"Anya, apa, mehetünk már?". Kérdezte Liam duzzogva arra várva, hogy Joanne és Charles kikészítsék azokat a táskákat, amelyeket a jachtra szeretnének vinni, a poggyászok tele voltak üdítőkkel, rágcsálnivalókkal és édességekkel, a fiúk alig vártak, hogy megegyék őket. "Majdnem kész vagyunk, kishaver". Mondta Charles összeborzolva a fiú haját, Liam már úszónadrágban volt, Jules is, de ő egy strandlabdát fogva ült a kanapén. Ezen a héten hihetetlenül szép idő volt, és Charles azt javasolta, hogy töltsenek el egy napot a Tirrén-tengeren az egyik jachtjával. A gyerekek azonnal belelkesültek, és alig várták, hogy elérkezzen a péntek, hogy aztán beszálljanak a jachtba, és egész nap a vízen lehessenek. Ma reggel aludtak, így Charles elintézett egy villásreggelit Amalfi legjobb pékségéből, kinek megtiszteltetés volt egy ilyen nagy rendelést kiszállítani. Joanne feltöltődött a reggelitől, nagyon szerette a pekándiós kenyeret, szívesen majszolgatta ezt a fajta édes kenyeret. Az a két hét, ami eddig eltelt az Olaszország déli részén való üdülésből elképesztő volt, és Joanne nagyon élvezte. Charles mindennap vele és a gyerekekkel volt kint és bent is, annyi mindent csináltak együtt, észrevette, hogy a fiúknak is nagyon bejött.

"Rendben, indulás". Mondta Joanne, miközben leemelte a strandtáskát a pultról, majd Charles elvette tőle, hogy kint berakja az autóba. Liam és Jules boldogan szaladtak utána, beugrottak a hátsó ülésre utána becsatolták a biztonsági öveket, még mielőtt az autó elindult volna. Joanne bezárta maga mögött az ajtót, és az anyósülés ajtaja felé vette az irányt leült, közben Charles is csatlakozott hozzájuk, a volán mögé helyezte magát aztán beindította a motort. Joanne a válla fölött a hátsó ülésen ülő fiúkra nézett, akik még mindig fülig bazsalyogtak. A lány elmosolyodott a látványtól, Charles lehajtott a tornácról, hogy a főútra térjen. Az ablakokat kissé lenyitották, és a tenger szellője halkan befújt az autóba. A lány elfordította a fejét, hogy Charlesra nézzen, a bőre már sokkal barnább volt, mint pár hete, mivel állandóan kint voltak a kertben. Ma reggel nem vette a fáradtságot, hogy beállítsa a haját, tincsei rendezetlenül álltak, de mégis olyan jóképű volt, mint mindig. Egy napszemüveg takarta íriszeit, az állkapcsa kissé összeszorult, mielőtt kanyarodott az úton. Eltartott egy ideig, mire észrevette a férfi, hogy nézi. "Mi az?". Kérdezte Charles megmutatva neki egyik káprázatos mosolyát.

"Hmm, semmi". Hümmögte. "Csak csodálom a jóképű gengszteremet". Mondta Joanne mosolyogva, amin Charles nevetni kezdett. A férfi ránézett, amikor is Joanne a kezével felemelte a karját, elengedte kezét a kormányról, hogy a lábára tegye. A mólóig tartó út körülbelül húsz percig tartott, és miután Charles biztonságosan leparkolta kocsijukat, kiszálltak. Joanne arra kérte a gyerekeket, hogy maradjanak mellette, amikor áthaladnak a dokkon, ahol különböző jachtok és csónakok voltak kötözve emelvényekhez. Nem akarta, hogy a rév és a jachtok közé essenek, ha izgatottan szaladnak előtte. Charles felugrott a jacht hátuljára, Jules és Liam után nyúlt, és egyesével beemelte őket. Kinyújtotta a kezét Joannenak, és ez által ő is a hajóra került. Charles a pihenő részlegig vezette őket, majd hagyta, hogy leüljenek. "Elindítom a motort, és akkor a vízen leszünk, nem túl messze a parttól, de elég messze ahhoz, hogy legyen némi magánszféránk". Mondta Charles, a nő bólintott, ahogy leült egy kényelmes kanapéra. "Körül nézhetünk?". Kérdezte Liam Charlestól. "Természetesen, de maradjatok a hajón, és még ne ugorjatok be a vízbe, rendben?". Mondta.

A fiúk a fedélzetre mentek, hogy megnézzék, kínál-e még több látnivalót a jacht. Luxus volt, ahogy azt Joanne várta, egy kétszintes jacht mini hűtőszekrénnyel, jakuzzival a fő fedélzeten és a felső szint ugyanolyan luxus pihenőt kínált, ami teljesen Titanic hangulatot keltett, csodálatos lenne figyelni a naplementét. Joanne nekitámaszkodott a jacht korlátjának, és figyelte, ahogy hullámzik alattuk a kristályvíz, miközben haladnak a tengeren. Joanne ismét Charlesra nézett, aki a jacht nagy kormányánál volt, úszónadrágot és fehér inget viselve. Olyan nyugodtnak és hanyagnak tűnt. Joanne megmozdult, hogy mellé álljon, keze ismét a karjára siklott, majd Charles felemelte, hogy a derekára tegye, közelebb húzva magához. "Ki akarod próbálni?". Kérdezte a nagy kormány felé biccentve. "Biztos vagy ebben?". Kérdezte, mire a férfi bólintott. "Persze". Charles karjai köré görbültek, miközben kezét a kerékre tette, ajkai a vállára hullottak, és csókot lehelt csupasz bőrére. Érezte a finom sampon illatát, amit használt. A víz csillogott a naptól, és csak tovább hajóztak az tenger felé. Charles leállította a jachtot, és a fiúk készültek, hogy beugorjanak a vízbe.

Felnyögtek, amikor Joanne arra kérte őket először jöjjenek hozzá, hogy bekenje őket napvédő krémmel, erre Charles nevetni kezdett, mivel túl türelmetlenek voltak ahhoz, hogy további öt percet várjanak. Az alsó fedélzetre futottak, majd a vízbe ugrottak. Joanne átnézett a korláton, és látta, hogy a labdával játszanak és egymás után úsznak. Most nem vette észre, hogy Charles őt nézi, amikor a nyári ruháját a fején át veszi le. A lány felé fordította a fejét, hogy mosolyogva nézzen vissza rá. "Jössz?". Kérdezte, és a jacht hátsó részén lévő lépcsőn mászott le lassan a tengerbe. Charles gyorsan lerángatta magáról az ingjét, és figyelte, ahogyan Joanne belemegy a vízbe, utába jómaga szökkent bele. Joanne alig néhány perc alatt lehűlt, így aztán ismét felhúzta magát a jachtra, és lustán a nyugágy felé vette az irányt. Kissé megszárította testét és a haját, mielőtt lefeküdt, a nap melege kellemesen sugárzott bőrére, addig Charles szórakoztatta a gyerekeket, tökéletes.

"Hol van anya?". Kérdezte Liam. "Azt hiszem, napozik". Válaszolta Charles, amikor visszadobta neki a labdát. "Nem lesz túl meleg a baba?". Kérdezte Jules, miközben Charles megrázta a fejét. "A nap olyan vitamint ad, ami egészséges a poronty fejlődéséhez, és erősíti Joanne csontjait". Tájékoztatta őket. "Ez fura". Mondta Liam grimaszolva. "Anya nem növény". Folytatta, amin Charles felkacagott. "Nem, határozottan nem az, de ugyanúgy működik". Úgy döntött, elmondja neki. "Éhes vagyok". Kezdte el Jules akkor, amikor tartotta, majd a víz alá nyomta a labdát, hogy rá feküdjön. "Nem rég reggeliztél!". Mondta Charles. "Ahh, de van harapnivaló". Tette hozzá Liam (majdnem) testvéréhez. "Újra felmehetünk, de legyetek csendesek anyukátok körül, lehet pihen egy kicsit". Figyelmeztette őket, aztán bólintottak, mielőtt a lépcsőhöz úsznának, visszamásztak a fedélzetre. Charles követte példájukat, majd figyelte, ahogy elveszik a törölközőjüket, halkan beszélgetve, amíg meg nem látták, hogy Joanne éppen egy könyvet olvas, és nem alszik, vagy bármi mást. "Anya, te is bejössz újra a vízbe?". Kérdezte Liam, miközben kotorászott a Joanne által hozott táskában.

"Talán később". Hümmögött, aztán becsukta a könyvét, miután egy kis papírt tett az oldalak közé. Joanne egy kicsit felült, majd Charlesra nézett, aki hihetetlenül jól nézett ki, miközben a törülközővel dörzsölte a haját, a vízcseppek a mellkasára hullottak, és úgy festett, mint egy bronz görög isten a napfényben. "Betettem a csokit a hűtőbe". Említette, hátra dőlve a kezére, és a szemhéja megremegett, amikor Charles lehajolt, hogy megpuszilja az arcát, mielőtt csatlakozna a nyugágyhoz. "Remek". Jegyezte meg, a két fiú a kanapén ült édességükkel, körülöttük a törülközők voltak. Joanne ismét hagyta magát a párnákra feküdni, nyugodtan lehunyta a szemét, amikor érezte, hogy a sós szél átsiklik a bőrén. "Gyönyörű vagy". Motyogta Charles, és újabb puszit nyomott orcájára. "Hmm, úgy érzem magam, mint egy bálna, aki kifeküdt, de rendben". Válaszolta a lány kuncogva. "Ne már, mon ange". Hümmögött, részben a lány fölött támasztotta magát, hogy legközelebb az állát és az ajkait csókolja, ujjaival pedig a duzzadt hasát cirógassa. "A fiúk nagyon szeretnék, ha csatlakoznál hozzánk, bemegyünk egy kicsit a vízbe, később pedig készíthetek neked alkoholmentes koktélt...". Foglalta össze Charles, Joanne ajkai felfelé görbültek.

"Hát jólvan". Válaszolta Joanne. Visszavigyorgott rá, még egyszer megcsókolva ajkait, majd ismét felült egy kicsit. "Miért nem segítetek egy kicsit édesanyátoknak a naptejjel?" Kérdezte a gyerekeket, ők pedig azonnal bólintottak. Charles felállt aztán kicsit kinyújtózkodott, kivette az úszó ágyat táskájából, majd fújni kezdte bele a levegőt. Liam szívet kezdett rajzolni pocakjára a krémmel, Joanne pedig elmosolyodott, kezével megsimogatta az arcát. Charles imádta a látványukat, aztán elvette telefonját a kanapéról, hogy lefényképezze őket. Csodálatos pillanatokat osztottak meg már korábban, de egyszerűen tudta, hogy ez a nap az egyik legjobb emléket fogja megőrizni.

        A nap lassan a horizont felé ereszkedett, narancssárga és mélyvörös pasztelljeivel festette az eget, ami visszatükröződött a vízen. Alig volt szél, és a levegő hangulata arra késztette Joannet, hogy örökké a tengeren lebegjen. Ruháját a bikini felett viselte, a haja sós hullámokban omlottak vállára. A fiúk elaludtak a nyugágyakon, fáradtak és rózsás volt az arcuk attól, hogy egész nap a tengerben voltak. Charles és Joanne csendben maradtak a felső fedélzeten, itt tartózkodnak még egy kicsit, aztán visszamennek a partra és a mólóra, hogy utána hazamehessenek. Charles elmosolyodott, miközben lenézett rá, és csillogó szemébe nézett. Imádta, ahogy a lány néz ki most, egészségesen, boldogan meg minden máshogy. "Készíthetek így rólad képet? A víz felé nézve? Soha nem akarom elfelejteni ezt a pillanatot és azt, hogy milyen gyönyörűnek látszol". Mondta Charles, és ettől kissé rózsaszínű lett az arca. Visszafordította arcát a tenger felé, mély lélegzetet vett tudta, hogy igaza van, soha nem szabad elfelejteni ezt a pillanatot. Kiélvezve a pillanatot eltelt egy perc, utána megszólalt. "Charles, megcsináltad a képet?". Kérdezte.

Semmi válasz, erre felkacagott. "Charles?". Megfordult, hogy szembe nézzen vele, a lélegzete azonban a torkán akadt, amikor meglátta őt féltérdre ereszkedve maga előtt. Az aranygyűrűn lévő gyémánt szikrázott a lemenő nap fényében, akárcsak kristályszeme, amikor ránézett. "Joanne, az első naptól, amikor megismertelek, tudtam, milyen csodálatos nő vagy. Kétségtelenül vetted szárnyad alá a fiamat, és annyi mindent csináltunk meg együtt, nagyon sok mindent sikerült átvészelnünk, különösen a közelmúltban, és az az erő, hogy velem vagy, mindennap meglep. A munkám nem a legkönnyebb az életben, és soha senki sem éreztette velem úgy, hogy normális embernek, apának érezzem magam, mint te. Joanne, semmit se akarok jobban, mint hogy legyőzzem azokat, amik az utamat keresztezi a jövőben, veled, azzal a két csodálatos fiúval és a kislányunkkal, aki hamarosan betoppan az életünkben " Joanne próbált erős maradni, de nem tudta lenyelni a torkában lévő gombócot, a szeme vizes volt, a könnyek hamar elárasztották a bájos szavaktól. "Szeretném, ha a feleségem lennél, ezért kérlek, mon amour. Hozzám jössz?" Kérdezte Charles, és mosolyogva nézett fel rá.

"Persze, hogy igen". Mondta Joanne halkan pityeregve, amit megnevettette, megfogta a gyűrűt, és az ujjára húzta. Felállt, kezét az arcára tette, hogy lehajolhasson és határozottan megcsókolhassa. "Apa most jegyezte el anyát!". Kiáltott fel Jules a hátuk mögül, a pár elvált egymástól, és az álmos fiaik felé fordultak. Charles szétnyitotta a karját, hogy csatlakozzanak. "Igent mondtál, anya?". Kérdezte Liam, megdörzsölve a szemét. "Igen, édesem". Joanne elmosolyodott, és az ujján lévő lenyűgöző gyűrűre nézett, ami megmutatta, kinek a vezetéknevét szerette volna jobban felvenni, mint bárki másét. "Nincs senki más, akihez jobban ne szeretnék feleségül menni, mint Charleshoz." Mondta boldogan, majd megint megcsókolta. "Annyira szeretlek". Motyogta Charles. "Nektek, fiúk van mire várnotok a következő évben". Jelentette be a férfi. "Megszületik a kishúgotok, az esk-..." "Az esküvő!". Ujjongtak a fiúk. "Akkor öltönyt kell viselnünk eeegész nap?". Kérdezte Liam. "Tudod mit? Erről később beszélünk". Nevetett fel Joanne, majd biccentettek. Charles karját a derekára tette, és az orrát az övéhez szorította. "Az én Mrs. Leclerc-em". Boldogan sóhajtott, ahogy a szíve megtelt szeretettel.

Credit to curvaparabolica