Joanne azonnal felébredt, amikor Charles ébresztője megszólalt hétfő reggel egy istentelen órában. Charles kinyújtotta a kezét, hogy kikapcsolja aztán felé fordult. "Muszáj ilyenkor kelned?" Kérdezte Joanne kissé felülve, majd megdörzsölte álmos szemét. "Fontos hívások, drágám". Kuncogta Charles, el kellett mennie az edzőterembe, majd mosakodni és felöltözni. Sebastian és embereinek egy része ma fog megérkezni a nizzai repülőterére. La Brise de Mer visszakíséri őket Charles lakásába, hogy megbizonyosodjon arról, biztonságos-e a fegyverek szállítása Sebastiannal. "Még nem fogom felébreszteni a gyerekeket". Mondta Joanne nyögve. "Hagyd őket aludni egy kicsit tovább". Hümmögte Charles, miközben a nő is felült, aztán előrehajolt, hogy puszit nyomjon az arcára. "Te is aludhatsz tovább, ha akarsz". Ajánlotta, de Joanne megrázta a fejét. "Ma elfoglalt vagy, ezért szeretnék egy kicsit veled lenni, mielőtt a srácokat elviszem az iskolába". Motyogta válaszul.

"Rendben, hercegnő". Charles elmosolyodott és megsimogatta az orcáját, mielőtt ujjai lecsúztak volna az álla alá, felemelné a fejét, hogy megcsókolja. "Elmegyek egy gyors edzésre, ha jössz lefelé, szólhatsz Pierre-nek vagy Marcusnak, hogy kérjék meg a konyhai személyzetet, készítsenek reggelit és ebédet a fiúknak". Joanne bólintott, karjai a férfi nyaka köré tekeredett, és az ölébe ült. "A tanítás utolsó hete". Sóhajtott és egy bizsergés futott végig a gerincén, mikor érezte, ahogy keze bejárja a hátát. Charles még egyszer hümmögött és egy lusta mosolyra húzta az ajkát, mielőtt újra megcsókolná. Joanne elengedte, amikor Charles felemelte. Itt volt az idő, hogy elkészüljön, és figyelte Joanne, ahogy összeszed néhány futónadrágot és egy törülközőt, majd távozik a szobából. A csodálatos hétvége majdnem elfelejtette vele, hogy egy maffiacsoportot vezet. Joanne kimászott az ágyból, meghúzva a köpenyt testén, és belebújt a papucsába.

"Jó reggelt, Joanne". Mick rámosolygott, és kezet nyújtott az utolsó lépcsőhöz. "Jó reggelt. Köszönöm, Mick." Mosolygott vissza Joanne. "Joanne, nem örülök, hogy itt látlak reggel." Pierre elmosolyodott, amikor bejött a folyosóra. "Kezdnem otthon érezni magam". Joanne kuncogott. "Charles azt mondta megkérhetlek, hogy szólj a konyhaszemélyzetnek készítse el a reggelit, rendben?" Kérdezte a nő, és Pierre-el együtt belépett a konyhába. "Természetesen". Válaszolta Pierre. "És egy kis ebédet a gyermekeknek az iskolába". Tette hozzá Joanne. Pierre bólintott. "Ma én veszem fel Julest az iskolából". Tájékoztatta. "Rendben". Bólintott Joanne, és leült a konyhaasztalhoz. Az egyik alkalmazott már jött is egy csésze kávéval. "Köszönöm, Ciara". Joanne elvette tőle a poharat, és a lány látványosan meglepődött, hogy Joanne tudja a nevét. "Nem probléma, Mrs. Leclerc." Felelte elpirulva. "Oh, mi nem-... Charles és én ..." Kezdte el Joanne.

"Sajnálom". Ciara kissé meghajolt. "Feltételeztem, mert hosszabb ideig tartózkodik itt, mint bármely más nő, akit ide szokott hozni." Nevetgélt, és ez kacagásra késztette Joannet. "Semmi baj". Kuncogta Joanne. "A reggelije húsz perc múlva kész lesz". Tájékoztatta a lány, és bólintott. Ivott egy korty kávét, majd felállt a székről. A házban sétálgatott, gondolva, hogy Charlesnak biztos van egy saját edzőterme a villában. Joanne a falakon lógó festményeket figyelte, felbukkan néhány kép itt és ott a partnereivel egy sikeres üzlet után. Felismerte Pierre-t és Mr. Vettel-t és megállt, amikor egy Jules képpel találkozott. Nem a fia, hanem az a barát, aki után nevezte el. Egyértelmű volt, hogy Charles és Jules még fiatalok voltak, karjukat egymás vállára tették, miközben ízletesen mosolyogtak a kamerának. Charles még soha sem mondta el neki, hogy veszítette el Julest, de nyilvánvaló volt számára, hogy nagyon fájt neki.

Joanne folytatta útját a házban, végül a folyosó végére ért, aztán kinyitotta az egyetlen ajtót, ami ott volt. Lágy zene szólt a sarokban lévő sztereóból, és edzőtermi felszerelések voltak ott, mint például futópad, súlyok, gumiszalagok és kettlebell-ek. Charles épp biciklizett, lélegzete hallható volt a zenétől, de a nő nem tudott mást csinálni, csak elpirulni. A hasa minden alkalommal megfeszült, amikor lélegzett és látta, ahogy felsőtestén izzadságcseppek képződnek. Addig nem vette észre a nőt, míg le nem szállt a bicikliről, majd a padlón végzett néhány fekvőtámaszt. Joanne kuncogott, amikor egyértelműen megmutatta magát, tapsolt a gyakorlat között, vagy az egyik kezét használta. "Lenyűgöztelek, kedvesem?" Kérdezte Charles, amikor lábára ugrott, és egy rövid szünet erejéig elővette vizes palackját és a törülközőjét. "Nyilván". Nézett fel rá Joanne, szemei ​​játékosan csillogtak. "Szóval, itt hozod létre ezt a nagyszerű testet?" Dörmögte.

"Kicsit formában kell maradni". Vigyorodott el Charles, majd felé hajolt egy pusziért, kezét tökéletes hasán nyugtatva. "Most csináltam egy csésze kávét, egyedül". Motyogta az ajkain. "Nincsenek gyerekek, nem lehet hallani a TV hangját". Sóhajtott, ezen a férfi halkan felnevetett. "Hamarosan minden reggel megtapasztalhatod". Mondta Charles. Joanne mosolyogva bólintott. "Most itt hagylak, csak kíváncsi voltam". Mondta vigyorogva fogait ajkába harapta. "Később látlak, babe". Mondta Charles, majd megrántotta a törülközőjét, hogy a lány fenekére csapjon kötekedően rápillantott, mielőtt elindult volna a szobából.

        Charles mondta Joannenak, hogy ma elmehet az egyik autójával az iskolába, mert pénteken vette fel, így a saját autója még mindig a lakásánál van. Annemarie segített a gyerekeknek felöltözni és felfrissülni az iskola előtt, amiért Joanne hálás volt. Soha nem hagyott időt magára reggel, de amikor már nem kell megcsinálni ezeket a feladatokat, mint például időben felöltöztetni Liamet, majd arról gondoskodni, hogy megreggelizzen, nagyon jó érzés volt egy csésze kávé mellett élvezni a csendet. Charles később csatlakozott hozzá a reggelihez, már szépen fel volt öltözve az egyik Armani öltönyébe és haját valamilyen géllel állította be. Még mielőtt Pierre-el beült volna a kocsiba, elbúcsúzott a nőtől, aztán elindultak a nizzai repülőtérre. "A konyhai személyzet meglepődött, hogy Joanne még mindig itt van." Mondta Pierre kinézve az ablakon. Egy kuncogást hallatott Charlestól. "Sok egy éjszakás kalandomat látták már". Rázta meg a fejét. "Nem tudnám elképzelni, úgy az életemet. Furcsa, nem?"

Most Pierre rázta meg a fejét. "Egyáltalán nem furcsa". Mondta. "Most találkoztál a megfelelő nővel. Aki tökéletesen passzol hozzád és a fiadhoz." Mondta mosolyogva. "Mondhatom azt, hogy az üzlet simább lesz, mivel most az egyszer jó a hangulatod?" Charles gúnyolódva nézett az asszisztensére. "Joanne nagyszerű". Sóhajtott fel Charles. "Beköltözik, amikor visszaérünk Ricciardo esküvőjéről". Mondta vigyorogva, Pierre szeme elkerekedett. "Tényleg? Wow, te szereted őt". Mondta, Charles bólintott és ráébredt, hogy ő tényleg nagyon szereti Joannet. "Olyan kedves és a csapattal is". Motyogta Pierre. "Az egyik konyhás lány csodálkozott, hogy Joanne tudja a nevét". Kuncogott fel, és ezen Charles is elmosolyodott. Nem lepte meg, Joanne az a fajta ember, aki erőfeszítéseket tesz a személyzet nevének megismerésére, csak azért, hogy úgy érezzék, nem csak Charlesnak dolgoznak.

Charles és Pierre hamarosan megérkezett a nizzai repülőtérre, és oda parkoltak le, ahol Sebastian repülőgépe leszállt. A mögöttük állt meg a SUV, hogy a repülőből lerakhassa a nagy dobozokban lévő fegyvereket. A repülőgép lépcsőit leengedték, aztán Sebastian jött le. "Uraim". Vigyorogva kezet rázott Charlesal és Pierre-el. "Jó újra látni, Seb". Mosolyodott el Charles. "Bevisszük őket, és utána visszamegyünk Monte Carloba, ugye?" Javasolta Sebastian, hogy azonnal megkezdődőn üzlet. Mindannyian segítettek a dobozok berakásában az autókba, majd visszaindultak Monte Carlo felé. "Hogy van Joanne, Charles?" Kérdezte a német, miközben Charles ismét a volán mögött ült. "Csodálatosan. Velem jön Daniel esküvőjére, ezen a héten lesz". Mondta. "Hannah izgatottan várja, hogy találkozzon vele". Tette hozzá Sebastian, feleségére utalva. "A gyerekeket is hozod?" Kérdezte Charles, tudva, hogy három gyerkőc van a háznál.

"Igen, mondta Daniel, hogy lesz egy különleges gyerekparti is, ahol leadhatjuk őket, ha részegek akarunk lenni". Mondta Sebastian, és ez Charles nevetésre késztette. "Rendben, Julest és Liamet is hozzuk". Elegendő volt ez az apró beszélgetés az autóban ahhoz, hogy folytassák a komoly üzletet, amikor visszajönnek Charles villájába. Az iroda ajtajai szorosan bezáródtak mögöttük, és Charles kinyitotta a dobozokat, hogy megvizsgálja a fegyvereket, amelyeket Sebastian hozatott. "Van bármilyen hír Romaintől?" Kérdezte Charles. Sebastian megrázta a fejét. "Minden csendes, miután szólt nekem a fegyverekről és arról, hogy a francia banda úgy fel van fegyverkezve, mint egy hadsereg. Az utóbbi időben nem történt zavaró tényező, ugye?" Kérdezte. "Volt egy pasas, aki az iskola körül ólálkodott, gondoskodtunk róla. Azóta semmi". Magyarázta Charles, hátra dőlve, kezét az asztalon támasztotta, közben Sebastian is leült. A német bólintott. "Továbbra is meghúzzuk magunkat, ha nem csinálnak semmit, mi sem csinálunk semmit. Ha háborút akarnának, akkor már elkezdték volna." Mondta Sebastian.

"Küldöm Micket és Marcust további járőrözésre, azokra a helyekre, ahol Joanne és a gyerekek szoktak lenni, és ahol az egyesület partnerei, a biztonság kedvéért." Tájékoztatta Charles. "Ugyanezt tettem én is". Erősítette meg Sebastian. "Valami nem stimmel, ugye?" Mondta összevonva a szemöldökét Charles. Társa csendben egyetértett. "De egyelőre ezt kell tennünk. Összpontosítsunk az üzletekre. Most nincs semmi, amiért aggódni kellene, ezért kell fenntartanunk magunkat." Mondta Sebastian, és Charles egyetértően bólintott. "Rendben, a fizetséged". Mondta Charles, hogy témát váltson, elővette a dobozt a padlóról és kinyitja előtte. Sebastian szeme elidőzött az 500 és 200 eurós számlán. "Oké". Bólintott, majd Charles bezárta a szelencét, és átadta neki. "Egy ebéd, partner?" Javasolta Charles, amikor az órájára nézett, és látta, hogy már tizenkét óra van.

"Te állod?" Kérdezte Sebastian, miközben felállt, hogy becipzározza a kabátját. "Most fizettem neked nyolc milliót, és elvárod, hogy fizessem az ebédedet?" Kérdezte Charles. "Te vagy az, aki üzletet akart kötni". Vont vállat Sebastian. Charles a szemét forgatta. "Rendben". Pierre kuncogott. "Joanne valóban megváltoztatta, ugye?" Mondta Pierre, és Sebastian pozitívan hümmögött. "Kezd elpuhulni.". Mondta vicceskedve, majd kezével megnyomta Charles vállát, ahogy követik az irodából. "Elég lesz már". Mondta Charles. "Ahw, Charles". Gügyögte Sebastian, erre a férfi megfordult. "Esküszöm, lelőlek". Erre mindannyian felnevetettek.

Credit to curvaparabolica