Joanne a tükörképét nézte a tükörben. Egy új ruhát vásárolt a mai alkalomra, a kaszinó estre, ahova Charlesal megy. Sejtette, hogy ez még nagyobb esemény lesz, mint a múltkori, amit a kikötőben tartottak. Csakúgy, mint korábban amikor Charlesal ment randevúra érezte a pillangókat a hasában, mintha újra az a szerelmes tinédzser lenne. Kiváltság volt ezzel a férfival lenni és alig várta azt az érzést, amit keltett benne mikor a kezét hátára tette, mielőtt csípője köré tenné és a mellkasához húzta. Az érzést, amikor megpuszilta az arcát vagy az ajkait közben orcáját simogatta. Joannenak fogalma sem volt arról, hogyan lehetne leírni az érzéseit, amelyeket a férfi indukált, különlegesek voltak és valami olyasmik, amiket egy másik pasi nem lett volna képes éreztetni. Joanne kisimította ruháját, majd kezével beletúrt göndör tincseibe, mielőtt ellépne a tükörtől.

A földszinten Liam készen állt hátiszákjával és az ablak előtti kanapén várt, mióta Charles megüzente Joannenak, hogy hamarosan megérkezik. A kisfiú túlságosan izgatott volt, hogy ismét Julesal nézhet filmeket a moziszobában. Joanne egy kis táskát hozott telefonjának és a kulcsoknak majd elvette cipőjét, hogy felvegye őket. Leült a kanapéra Liam mellé és lehajolt, hogy becsúsztassa lábát az ezüst sarkú cipellőbe, ami illik a ruhájához. "Itt van!". Felállt a díványról Liam, hogy a bejárati ajtóhoz fusson. Joanne elmosolyodott és újra felkelt ügyelve arra, hogy a bokáját körül ölelő pántok elég szorosak legyenek. Gyorsan ellenőrizte, hogy megvan-e minden alapvető cucca és követte fiát a folyosón, aki már kinyitotta az ajtót. "Szia, Liam. Mindent becsomagoltál az éjszakára?" Kérdezte Charles és lehajolt, hogy összeborzolja a haját, de Liam úgy döntött, hogy karját a nyaka köré fonja és inkább átölelte. Joanne egy pillanatra megdermedt és az ajtóból nézett rájuk.

Charlest kissé meglepte a tett, azonban mégis ellazult és karja Liam kis teste köré fonódott, kezével a hátát dörzsölte. "Hadd köszönjek anyukádnak, kishaver". Szólalt meg Charles halkan mosolyogva és Joanne ránézett, amikor felállt és odaért hozzá. "Nem baj? Beszélek vele erről, ha kell." Mondta Joanne halkan majd a szemébe tekintett. "Semmi baj, ne aggódj". Somolygott lágyan Charles, amikor a lányra pislogott. "Lélegzetelállítóan nézel ki, Joanne". Majdnem suttogta, a tekintetétől térde gyenge lett szinte remegtek. "Köszönöm". Válaszolta Joanne. "Dögösebb vagy, mint valaha". Mondta a tenyerét óvatosan simította öltönyének kabátja és ingje hajlított éle fölé. Charles érezte, hogy körmével dörzsölte nyakán a bőrét és keze kicsit lecsúszott a hátára. "Valaki nagyon menne". Kuncogott halkan a férfi és a nő elfordította a fejét, hogy lássa Liamet ki a kocsi ajtaja előtt várakozott.

"Ne várakoztassuk". Nevetett fel Joanne. Charles puszit nyomott az arcára és kinyitotta az autó ajtaját, hogy Liam be tudjon mászni a hátsó ülésre. Kitárta az anyósülés ajtaját Joannenak és beült a Ferrari sima bőrülésébe. A válla fölé nézett, hogy megbizonyosodjon arról Liam bekapcsolta-e a biztonsági övét, miközben ő a sajátját rögzítette. "Van valamim a számodra". Jelentette be Charles és ujjával megnyomott egy gombot a Ferrarin ezzel egy kis tárolódoboz nyílt ki és kivett belőle egy másik dobozt. "Mi ez?". Kérdezte Joanne érezve a hőt nyakán azon a gondolaton, hogy ajándékot vett neki. "Nyisd ki". Charles ajka felfelé görbült és átadta neki a bársonyos ládikót. Joanne elvette tőle és kibontotta a szalagot, hogy levegye a fedelét. Gyönyörű ezüst nyaklánc volt benne kis gyémánt medállal. Elállt a lélegzete a látványtól, a gyémánt még a legkisebb fényben is csillogott. "Ezt nem adhatod nekem". Motyogta Joanne. "Pedig de, drágám". Válaszolta Charles és kivette a nyakláncot a szelencéből.

Joanne elfordult az autóülésen és felemelte haját, hogy a nyakába tegye. Lágyan megrezzent mikor érezte, hogy ujjai a nyakához értek. "Ez gyönyörű". Mondta, és Charlesra mosolyodott. "Köszönöm". Nézett szemébe Joanne. "Érted bármit". Válaszolta Charles és előre dőlt a nő, hogy meghúzza az ajkát. Végül elindította a kocsit, hogy meginduljon a háztól és elvigye Liamet Juleshoz. A kisgyerek nagyon türelmetlen lehetett a hátsó ülésen, mégsem mondott semmit. Charles röviden felvilágosította, mit várhat Joanne a mai estétől. Elmondta, hogy sok partnere ott lesz, de néhány újonc is. Megígérte, hogy nem megy el a lány mellől, bár azt mondta, hogy nem lesz baj, ha egy pillanatra beszélni akar valakivel vagy bárki mással. Minden esetre biztos volt benne, hogy az emberei figyelemmel kísérik őt. Charles az autóját a lakása kocsifelhajtójára kormányozta és a bejárati ajtó már nyílt is ki, felfedve egy nagyon izgatott Julest az ajtóban.

Liam kiugrott a kocsiból, mielőtt Joanne megállíthatta volna majd szép estét kívánva neki és Charles fiának, de úgy néz ki elintézte egy "szia anya!" kiabálással a lakásba menet. Joanne nevetve megrázta a fejét, még mindig a kezükben voltak a nyitott autóajtók. Meglökték őket és beültek az ülésekbe a motor még mindig járt.

Charles leállította a kocsit a Monte Carlo Kaszinó előtt, a parkolószolgálat kedves mosollyal és köszöntéssel üdvözölte őt. Charles fejbiccentéssel küldte üdvözletét majd körbement a Ferrarin, mielőtt átadná a kulcsát. Kinyitotta az ajtót Joannenak, mielőtt még maga tenné meg és mosolyogva nézett fel rá. Charles felajánlotta a kezét majd megfogta és kiszállt a járműből aztán mellette kiegyenesedett. Bár magassarkúban volt még mindig nem volt olyan magas, mint a férfi. Charles ujjait az övéhez kulcsolta és most adta oda a kulcsokat a parkolószolgálatos fiúnak, aki ismét kellemes éjszakát kívánt nekik. "Alig vártam, hogy bemutassalak Sebastiannak, ám sajnos nem tudott ma este eljönni." Mondta Charles. Joanne emlékezett a németre az előző partiról. "Van családja, ugye?" Kérdezte és bólintott. Vörös szőnyeget állítottak a vendégek számára majdnem úgy érezte, mintha filmsztárként fogadnák őket.

Joanne több mint tíz éve élt Monacoban, ám még soha sem lépett be a kaszinóba. Kíváncsian nézett körül, hogy megnézze, hogyan is néz ki belülről. Már zsúfolt volt, sok férfi szmokingban volt a nők pedig gyönyörű ruhában sétáltak egy pohár pezsgővel a kezükben, valószínűleg olyan márkát ittak, amely olyan drága palackokat árusít, akár egy új autó. Amint ezek a gondolatok áthaladtak a fején rájött, hogy nem igazán érzi magát a helyén. Charles kezét az övébe vette és hüvelykujjával a keze hátsó részén apró köröket dörzsölt, így kényelmesen érezte magát mellette. Charles egy asztalhoz vezette, ahol a partnerei ültek. Felismerte öccsét, Arthurt és Pierre-t is. Elmosolyodott, amikor Pierre intett neki és az oldalára állt. "Gyönyörűen nézel ki, Joanne". Mondta mikor előrehajolt, hogy megpuszilja az arcát. "Köszönöm, Pierre". Vissza mosolygott. "Szeretném, hogy találkozz valakivel". Mondta, kezével egy vékony barnahajú lány felé nyúlt.

Joanne emlékezett, hogy Pierre mesélt olasz barátnőjéről. A nőnek hosszú, sötét haja és barna szeme volt, karcsú és alacsony, közepes hosszúságú lila ruhát viselt. Szemöldöke és szempillája tipikus, olasz. "Ő a barátnőm, Caterina". Mondta. "Szia!". A barnahajú mosolygott és megrázta Joanne kezét. "Szia, Joanne vagyok". Mutatkozott be. "Annyira megörültem, amikor Pierre mesélt rólad." Mondta Caterina. "Nem jövök gyakran rendezvényekre, de mindig egyedül vagyok és Pierre-en kívül nem ismerek senki mást, amikor ott vagyok". Felsóhajtott. "És én sem akarok tapadós lenni". Mondta kissé duzzogva, Joanne ezen felnevetett. "Megértem. Új vagyok, hogy őszinte legyek". Kuncogott Joanne. "Azt hiszem, együtt fogunk maradni". Caterina elmosolyodott, remélve, hogy ma este új barátot szerezhet. Joanne Charlesra nézett, amikor a kezét a gerincére tette. "Szeretnél valamit inni?" Kérdezte, miközben közelebb húzta magához. "Jól vagyok, később szerzek valamit". Felelte Joanne mosolyogva.

"Rendben, mon amour". Motyogta, mielőtt megpuszilta homlokát. "Gyere, ülj le". Caterina megsimogatta az üres helyet mellette és Joanne leült. "Charlesnak van egy fia, ugye?" Kérdezte az olasz. "Igen, van". Joanne elmosolyodott. "Hogy megy, jól kijöttök?" Kérdezte. "Nekem is van egy fiam. Egy osztályban tanítom mindkettőt, szóval olyanok, mint egy tökéletes páros". Felelte Joanne és nem tudta leengedni szája sarkát, hogy megszabaduljon az ajkán levő mosolytól. "Oh, ez csodálatos". Caterina enyhén elpirult. "Pierre és én próbálunk családot alapítani". Mondta ragyogó hangon. "Mesélt róla. Izgalmas, nem igaz?" Mondta Joanne és a fiatalabb nő bólintott. "Biztosan". Mosolygott. "Még mindig tartod a kapcsolatot a fiad apjával?" Kérdezte Caterina és Joanne megrázta a fejét. "Nem igazán volt hajlandó felelősséget vállalni a fiamért. Szétváltunk, amikor elmondtam neki, hogy terhes vagyok". Foglalta össze. "Ez szörnyű". Mondta Caterina elszörnyülködve. "Őszintén szólva, mindent elfelejtem, amikor Charlesal és Julesal töltjük az időt". Mondta Joanne.

"Ő gondoskodik a fiamról, én pedig övéről bár még nem állapodtunk meg igazán. Körülbelül két hónappal ezelőtt ismertem meg." Magyarázta. "Értem". Bólintott Caterina. "Azt hiszem, koccintanunk kell erre a nagyszerű estére, a pasijainkra és az új barátságunkra". Mondta a barnahajú és Joanne egyetértően hümmögött. "Jól hangzik". Mosolygott.

Charles és Pierre egymás mellett álltak a póker asztalnál. Figyelték a játékosokat és a taktikájukat, időnként könnyékkel oldalba bökték egymást mikor elvigyorodtak az elvégzett béna lépéseken. Vicces volt látni, hogy mások profi módon próbálnak pókerezni, míg Charles egyértelműen látta, hogy az asztalnál lévő férfiaknak nincs sok tapasztalata. "Úgy tűnik, jól kijönnek". Szólalt fel hirtelen Pierre és Charles elfordította a fejét, hogy Pierre-re nézzen, aki Joanne és Caterina felé biccentett. A szeme röviden Mick felé nézett, aki kis távolságból figyelte őket. "Igen". Charles halkan elmosolyodott. "Mást sem vártam". Pierre kuncogott. "Örülök, hogy van egy barátja az ilyen estékre". Tette hozzá Pierre és Charles bólintott. "Valójában ez-...". Megállt egy pillanatra, amikor egy csepp vörös folyadék esett az egyik férfi játékkártyára. Magára a férfira nézett talán orra vérzett, de nem ez volt a helyzet.

"Pierre...". Charles az oldalába könyökölt, Pierre is látta. Charles előhúzta fegyverét, Pierre követte a példáját az embereknek elállt a lélegzete, és mind felnézett a mennyezetre. Rémült sikolyok követték, amikor meglátták a mennyezethez kötözött testet. A torkát felvágták és vér csöpögött le. "Ne lőj!" Pierre Charles fegyverére tette a kezét, hogy lenyomja. "Az öve egy bomba, mindenkit ki kell vinnünk innen". Tette hozzá Pierre. Charles felemelte a fegyvert és a test mellé lőtt a mennyezetre. Ezzel felhívta mindenki figyelmét és az emberek pánikba estek. "Charles?". Hirtelen megfordult a neve hallatán és meglátta Joannet, aki Caterina kezét fogta. "Gyere, ki kell mennünk". Charles és Pierre odamentek hozzájuk és a lányok elváltak egymástól. Charles a karját Joanne köré tette. "Mi történik?". Kérdezte és az elcsuklott hangából egyértelművé vált, hogy enyhe pánikban van.

Charles nem válaszolt és kivitte a kaszinóból. Partnerei és a bandája azon dolgozott, hogy kivigyék az embereket az épületből. "Menj vissza, bomba van bent!" Kiabálta a férfi, amikor a nő még mindig a karjába kapaszkodott. Ujjai a nő karjai köré görbültek és Joanne szorosan összehúzta a kezét, miközben odébb vitte a kaszinó épületétől. Charles megállt, amikor már elég messzire mentek az úton és megfordult, hogy lássa a kaszinó még nem fürdött a tűzvészben. "Uram, uram". Marcus végigfutott az úton. "Kamu volt". Lihegte. "Kamu?". Horkant fel Charles. "Az nem egy igazi bomba volt. Giovinazzi lelőtte a testet a mennyezetről; állítólag felrobbanhatott volna abban a két percben, amíg kiszabadultunk, de nem így történt." Magyarázta. "A kurva életbe!" Charles hangja megemelkedett. Joanne még soha nem látta így Charlest. "Becsapnak minket, hogy reagáljunk". Sziszegte következőként. "Vezesd őt az autómhoz és vidd el házamba". Mondta utána, Joannera értve.

"Nem, nem megyek sehova". Joanne tiltakozott. "De igen, mert Marcus figyelhet rád, arra az esetre, ha valamelyik ellenségünk úgy dönt, hogy újabb kaszkadőrt húzat fel, ezúttal egy igazi bombával!" Charles fölé tornyosodott és érezte, hogy a könnyek gyűlnek a szeme mögött, ahogy most viselkedett. "Nem beszélhetsz így velem". Csattant fel Joanne, érzelmeit uralma alatt tartva. "Ez megijesztett, Charles. Nem csak a kaszinó, de még jobban te ijesztettél meg." Az állát összeszorította és összekulcsolta mellkasa előtt a karját, megdörzsölve hideg karját közben Marcushoz ment, aki óvatosan a vállára tette a kezét, hogy Charles kocsijához vezesse. Charles figyelte, ahogy elmegy, fogai erősen az alsó ajkába vájtak. Keze csalódottan áthaladt haján, és felnyögött. Ezt elcseszte.

🇫🇷 Mon amour - 🇭🇺 Szerelmem

Credit to curvaparabolica