Joanne úgy döntött, hogy most az egyszer ő is alhat sokáig. Ma reggel nem kellett gondolkoznia Liamen, még mindig Charleséknál volt. Egész éjszaka az éjjeliszekrényen volt a telefonja kihangosítva, hogy megbizonyosodjon arról, felhívják őt arra az esetre, ha nagyon haza akar menni, vagy ha valami nincs rendben. A készülék egész éjjel nem adott ki hangot és pontosan ezt várta. Joanne biztos volt benne, hogy Liam biztonságban van Charlesnál és jól szórakozott. Hasát pillangók lepték el, ahogy rá gondolt az a magas és karcsú széles test, amit az öltöny takar el és a szemében az az átható pillantás. Mindez elhalványult, amikor a gyerekekkel beszélt, játszott velük vagy viccelődött. És csodálatos volt látni ezt. Nem gondolta, hogy talál egy olyan embert, akiben meg fog bízni fiával együtt, ám vakon megbízott Charlesban.

Joanne lerúgta magáról a paplant és lábát az ágy szélére lendítette. Kezével beletúrt rendezetlen hajába. Tegnap este nem tett nagy erőfeszítést a zuhanyozáshoz a hajhab és a hajlakk, amiket használt egész éjjel rajta volt és rájött, hogy jó lenne kimosni belőle. Joanne elővett egy farmer szoknyát és egy fehér toppot szekrényéből néhány tiszta fehérneművel azután elindult a fürdőszobába. Kicsit furcsa volt, hogy nem kellett legelőször lemennie és reggelit készíteni Liamnek ügyelnie kellett arra, hogy egy pillanatra szórakozhat így mehet zuhanyozni, hozzá tudna szokni. Úgy határozott, hogy ki tudja egy kicsit takarítani a házat mikor végzett a zuhanyzással. Joanne elzárta a vizet törölközőt kivéve a szekrényből. Megmosta a haját, és utólag megszárította, hogy aztán kibogozza. Azonnal jobban érezte magát.

Kilépett a zuhanykabinból és kinyúlt a törülközőért, miután kicsavarta a vizet hosszú hajából. Előrehajolt, majd a törülközővel megdörzsölte, mielőtt a testét törölné meg. Körbe tekerte magán a törülközőt és visszament hálószobájába, ahol a mai ruháját tette le. Joanne felöltözött, időbe tellett, míg haját szétterjeszti és beállítja, ezúttal csak szérummal, hogy biztos legyen abban, hogy a haja selymes és fényes. Lábát papucsba dugta, hogy lemenjen közben a telefont elvette az éjjeliszekrényről. Látta, hogy tizenöt perccel ezelőtt kapott egy üzenetet Charlestól mikor megérintette a képernyőt, hogy felvillanjon. Joanne leugrott az utolsó lépcsőfokól és feloldotta telefonját, hogy elolvassa az üzenetet.

Charles: Buon giorno, Joanne. Maradsz ebédre, amikor felveszed Liamet?

Fogai ajkába mélyülnek, hogy visszatartsa a mosolyát mikor olvassa a mondanivalót. A mai napon nem tervezett semmiféle dolgot ezért szeretne maradni. Hüvelykujjával a billentyűzetet nyomogatta, hogy válaszoljon.

Charlesnak: Szeretnék. Később találkozunk!

Megnyomta a küldést és hamarosan látta, hogy a küldemény kézbesítésre került. Rendben, az ebéd is elintézve. A hangulata ragyogó volt, de most még inkább boldog volt és dúdolt egy dalt, amely a fejében ragadt, miközben átporszívózta a házat. Pillangók röpdöstek gyomrában és ráébredt, hogy valóban boldognak érzi magát. Korábban nem volt elégedetlen az életével, munkájával, fiával, de most már tudta, milyen érzés... teljesnek lenni. És nem akart egyhamar megszabadulni az érzéstől.

        Charles csendben sétált fel az emeletre és Jules szobája felé indult, ahol mind a két fiú aludt. Tegnap este bunkert építettek Pierre-el és azt gondolta, hogy a gyerekek elaludtak benne, bármit is építenek párnákból és takarókból. Az ajtó kissé nyitva volt, Pierre ma este figyelte őket. Charles lassan megfogta a kilincset mikor meghallotta, hogy a fiúk halkan beszélgetnek. "Nincs anyukád?" Kérdezte Liam a barátját. Charles nem akart kémkedni a hétévesek után, de kíváncsi volt a fia válaszára. "Apukám azt mondta, hogy elhagyott minket". Válaszolta Jules, ami igaz. Túl nehéz volt részletesen elmagyarázni a dolgot fiának, hogy miért voltak valójában csak ketten. "Bárcsak lenne egy anyukám". Mondta halkan Jules, és Charles szíve összeszorult mellkasában. "Bárcsak lenne apukám, neked van a legmenőbb apád". Mondta Liam és a fiúk kuncogtak. "Neked meg a legmenőbb anyád". Mondta Jules, ezt Charles örömmel hallotta Joanneról.

Charles óvatosan kinyitotta az ajtót és úgy tett, mintha épp most jött volna fel az emeletre. "Gyorsan, tegyél úgy, mintha aludnál!" Suttogta Jules és mindketten eltűntek takarójuk alatt. "Még alszanak az álomszuszékok?" Kérdezte Charles zihálva máris elég volt ahhoz, hogy felkuncogjanak. "Nem tud bejönni jelszó nélkül!" Szólalt fel Liam. "Jelszó? A saját házamban?" Kérdezte Charles és elkezdte kidobálni a párnákat a bunkerból és a gyerekek sikoltozva kezdtek el nevetni végül a padlón lévő matracokon jelentek meg, amelyek a takarók alatt voltak elrejtve. Charles térdre ült és mindkettőjük hasát csiklandozta, míg nem könyörgöttek, hogy hagyja abba. "Rendben, szinte délig aludtatok. Az ebéd majdnem kész". Mondta Charles felállva. "Segítsetek egymásnak eltüntetni ezt a rendetlenséget és az felöltözésben, oké? Édesanyád csatlakozik hozzánk ebédre, Liam". Mondta, és összeborzolta a kisfiú haját. Ezen szélesen rámosolygott.

A fiúk felálltak a matracukról és Charles kérésére elkezdték a párnák összegyűjtését. A szobalányok délután kimossák a többi takarót és párnát. Charles hamarosan visszatért szobájába és a tükörbe nézett. A kezével átfutott haján és megszagolta az pólóját, amelyben aludt. Felhúzta az orrát a fején át levette az anyagot és a szennyestartóba dobta, hogy tiszta legyen. Charles egy egyszerű fekete pólót vett fel és nem bánta, hogy izzadt ruháját valami tisztára cserélte. Joanne már nagyon jól kiismerte, ezért nem érezte, hogy meg kéne mutatnia felsőtestét. Becsukta háta mögött az ajtót és köszöntötte munkatársait, akik a földszinten járkáltak. Charles lement a lépcsőn és találkozott Mr. Schumacherel és Mr. Armstrongal, akik visszatértek a reggeli őrjáratról. "Minden nyugodt?" Kérdezte Charles.

Marcus bólintott. "Láttuk azonban egy a fickót a kaszinó körül ólálkodni". Mick lehúzta a bőrkesztyűt és odaadta Charlesnak a telefonját. Sötét szemöldöke összehúzódott mikor látta, hogy egy bandás tetovált srácot lehetet látni a képen. "Küld el a laptopomra. Majd később foglalkozom vele". Parancsolta Charles és Mick bólintott. A telefonja pityegett és kihúzta zsebéből, hogy megnézze az értesítést. Napirendje: találkozó a partnerekkel holnap reggel nyolc órakor a kaszinó estéről. Igaz is, holnap találkozók vannak. Charles visszatette telefonját a zsebébe, hogy egyelőre ne vegye figyelembe. Megbeszélései voltak, majd Mr. Vettel-el volt üzleti ebédje az il Terrazzinoban. Sebastian Genfben telepedett le és partnereinek volt a legfontosabb kapcsolattartója. A frissen sült kenyér illata töltötte meg orrát mikor a konyhába sétált és a szobalányok el voltak foglalva az asztal megterítésével. Barátságosan üdvözölte őket és figyelte, hogy az ételeket, a narancslét, a tojást és a zsemlét az asztalra helyezik.

"Charles?". Marcus felé fordult ki mellett Joanne volt. "Társaságod van". Mondta mosolyogva főnökének és Joanne halkan mosolyogva köszönte meg neki, miközben Charles felé ment. "Szia". Tiszta csokoládé szeme csillogott, amikor a férfira nézett. "Szia". Motyogta és közelebb húzta a nőt egy csókra. Megszokná ezt, hogy egy csókkal üdvözli. "Nagyon sokáig aludtak". Kuncogott Charles, hátrahúzott egy széket Joannenak az asztalnál, majd a másik oldalra ült. "Pierre tegnap este erődöt épített velük". Tette hozzá. "Kidőltek az erőd építéstől, értem". Nevetett Joanne és másodpercekkel később mindkét fiú berohant a konyhába. "Anya!". Liam kiáltotta boldogan, amikor meglátta anyját. "Szia, drágám. Jó szórakoztál?" Kérdezte és lehajolt, hogy átölelje, ahogy karját felé nyújtotta. Megpuszilta és megsimogatta az arcát, aztán felnézett a nőre. "Igen!". Mondta következőnek és egy székre ugrott a barátja mellé.

"Építettünk egy bunkert, Mrs. Hinds. De apa azt mondta, hogy takarítsuk fel a rendetlenséget". Duzzogott kissé Jules, amikor az apjára nézett. Charles játékosan megforgatta a szemét, aztán visszafordította fejét Joanne felé. "Mert rendetlenséget csináltatok és a szobalányoknak nem kellett megcsinálniuk". Mondta. "Eltetted a földről a takarókat és a párnákat?" Kérdezte. "Igen, apu". Sóhajtott fel Jules és keresztbe tette a karját mellkasa előtt. "Oh, az a kemény hétéves élet". Viccelődött Charles és egy zsemlét tett Jules tányérjára, miután kettévágta. Joanne kuncogott kettőjükön és szeme röviden elvándorolt Charles nyugodt megjelenése felé. Haja rendezetlen volt, és egyértelmű, hogy ez a reggeli rendezettlen haja a sötét szálak az alvás miatt állnak így. Fekete pólója nagyszerűen áll rajta, ahogy a felsőtestén lévő izomzat kidomborodott. Joanne elnézett tőle, és előre nyúlt, hogy megrepesszen egy tojáshéjat. Charles megfordult, hogy ránézzen. Haja egy lófarokba volt kötve, de kihagyott néhány tincset, amik keretezik arcát, amin nem volt smink.

V-nyakú fehér topja csak még inkább kiegészíti bőrét és ma is arany nyakláncot viselt. "Mikor nézzük meg az autókat?" Törte meg a csendet Liam és félbeszakította gondolatait. "Ebéd után, rendben?" Kérdezte Charles. "Ha úgy jó neked". Mondta visszatekintve Joannera. "Természetesen". Bólintott mosolyogva, miközben Liam már boldogan izgatott volt. "Játszhatunk még egy kicsit a playstationön?" Kérdezte Jules. "Nem akarsz enni többet?" Kérdezte Charles, mivel Jules tányérja üres volt, miután megevett egy zsömlét sajttal. A fiú megrázta a fejét. "Oké, de legyetek gyorsak. Az alsószintre megyünk, hogy egy pár percre megnézhessük az autókat". Beszélt fiához és bólintott, mindkét fiú ismét elindult. "Van egy autógyűjteményed a ház alatt?" Kérdezte Joanne. "Igen, az összes autómat ott tároljuk". Hümmögött Charles. "Különleges alkalmakra használom őket". Magyarázta. "De főleg azért, mert szeretem őket együtt látni". Kuncogott alázatosan. "Értem". Joanne elmosolyodott.

"Egyébként arra gondoltam, hogy...". Joanne újra neki kezdte. "Mi lenne, ha jövőhét szerdán megint főzhetnék, ha ráérsz. Te és Jules eljöhettek hozzánk és maradhat Jules éjszakára, ha akar. Másnap pedig elviszem őket az iskolába." Mondta Joanne, Charles bólintott. "Persze". A férfi mosolygott és ránézett, amikor elvett egy pohár narancslevet. "Jövő hétvégén lesz egy kaszinó éjszaka a csapattal, ráérsz egy randevúra?" Kérdezte, és Joanne ezen halkan felnevetett. "Persze". Mondta kuncogásra késztetve a férfit. Joanne és Charles befejezték az ebédjüket, majd elmentek összeszedni a gyerekeket. Egy lifttel mentek le az alsószintre, majd Charles felkapcsolta a villanyokat, amelyek felfedték a fényes autókat, amik a mélygarázsban voltak. Mindegyik szépen le volt parkolva, fényesek, csillogtak és mindegyikük vadonatújnak tűnt. "Wooow!". Kiáltott fel Liam. "Hadd mutassam meg a legmenőbb autót!" Jules megfogta a kezét és elrohantak a sarkon lévő Lamborghinihoz.

Charles elvette a kulcsot a falról, kinyitotta az ajtókat és utánuk ment. Joanne Charlesra és a fiúkra nézett, amikor lehajolt a vezetőülés felé. Liam bemászott a kocsiba és Charles megnyomta a gombot a motor elindításához. "Ez a gázpedál, nyomj rá a lábaddal". Kezét a pedálra tette és Liam letette lábát a gázpedálra, aminek következtében a motor felmordult. Joanne szinte érezte, hogy szeme szúr, hogy mennyire boldog a fia, hogy Charles ezt érte tette, és hogy vele tette. A kisfiú fülig mosolygott mikor kiszállt az ülésből és Charles ismét becsukta az autó ajtaját. A két gyerek átment a garázson, hogy még néhány kocsit kiszúrjon, miközben Charles újra bezárta a Lamborghinit. "Köszönöm". Mondta halkan Joanne neki. Charles szemét az övéibe zárta és kezével a karját cirógatta, majd lecsúszott a gerincén és a mellkasához húzta. Pólója anyaga lágy volt keze alatt mikor a nő a mellkasán pihentette. Libabőrös lett a bőre, amikor kezét a nyaka felé vitte és a hüvelykujjával felemelte az állát.

Joanne majdnem nyöszörgött mikor megcsókolták egymást, ujjaival belemarkolt pólójába és lábújhegyre állt, hogy elmélyítse a csókot. Szíve úgy dobogott akár egy pörölykalapács bordájában, mikor úgy érezte, nagyon erősen nyomja magához Charles testét. "Végeztetek?". Charles felmordult a Juleshoz tartozó hangra és elhúzódtak egymástól, hogy figyeljék, amint gyermekeik előttük várnak. "Nem hiszem". Mondta Joanne játékosan ráncolva homlokát. "Azt hiszem, egy kicsit tovább kell várnotok". Tette hozzá, mielőtt újra megcsókolta Charlest, még mindig mosolyogva. "Fúj!". Kiáltott fel Liam, mindketten felnevettek. "Gyere, szedjük össze a cuccaidat és akkor haza megyünk". Mondta Joanne fiának és Charles visszavitte őket az emeletre. Liam újra becsomagolta a hátizsákját és a vállára tette. "Köszönöm, hogy maradhattam Mr. Leclerc!" Mondta Liam mikor Charlesra nézett. Ezen elmosolyodott. "Nem probléma, haver. Valamikor visszajössz?" Kérdezte Charles és hevesen bólintott.

"Köszönöm, Charles". Joanne elmosolyodott, amikor Liam kilépett az ajtón és az autóhoz ment. "Ezen a héten Pierre viszi az iskolába. Egész héten a találkozóimat szervezem". Sóhajtott fel Charles, amikor ismét magához húzta a lányt. "De találkozunk szerdán". Hozzátette. "Alig várom". Suttogta, és a férfi rávigyorodott. Még néhányszor megcsókolta, majd elengedte. Az ajtó felé hajolt, miközben Joanne is odaért a kocsijához és integetett. Jules visszafutott a házba és Charles boldog volt, hogy a fia is boldog. Már nem akarta elképzelni az életét Joanne nélkül.

🇮🇹 Buon giorno - 🇭🇺 Jó reggelt

Credit to curvaparabolica