"Látod, édesem?" Joanne az ölében tartotta Liamet, miközben a luxusrepülő ablakából mutogatott. "Alattunk van Ausztrália". Tette hozzá, ahogy Liam bólintott, aztán hevesen nézte az ablakot, ahol látszanak a felhők és sokkal lejjebb pedig Ausztrália. Charles elmosolyodott a pároson, majd Julesra nézett, aki a hosszú repülés során elaludt és a mellette lévő ülőhelyre feküdt le. A pilóta egy értesítést adott arról, hogy hamarosan le fognak szállni, Joanne engedte, hogy Liam ismét visszaüljön az ülésére. Dereka köré rögzítette a biztonsági övet, láthatóan alig várta, hogy a repülő földet érjen. Az időzónák miatt késő délután érkeztek meg Perthbe. Elmennek a lakásukhoz, azután majd valahol bekapnak egy pár falatot. Holnap lesz Daniel és kedvese esküvője, így elég idejük lesz arra, hogy felkészüljenek.

A repülőgép lassan leereszkedett a perthi repülőtérre, ahogy megérintette a talajt, egy hangárba gurult, ahol maradni fog, míg a hét végéig vissza nem repülnek. A lakás fogadója küldött egy asszisztenst, aki elvezeti őket oda, majd egy gyors körbevezetést biztosít mindenről, amire a héten szükség lehet. Kicsatolták az övüket, a személyzet kinyitotta az ajtót, majd a lépcső lehajlott, hogy kiléphessenek a gépből. Charles gondoskodott arról, hogy a mindenes elvigye poggyászaikat a bérelt autóhoz. Liam és Jules lement a lépcsőn Joanne előtt, és Charles észrevette, hogy a nő kedvesen köszönte meg a személyzet szolgálatait a repülés során, a szíve megduzzadt mellkasában, udvariassága miatt. Egyre gyakrabban gondol arra, hogy nem akar bárki mást Jules anyjaként, csakis őt. Joanne magához fogta a gyerekeket, amikor ő is elért, mert nem akarta, hogy elkószáljanak a forgalmas repülőtéren.

Charles is lerobogott a lépcsőn, és mosolyogva találkozott Joanneval. Kezét a nő derekára tette, amikor elindultak az autóhoz, amelybe már be voltak téve a csomagok. Egy ötvenes éveiben járó nő állt az autó mellett, aki nyitva tartotta a hátsó ülés ajtaját. "Mr. Leclerc?" Kérdezte, és Charles bólintott kezet rázva. Joanne követte a példáját. "Én vagyok a sofőr az apartmanig. Ha beülnek az kocsiba, akkor azonnal odaviszem önöket." Aztán barátságosan elmosolyodott, Joanne és a srácok a hátsó ülésbe ültek, miközben Charles az anyós ülésen foglalt helyet az asszony mellett. A hölgy nem sokat beszélt, miután elindította az autót, és kifordult a repülőtérről. Beszélgetett Joanneval Perth látnivalóiról, és ajánlott néhány nagyszerű éttermet, amit érdemes meglátogatni. A legfontosabb információk egyébként a lakásról szóltak, ezt Joanne annyira nem érdekelte. Jules és Liam lefoglalta a repülési élményekkel.

Az jármű megállt egy nagy épület előtt, amely többszintes volt és egészen az égig ért. A nő rövid telefonbeszélgetést folytatott, majd az épület személyzete kijött, hogy a poggyászaikat azonnal az emeletre vigyék. "Kérem, kövessenek". Kérte, Charles előre kísérte be a gyerekeket, hogy kövessék a nőt a lifthez. Charles ujjai lefelé mozdultak Joanne karján, majd ujjaik összefonódtak, miközben felmentek a tizenkettedik emeletre. "Szintenként van öt luxuslakás, erre a hétre a négyes számot kapták. Mr. Ricciardo örömmel választotta ki az egyik felajánlott lakást. Jó kapcsolatunk van vele." Magyarázta, mikor kinyitotta a lakóházuk ajtaját. A szállás világos és nagy volt, a belső tere nagyon modern és fenséges. A falakon széles ablakok voltak, rajtuk fehér függönyök. Egy lapos TV volt a nappaliban, ahonnan kilátás nyílt Perthre. A nő röviden körbe vezette őket a lakásban, megmutatva a két hálószobát és a fürdőszobát.

"Ebben a dokumentumban vannak a szabályok arra az esetre, ha valami nem kielégítő. Tartalmazza a WiFi kódot és a légkondicionáló használati utasítását". Mutatott rá a nő. "A poggyászaikat most hozzák fel, így hamarosan el tudják osztani maguk között". Mosolygott. "Van még kérdés?". Charles és Joanne megrázta a fejét. "Minden világos, köszönöm". Mondta Charles. "Rendben, kellemes időtöltést kívánunk önöknek". A nő megfordult és elhagyta a lakást. Rögvest meg is érkeztek az épület munkatársai a bőröndökkel és a nappaliba tették őket, hogy onnan el tudják pakolni őket. "Szedjétek össze a cuccaitokat, rendben? Elvihetitek a szobátokba". Mondta Joanne a fiúknak, akik elindultak bőröndjükkel a hozzájuk rendelt hálószobába. Siettek, hogy bejussanak, majd nevetgéltek, miközben az ágyra ugrottak. Joanne az ablakokhoz ment, és a csodálatos kilátást figyelte. "Charles...". Sóhajtott, érezve, hogy karjaival körül öleli a derekát, majd hátát a mellkasához húzza. "Tetszik, drágám?" Kérdezte, megpuszilva az arcát.

Joanne megfordult az ölelésében, keze a mellkasán nyugodott. "Elképesztő. Minden, a repülőgéped, ez a lakás". Charles rámosolygott. "Örömmel hallom". Az egyik kezével felnyúlt, hogy megsimogassa az arcát, majd ujjait az álla alá tette, arcát kissé felé fordítja, hogy megcsókolhassa. "Vigyük a poggyászokat a szobába, aztán frissüljünk fel egy kicsit, mielőtt elmennénk valamit enni". Motyogta Charles, a nő egyetértően bólintott. "Jól hangzik". Válaszolta Joanne. Először a másik hálóban lévő fiúkhoz ment, látta, hogy elfoglaltak voltak, mivel ruháikat a szoba egyetlen szekrényébe teszik és kuncogni kezdett, mivel nem volt szükséges erre a hétre kipakolni. "Elmegyünk vacsorázni egy kicsit". Tájékoztatta őket. "Miért nem mentek ki a nappaliba, és nézitek meg a kilátást? Tizenöt perc múlva indulunk". "Oh, igen, vacsora!" Kiáltotta Jules és otthagyta a táskáját, hogy vajon milyen lehet a látvány. Mindketten a hatalmas ablakokhoz futottak. Joanne elmosolyodott, majd ismét Charles felé sétált.

Kicipzározta a bőröndjét, majd egy kis dezodorral befújta magát friss illatot árasztva, aztán megmosta az arcát egy pamut törlőkendőbe áztatott rózsavízzel. Nem volt másra szüksége, csak egy lapos szandálra kis sarokkal, utána magával vitt egy kis táskát. Charles nadrágját egy farmerra cserélte le, felsőjét pedig egy fekete ingre. Joanne nem sokszor látta farmerben, ám ezekben lenyűgözőnek tűnt. Szemével végig nézett rajta, magában felsóhajtott, hogy milyen gyönyörű volt a nő, még akkor is, ha nem cserélt ruhát. "Szerelmem, abba kell hagynod". Mondta, és a szemöldöke enyhén összehúzódott a sokktól. "Micsoda?". Kérdezte Joanne. "Nem szabad egyre szebbé válnod minden alkalommal, amikor újra és újra rád nézek". Mondta Charles, és nevetve felsikoltott. "Várd ki, míg holnap meglátod a ruhámat". Kuncogott fel Joanne, és szíve kihagyott egy ütemet, amikor szeretetteljesen húzta közelebb. Újra megcsókolták egymást, nagyrészt szíve elég tétele miatt.

"Le kell állnod azzal, hogy minden eltelt másodperccel egyre jobban beléd szeretek". Mondta neki. "Dehogy is, imádod". Vigyorodott el Charles. "Mehetnénk már?". Szakította félbe őket Jules. "Igen, éhes vagyok". Tette hozzá Liam összekulcsolva kezét mellkasa előtt. "Most azonnal indulunk". Erősítette meg Joanne és kiszabadította magát a barátja karjaiból, hogy az ajtó felé sétáljon. Charles követte őt és a gyerekeket a folyosón, ajtó kulcsait a zsebébe helyezve. Lifttel jöttek le a földszintre, majd Joanne egy prospektust vett el a recepciós pultról, hogy megnézzék, milyen éttermek vannak a közelben és hogyan közelíthetők meg. Liam sétált köztük, egyik kacsójával Joanne másikkal Charles kezét fogta, Jules az apja mellett ballagott. "Mit akartok enni fiúk?" Kérdezte Charles. "Egy hamburgert". Kacarászta Liam. "Sült krumplival". Mondta Jules. "Nem hiszem, hogy tovább kellene keresgélnünk". Mondta Joanne, rámutatva a füzetben lévő Five Guys hirdetésre. "Nos, mire várunk?" Mosolyodott el Charles, amikor a két fiú hangosan felvidult a krumplira és a hamburgerre.

        "Ez olyan jó volt a vétkezéshez". Sóhajtott fel Joanne, amikor visszafelé tartanak a panelházhoz. Kezével a hasát simogatta, miután megevett egy hamburgert. Charles konyhaszemélyzete csodálatos dolgokat készít, egészségesek is, de olyas valamit enni, mint egy nagy hamburgert extra krumplival, az akár a mennyország is lehetne. "Egyet kell értenem". Mondta Charles kuncogva, miközben figyelemmel kísérte Julest és Liamet, akik az előttük lévő járdán ugrándoztak. "És ők is imádták". Tette hozzá, mosolyogva. "Szeretem, hogy minden más távol áll tőlünk, miközben együtt vagyunk". Kezdte el hirtelen a nő. "Mintha nem gondolnék semmi másra, csak ránk, a srácokra, mióta ide értünk." Charles rámosolygott. "Ugyanezt érzem. Néha nehéz visszatérni a munkába, mivel teljesen kizárom, mikor veled vagyok". Karját dereka köré helyezi. "Örülök, hogy együtt vagyunk, Joanne". Puszilta meg a fejét, miközben továbbra is mentek vissza a lakásuk felé.

A gyerekek már a liftnél voltak, majd megnyomták a gombot, hogy elérjék az emeletüket. Charles kivette a kulcsot zsebéből és kinyitotta az ajtót. "Későre jár, fiúk". Szólalt meg Charles. "Ideje ágyba bújni.". Mondta, majd hallatott néhány nyögést, de azonnal belebújtak a pizsamájukba. Joanne megbizonyosodott arról, hogy a fürdőszobában megmosták a fogaikat, mielőtt bemennének a szobájukba. "Jó éjt anyu". Puszilta meg az arcát Liam, majd felmászott az ágyba. Jules is megölelte. "Jó éjt, Joanne". Elmosolyodott és a takarók alá bújt. Charles ellépett tőle és megigazította a függönyöket, még egy kicsit beljebb húzta, mielőtt lehajolt a fiához, hogy egy jó éj puszit adjon. Joanne szíve összeszorult mellkasában, amikor ugyanezt tette Liamel, majdnem az alsó ajkába harapott, hogy visszatartsa minden könnyét, ami fel akart törni. Charles becsukta háta mögött az ajtót, és kezét Joanne arcára tette mosollyal az ajkán, amelytől a nő térde megremegett.

"Nézzük meg, mit kínál az ausztrál TV". Vigyorodott el Charles, majd lerúgta a cipőjét, hogy leüljön a kanapéra. Joanne kilépett a magassarkúból, és csatlakozott hozzá. A nő leült mellé, miközben a férfi bekapcsolta a tévét. Charles a lány lábát az övére tette, kezét a combján nyugtatta, és lágy köröket rajzolt a bőrére. Valamilyen valóságsort találtak, amely szórakoztatta őket. Nem azért nézték, mert jó volt a sorozat, hanem inkább azért, mert olyan otthonosnak és normálisnak érezték magukat, hogy így együtt nézik a TV-t, mert a gyerekek már lefeküdtek, és csak kettesben voltak. "A holnap tökéletes alkalom arra, hogy megnézd, mi a jó az esküvőben, és mi nem". Kezdte le hirtelen Charles. "Azért mert...?". Joanne kíváncsi volt, miért mondta ezt. "Természetesen a jövőnk miatt". Folytatta Charles. "Nem akarsz férjhez menni?" Kérdezte. "Szeretnék". Joanne kuncogott. "Hozzám?". A férfi elvigyorodott, és a nő a szemét forgatta. "Nem most". Mondta Charles komolyan.

"Pár év múlva". Mondta, és a nő bólintott. "Amikor a fiúk kicsit idősebbek lesznek". Hümmögte Joanne. "De remekül élvezhetik mások esküvőit". Charles egyetértően bólintott. Egymásra mosolyogtak és Charles lehajolt, hogy megpuszilja karjaival pedig körbe ölelte. Biztosra tudta, hogy a nő a jövőjébe tartozik, és néhány év múlva nem bánná, ha Mrs. Leclerc lenne.

Credit to curvaparabolica