáll Jiminről is meg rólam is. Mikor hazafelé sétáltam, a kezeimre néztem, amire rászáradt a vér. Elborzadtam ezen a látványon, hisz nem preferálom a vért, de a látványát se. Futva tettem meg a távot a lakásomig, ahol miután hazaértem bezárkóztam.

Miért nem lehet végre normális életem?

Sziasztok! :D

Na mit gondoltok a részről? Ki gondolta volna közületek, hogy NCT Park Jisung lesz az aki a levelet írta?:D Meglepődtetek?
Szerintetek mi lesz a folytatásban?
Kommentjeiteket és Votae-okat szívesen fogadom!♥♥