Joanne Charlesra nézett, miközben aludt. Genfbe is megérkezett a reggel, a nap a horizont fölé emelkedett, így megmutatta narancssárga és mélyvörös színét, aminek sikerült bekukucskálnia szobájuk világos függönyén keresztül. Joanne jobban magára húzta takaróját, a férfi meleg ölelése pedig megnyugtatta hideg testét. Az ágyban végzett mozdulatok miatt Charles felébredt a szendergésből, rövid ideig bosszankodott, hogy ilyen koránnak kell lennie, azonban a homlokráncolás eltűnt az arcáról, amint belenézett Joanne mélybarna szemeibe. Telt ajkát apró mosolyra vonta, aztán visszatért az álmos tekintete. "Mon amour". Hangja rekedt és mély volt az alvástól, majd kissé közelebb húzta, élvezve a meleg paplan alatt töltött időt. Reggeli után kell indulniuk, és bár a genfi ​​útjuk rövid lett, nagyon élvezte, és tudta, hogy Joanne is. Charles ujjai átsuhantak a combján, lassan a csípőjén egészen a derekáig, megemelve a póló anyagát.

Joanne rámosolygott, amikor puha karikákat dörzsölt az alhasára, éppen oda, ahol nőtt a baba. Nem tehetett róla, de állandóan visszatért arra a részre. Alig várta, hogy megérezze a baba első rúgását vagy a legkisebb mocorgását. "El kellene kezdenünk kijelölni egy szobát a babának". Motyogta Charles, szemhéjai még mindig nehezek voltak. "Máris?". Válaszolt kuncogva Joanne. "Csak jó lenne felkészülni". Vállat vont, mindkettőjük halkan felnevetett. "Kicsit korai, nem gondolod?" Mondta Joanne, és végül egyetértően hümmögött. "Menjünk ki reggelizni, utána járjuk be Genfet egy kicsit". Mondta Charles témát váltva, majd a könyökére támaszkodva nézett le rá. Joanne összefonta karját a feje alatt. "Rendben, nekem jó". Mondta, a férfi pedig bólintott, megsimogatta az arcát, mielőtt puszit nyomna a halántékára. "Megyek zuhanyozni, pihenhetsz addig egy kicsit". Suttogta Charles, és a nő szándékosan süppedt be még jobban a párnákba. Szerető tekintet látszódott a férfi szemében, amikor újabb csókra invitálta, finoman elhúzva a lepedőt, még egy kicsit feljebb emelte a pólóját, hogy megpuszilja pocakját.

Joanne érezte, hogy a szíve kihagy egy ütemet, majd Charles felkelt, hogy utána bemenjen a fürdőszobába, Joanne pedig mosolyogva visszazuhant az ágyra. Magára húzta a lepedőt egészen az álláig, és még néhány percre elszenderedett. Charles egy óra múlva felébresztette, már fel volt öltözve, és várta, hogy ő is elkészüljön. A reggeli levegő friss volt, így egy farmert, magassarkú csizmát és egy kötött pulóvert vett fel. Nem mosott hajat a zuhany alatt, ezért lófarokba tette, miközben a szálloda fürdőszobájából összeszedte a cuccait, hogy újra a bőröndbe tegye. A rövid útra amúgy sem hozott sok poggyászt. "Kész vagy?". Kérdezte Charles, és a nő bólintott, épp a táskája felé nyúlt, amikor Charles már elvette. Kuncogott, és mosolyogva rázta meg a fejét, otthagyva őt, amikor bezárta mögöttük a szobát, hogy a szálloda bejáratánál lévő íróasztalra tegyék a kulcsot. Lementek a lifttel, kijelentkeztek, utána elhagyták az épületet, ahol készen állt egy autó. Sebastian intézte a kocsit, amely elvihette őket a történelmi városközpontba, hogy eltöltsenek egy kis időt, mielőtt Charles repülője visszarepítené őket.

Charles keresgélt egy kicsit, míg Joanne aludt, és talált egy aranyos éttermet. Biztos volt benne, hogy Joanne imádni fogja a helyet. A sofőr kirakta őket, mivel Sebastian arra kérte az autóst, hogy várjon rájuk, amíg esznek egy kicsit. Charles keze megtalálta Joanne-ét, ahogy sétáltak, és egymásra mosolyogtak, miközben ujjaik összefonódtak. "Genf nagyon szép". Mondta Joanne. "Talán jó lenne egy hétvégét itt tölteni a gyerekekkel". Hozzáadta. "Természetesen megtervezhetjük, hogy az októberi Mindenszentek napokon legyen, akkor úgy sem lesz sulijuk". Mondta azonnal Charles, és nyitva tartotta az étterem ajtaját, amikor megérkeztek. Egy kétszemélyes asztalt választottak, az étterem meleg levegője miatt pír jelent meg Joanne az arcán. Charles elveszett a szavakban, amikor egy pillanatra ránézett, és mindennap egyre jobban érezte magát vele. Senki más nem volt, csak ő és a gyerekek, akik boldoggá tették.

A nyár vége hihetetlenül gyorsan elrepült. Joanne és Charles visszajöttek a rövid genfi ​​utazásukról, és már majdnem itt volt ideje annak, hogy a gyerekek kicsit korábban befeküdjenek az ágyba, hogy visszatérjenek az iskola ritmusába. A fiúk nyafogtak emiatt. Nagyon élvezték a nyarat Charles házában, és nem voltak annyira izgatottak az iskola miatt. Joanne biztos volt benne, hogy tetszeni fog nekik, amint újra találkozni fognak minden barátjukkal. A múlt hétnek vége lett, mielőtt észbe kaptak volna, így maga Joanne is felkészült. E-mailt kapott az iskola első napjáról szóló tervekről. Ezen kívül arra kérte a konyhai személyzetet, hogy készítsen néhány süteményt vagy muffint, hogy elmagyarázhassa az osztályának, mit vár el tőlük, és egy kis fenyegetést, hogy aztán ünnepeljenek. Biztos volt benne, hogy a gyerekeknek tetszeni fog. Az újrakezdés előtti hét mozgalmas volt, Joanne pedig egyedül szeretett dolgozni az ütemtervén, senki sem zavarta őt körülötte, a fiúk együtt játszottak, és Charles is az irodájában volt. Két hét múlva újra mennek ultrahangra.

Charles azóta figyeli Joannet, amióta visszatért a munkájához. Nem akarta, hogy túlságosan stresszeljen, és nem kívánta, hogy megint túlterhelje magát. A nő nem bánta aggodalmát, de ugyanakkor azt akarta, hogy adja meg neki a szükséges teret. Joanne megpróbálta felhívni barátját, Francescat, de az utóbbi pár napban nem vette fel a telefont. Az üzenetei sem érkeztek meg, és aggódni kezdett. Joanne nagy örömmel mesélné el barátnőjének a terhességét. Francesca később elmagyarázta, hogy a telefonja meghibásodott, de végül kapott egy újat. Ragaszkodott ahhoz, hogy most FaceTime-oljanak Joanneval, a nő pedig a konyhában ült a laptopjával és telefonjával, hogy láthassa, amint bejön Fran hívása. Mosoly görbült az arcára, amikor telefonja elkezdett csengeni, és megnyomta a zöld gombot a képernyőn, hogy elfogadja a FaceTime hívást. "Szia Jo!". Francesca hangja magas volt, szinte sikított, az arca közel volt a kamerához, Joanne kuncogni kezdett rajta. "Szia babe". Válaszolta Joanne. "Mi ez a zaj? Kint vagy?". Kérdezte Joanne, ahogy meghallotta a szél fújását a háttérben.

"Csajszi, remélem, jelenleg ülsz, mert sok mindent el kell mondanom". Mondta Francesca, miközben ő is leült, telefonját kissé távolabb tartotta az arcától, hogy megmutassa a tengert maga mögött. "Az elmúlt két hétben találkoztam álmaim férfijával. Alig vártam, hogy elmondjam neked, de aztán elejtettem a telefonomat, amikor kimentem Milánóba, és a képernyő teljesen összetört. Tudod, milyen ügyetlen vagyok". Nevetett és Joanne megrázta a fejét. "Gabriel, gyere, ismerkedj meg a barátnőmmel, Joanneval" Beszélt egy olyan személlyel, aki láthatóan vele volt. Egy férfi jelent meg a kamerában, Joanne pedig mosolygott a párra. A lány a mellette lévő tetovált férfira nézett, aki rendesnek és jól öltözöttnek tűnt, tetovált karját pedig Francesca válla köré tette. "Szia, Gabriel vagyok". Integetett másik kezével. "Örvendek". Joanne halkan kuncogott. "Egyébként Gabriel-el azon a milánói partin találkoztam. Nagyon kedves volt velem, és úgy döntöttünk, hogy megpróbáljuk." Sikoltott fel Francesca. "Elkényeztet". Suttogta, és a pár felnevetett, miközben Joanne is így tett. "Nekem is izgatott híreim vannak, Fran". Kezdte.

"Oh, istenem, megkérte a kezedet?" Sejtette Francesca. "Terhes vagyok". Mondta Joanne, és le kellett halkítani a hangerőt, amint barátnője sikoltott válaszként. "Istenem". Ismételte. "Úgy örülök neked". Francesca folytatta. "Szívem, mi ez a hangzavar?". Joanne Charlesra nézett, aki bejött a konyhába összeráncolt homlokkal. "FaceTime-olok Francescaval, csak azt mondtam neki, hogy várandós vagyok." Kuncogta Joanne, és a férfi ellazult, elindult, hogy mögé álljon, majd intett Francescanak. "Annyira boldog vagyok, gratulálok mindkettőtöknek". Mondta Francesca. "Talán hamarosan lesz dupla randink, biztos vagyok benne, hogy Gabriel szívesen megismerkedne veletek". Hozzátette, és megfordította a telefont, hogy újra láthassák mindkettőjüket. Charles arckifejezése megkeményedett, amikor meglátta a férfit. Joanne és Francesca észre sem vették, hogy Gabriel tekintete is megváltozott, amikor meglátta, hogy Charles jelenik meg a képernyőn a barátnője telefonján. "Most vissza kell térnem a munkámhoz, Fran. Holnap újra kezdődik az iskola". Sóhajtotta Joanne.

"Oh, olyan gyorsan eltelt a nyár". Nyafogta Francesca. "De nagyon jó volt újra beszélni veled. Remélhetőleg hamarosan találkozunk!". A lányok röviddel ezután befejezték a beszélgetést. "Sajnálom, ha hívásom zavart". Mondta Joanne lélegzetvisszafojtó nevetéssel, majd teljesen felé fordította a széket. "A barátja volt?". Kérdezte rögtön Charles, és most Joannen volt a sor, hogy összevonta a szemöldökét. "Igen, mi van vele?". Kérdezte válaszul. "Rossz hírek vannak róla". Mondta Charles. "Sebastian mutatott nekem néhány képet a riválisokról, akik el baszták a dolgokat Monte Carlóban. A képek alapján felismertem". Fogai összeszorultak. "Engem is megismert". Charles beletúrt a hajába, és Joanne felállt, érezve, hogy az idegek lassan megtöltik az ereit. "Van valami, amit tehetek? Nem kellett volna felhívnom, ugye?". Mondta Joanne, Charles megrázta a fejét, kezeivel felé nyúlt, hogy megsimogassa az arcát. "Semmi miatt nem kell aggódnod. Nem a te hibád, és nem tudhattad, hogy Francesca a barátnője. Azt hiszem, arra használja, hogy elérjen valamit". Mondta Charles őszintén.

"De tudnia kell". Joanne az alsó ajkát rágta. "Azt mondtad új telefont kapott?". Kérdezte Charles, és Joanne bólintott. "A legbiztonságosabb akkor felhívni, amikor egyedül van. Minél hamarabb el kell távolodnia tőle. Ha meg tudja nézni a telefonját, nem szabad üzenetet küldeni erről". Magyarázta. "Mit tegyünk, ha nem hisz nekem?". Kérdezte Joanne, a szemébe nézett, miközben hüvelykujjával megnyugtató köröket dörzsölt az arcára. "Nem tudom". Mondta őszintén. "Tudom, hogy a biztonságod az első." Mondta szigorúan. "Nem akarom, hogy ezen túl Mick, Pierre, Marcus vagy nélkülem hagyd el a házat". Barátságos arca eltűnt, és Joanne érezte, hogy valóban aggódik emiatt. Nem tudta, milyen veszélyes lehet az a férfi, csak azt kívánta, bárcsak ne bántaná a barátnőjét. Francescanak el kellett mennie onnan, és remélte, hogy jobban hisz neki, mint a legújabb szerelmének, aki szó szerint egy hidegvérű gyilkosnak bizonyult.

Credit to curvaparabolica