"Boldog szülinapot édes". Joanne lassan leült az ágyra Liam mellé, aki álmosan nyitotta ki a szemét. "Igen, születésnapom van!" Nyekergett, amikor felült. Joanne elmosolyodott és megpuszilta az arcát, mielőtt átölelné. "Öltözz fel, rendben? Reggeli közben megmutatom az ajándékodat". Mondta, majd a fiú bólintott. Joanne felállt és lement a földszintre, miközben Liam beleásta magát a szekrényébe, hogy felöltözön erre a születésnapra. Kicsit korábban mennek az iskolába így feldíszíthetik az osztálytermet. Liam muffinnal szerette volna kínálni az osztályt, ezért Liam és Joanne tegnap egész este fent volt és az összes gyereknek sütöttek sütit. Joanne öntött két pohár narancslevet és készített neki egy tál gabonapehelyt, közben vágott magának egy szelet kenyeret. Várt a konyhában, míg lejött a földszintre eközben az asztalon hagyta az ajándékát. Liam átment a folyosón és az előtte lévő székre ugrott. "Kibonthatom?" Kérdezte lelkesen.

"Természetesen". Mosolyodott el Joanne és átadta neki az ajándékot. Liam kikötötte a szalagot és elkezdte lehúzni a papírt közben Joanne megbizonyosodott arról, hogy a narancslé kívül esik-e a területén így nem fog kilöttyenni. Liam szeme elkerekedett, amikor meglátta a Hot Wheel dobozt. "Wow!". Kiáltott fel. "Úgy építheted fel, amíg nem gondolod, hogy tökéletes. Aztán tehetsz be akkumulátorokat, hogy a távirányítóval irányítani tudd". Mondta Joanne és a fiú bólintott. "Köszi, anyu". Elmosolyodott és leugrott a székről, hogy ismét megölelje. Joanne örült, hogy tetszett neki az ajándék. Liam a dobozra pillantott és Joanne tudta, hogy inkább ma szeretné elkezdeni, mint holnap. Ennek ellenére befejezték a reggelit és sürgette, hogy szedje össze a hátizsákját és az ebédjét, ami a hűtőszekrényben volt. Liam a fóliába csomagolt muffinokat is vitte a táskájában. Gyorsan megnézte telefonját és látta, ahogy Liam az ajtónál vár.

Volt neki egy másik meglepetés is, de annak még meg kellett érkeznie. Joanne elindult a folyosón, amikor meghallotta a motorzörgést, a verandához közel áll meg. "Van itt valaki?" Kérdezte Liam. "Menj és nézd meg ki érkezett, drágám". Joanne elmosolyodott és Liam elfordította az ajtógombot, hogy kinyissa. Joanne követte őt kintre és látta, hogy Charles parkolt le az autójával. Villogtak a fények és Liam örömmel felnevetett, miközben közeledett az autóhoz. A Lamborghini-t csodálta annyira, amikor megnézték Charles autógyűjteményét. Jules kinyitotta az autó ajtaját és léggömbök szálltak ki, Joanne azon gondolkodott, hogy vajon hogyan fértek be? "Boldog születésnapot!". Kiáltott barátjára, mielőtt hozzá rohant. A fiúk ölelkeztek. Joanne odalépett Charleshoz és félúton találkozott a tekintetük, miután a férfi csodálta, hogy milyen gyönyörű ebben a fehér, hosszú ujjú blúzban, amelyet egy bézs ceruza szoknyával társított. Még mindig nem tudta, hogy tud tökéletesen egyensúlyozni azokon a vékony sarkokon, amik annyira kiemelik a lábait és íveit.

"Esküszöm, minden alkalommal egyre szebb leszel, amikor rád nézek". Charles elvigyorodott, amikor kihúzta kezét a nadrágja zsebéből és a nő felé nyújtotta. Joanne melegséget érzett belsőjében, amikor a férfi keze derekától a háta aljára csúszott és szorosan húzta mellkasához. "Köszönöm, Charles". A nő elmosolyodott és kezét a karján nyugtatta, mielőtt arca felé mozdult és megcsókolta. "Itt vannak a kulcsok". Mondta Charles feltartva az autó kulcsát. "Ma te vezetheted". A nő mosolygott. "Azt hiszem, neked kellene". Mondta Joanne kristályszemébe nézve. "Nekem?". Kérdezte. "A kötődés soha sem rossz ötlet. Vihetem Julest az iskolába az autómmal. De nem hiszem, hogy négy ember be fog férni". Kuncogta Joanne. Charles lélegzetvisszafojtó nevetést adott ki. "Nos, rendben". Értett egyet. "Van valami terved ma este?" Kérdezte Charles, de a nő megrázta a fejét. "Elmennénk vacsorázni, mi négyen?" Javasolta. "Kérdezzük meg magát a partiállatot". Mondta Joanne és szólt Liamnek, hogy jöjjön oda hozzájuk. "Boldog születésnapot, kishaver". Charles elmosolyodott, amikor leguggolt Liamhez. "Köszönöm!". Liam csak úgy ragyogott.

"Ma én viszlek az iskolába, nem bánod?" Kérdezte. Liam hevesen megrázta a fejét. "Mehetek anyu, kérlek?" Liam az anyjára nézett. "Természetesen édesem". Joanne felnevetett. "Ezen kívül arra gondoltam, hogy jó lenne elmenni egy vacsorára ma este, mindannyian". Mondta Charles. "Igen! Ehetünk sültkrumplit?" Kérdezte Liam azonnal. "Biztos vagyok benne, hogy az étteremben mindenféle sültkrumpli van, Liam". Felkuncogott és ismét felegyenesedett. "Miért nem csomagolsz egy kistáskát is?" Kérdezte Charles, amikor Joanne felé fordult. A hangja lágy volt, ujjai a nő könyökét cirógatta. "Csak a hétvégén maradnátok és megszokhatjátok a házamban lehetséges jövőbeni életet". Mondta és Joanne érezte, hogy Charles nem akarja erőltetni, de nagyon vágyik arra, hogy mindig mellette legyen. Úgy döntött, hogy bevállalja. "Jól van. Majd később elmondom neki suli után". Kuncogott és Charles bólintott, szája sarkai felfelé mozdulva. "Megyek utánad az iskolába, oké?" Mondta Joanne, majd kinyitotta autója ajtaját.

Charles újabb csókot nyomott ajkaira és megint kinyitotta a Lamborghini ajtaját. "Liam, jössz?" Kérdezte és a fiú gyorsan beugrott az ülésbe, amikor Charles becsukta azt. "Ma velem fogsz jönni, Jules, rendben van?". Kérdezte Joanne Julestól és bólintott. "Természetesen!". Csicsergett és elment Joanne Mercedeséhez. Gondoskodott róla, hogy a helyére rögzítse a fiút, majd ő maga is a kormány mögé ült. Charles az útra fordult majd követte őt és kissé elmosolyodott mellette ülő Julesra. "Megint nálunk alszanak, Ms. Hinds?" Kérdezte vágyakozóan és ezen halkan elnevette magát. "Azt hiszem, Liam és én újra ott alszunk, igen". Joanne elmosolyodott. "És hívhatsz Joannenak, amikor nem az iskolában vagyunk". Mondta neki. "Oké, Joanne". Jules ragyogó, szikrázó szemekkel nézett rá.

Az iskolai ebédszünet elég hamar elérkezett és mivel szép volt az idő, a gyerekek kint játszottak. Joanne egy padon ült az iskola udvarán és az ölében volt néhány papírmunka mellette egy csésze kávé, amelyet néha csendesen kortyolgatott. Látta, amint Liam és Jules labdát rúgnak oda vissza, aztán néhány gyerek felváltva ugrál, mellette dalokat énekelnek. "Joanne? Már egy ideje áll egy férfi a kapu előtt". Daphne hirtelen odajött hozzá. Joanne összeszorította állát és harcolt a vicsorgással, amit érzett, hogy jön. Nem tudta az okát, de mivel Charlesal randizott, úgy tűnt, hogy nem hagyja annyiban elfogadva a tényt, hogy összejöttek. "Azt hiszem, csak egy apa várja a gyermekét, az órádnak fél óra múlva vége". Felelte Joanne és a szemével az ölében lévő iratokra tekintett. "Nem hiszem". Válaszolta Daphne, és átkarolta mellkasát.

Joanne felsóhajtott. "Akkor mire gondolsz?" Kérdezte kissé vonakodva. "Valószínűleg a barátod egyik riválisa. Úgy értem, nézd meg hogy van öltözve. Szerintem, megkéne szabadulnod tőle, mielőtt valami rossz fog itt történni". Mondta Daphne és Joanne megforgatta a szemét. "Menj oda hozzá, ha ez annyira fontos neked". Joanne felállt készen arra, hogy visszahívja a gyerekeket az iskolába. "Megijeszti a srácokat és az enyéim hosszabb ideig maradnak kint, szóval tegyél valamit." Sziszegte Daphne. Joanne a mellére szorított papírokkal közeledett hozzá. "Nem tudom, milyen keserűséggel és féltékenységgel támadsz meg, és miért. Csak azt mondhatom, hogy a valaki más életében való turkálás olyan idő- és energiaigényes, hogy már látom a ráncokat az arcodon". Joanne felhorkant. "Menj, keress egy átkozott hobbit, aztán maradj ki az életemből és ne szólj hozzám". Ellenállt a vágynak, hogy ráöntsön egy csésze kávét, de mivel néhány gyerek már rájuk nézett, úgy döntött jobb lesz, ha szó nélkül elmegy.

Joanne behívta osztályát a terembe közben mély lélegzetet vett, becsukta az ajtót majd várt egy percet, míg az összes gyerek újra leül. "Ma az apák napi témán dolgozunk". Magyarázta az asztalához támaszkodva. "Van itt karton és színes papír". Az asztalra mutatott, ahol mindenféle színes papír, csillámpor és egyéb cucc van, amikkel a gyerekek el tudnak készíteni valamit. "Az a feladat, hogy rövid verset írjatok az apátoknak. Gondoljatok olyasmire, amit szeretnek!" Joanne tapsolt egyet a kezével. "Az óra végéig kell megcsinálnotok és talán folytatjuk még egy alkalmon, ha még nem fejezitek be ma. Az asztalomon vannak a muffinok, amelyek ma reggel maradtak Liam kínálatából osztjátok el egymás között." A helyiségben izgatott éljenzés tört ki és a gyerekek felálltak a székükről, hogy összeszedjék, amit az apák napi ajándékkártyájához kívánnak használni. Közben Joanne leült az asztal mögé és előhúzta telefonját a táskájából.

Gondolataiban még mindig Daphne és végtelen nyafogása volt, talán Charles küldött valakit a bandájából, hogy nézzen rájuk. Ebben az esetben nem volt igazán kifinomult és hogy megakadályozza a jövőbeli kérdéseket, a nő akart erre rámutatni.

Charlesnak: Ez nem vészhelyzet, de küldtél valakit járőrözni az iskolához? A kollégám egy ismeretlen pasasról panaszkodott, aki a kapunál várakozik. Hamarosan találkozunk x

Joanne később félredobta a készüléket és megint felállt, hogy segítsen a gyerekeknek, kik valami kedveset készítenek.

Charles kinyitotta az iskola ajtaját tudva, hogy a hétvégi csengő bármikor megszólalhat. Várt a folyosón és az ajtó melletti kis ablakon benézett, hogy lássa Joannet az osztály előtt. A látványon elmosolyodott közben reménykedett, hogy Liam és Jules még nem vette észre. Joanne hamarosan az ajtóhoz lépett és kinyitotta, ezzel a gyerekek kirohantak az osztályból, miközben elbúcsúztak tőle. Joanne szélesen elmosolyodott, amikor meglátta Charlest és arra várt, hogy az összes gyerek kint legyen és bejöhessen a férfi. "Bonjour, mon ange". Motyogta, közelebb húzva a nőt és megcsókolta. "Az a szőke szkeptikusan nézett a folyosón". Kuncogva felvonta a szemöldökét. "Ő a munkatársam, akit az üzenetben értettem". Magyarázta Joanne. "Megkaptad?". Kérdezte, miközben elvette a táskáját. Liam és Jules a táskáikat keresték az osztályterem hátsórészén nem hallották, hogy szüleik halkan beszélgetnek az ajtóban. "Gondoskodtam róla".

"Gondoskodtál róla?" Kérdezte sietve Joanne. "Úgy értem, nem fog ártani senkinek". Gyorsan hozzátette. "Egy másik csapat tagja volt". Felelte Charles és röviden ránézett a gyerekekre, akik még mindig nem figyeltek rájuk. "A szándéka valószínűleg rossz volt". Mondta Charles. "Úgyhogy, én gondoskodtam róla". A nő szeme sérült csuklóira vándorolt némelyik kissé felhasadt. "Charles, nem ölhetsz csak úgy meg egy ártatlan embert!" Kiáltott rá suttogva, ami miatt Charles közelebb húzta a folyosón. "Nem volt ártatlan, Joanne". Kezét a nő felkarjára tette. "Nem volt". Hozzátette. "És nem fog ártani sem neked, sem a mi gyerekeinknek vagy az itt élő gyermekeknek sem."

"Mehetünk?".

Joanne elvette szemét Charles arcától majd leejtette kezét, miközben az előtte lévő két fiúra nézett. "Igen, most már mehetünk". Arcára mosolyt varázsolt és megindult, hogy gyorsan becsukja a teremben levő ablakokat, majd elvette táskáját, hogy bezárja a termet. Charles ismét elvitte Liamet Lamborghini-hoz és hazavitte, míg Joanne követte. Kezével beletúrt a hajába és nagyot nyelt, miközben a lakás tornácára parkolt. Tudta, hogy ez Charles életének egy része, a 'gondoskodni a dolgokról' nem pontosan a szokásos módon történt. Joanne és Jules kiszálltak a kocsiból, ahogy Liam és Charles is. "Anya, felmehetünk az emeletre és elindíthatjuk a hot wheels autót?" Kérdezte Liam felé ugorva. "Természetesen, életem". Hebegte Joanne és kinyitotta a bejárati ajtót, ezáltal a két fiú rögtön az első emeletre sprintelt. Charles Joanne után bement a folyosóra. A nő kissé feszültnek tűnt, így a férfi ujjai áthaladtak a válla fölött, hogy megfogja a kabátját és levegye róla.

"Sajnálom". Joanne halkan felsóhajtott. "Igazad volt, ha rossz szándékai voltak...". Kezével kissé megdörzsölte a homlokát. Charles lassan bólintott, lerázta kabátját a válláról és azt is a fogasra tette. Megint nevetségesen jóképűnek látszott. Nagy keze a derekán táncolt majd a hátán. Érezte az ismerős pillangókat, amikor a mellkasa az övéhez támaszkodott, az érintése meleg volt. "Szeretlek". Joanne sokat várt a válaszadásra, de ettől a három szótól elállt a lélegzete. "És teljes mértékben magamat hibáztatnám, ha az az ember ártani akart volna neked vagy a gyerekeknek és nem venném komolyan. Egy másik banda ilyen büntetése minden eddiginél szokásosabb dolog. Más csapatnak nem szabad részt vennie kivéve, ha az üzlet. Joanne... ". Kiengedett egy lágy kuncogást. "Bármit megtennék, hogy biztonságban tartsalak téged és Liamet. Mert szeretlek."

"Akkor ígérd meg, hogy a lehető legbiztonságosabban fogsz dolgozni. Mert én is szeretlek, és soha sem akarlak elveszíteni téged, főleg nem valami egyszerű dolog miatt." Mondta Joanne és a hangja kissé elcsuklott. Annak, amit a férfi mondott, olyan értéket ért el, amelyet nem tudott leírni és a szeme könnyes lett. "Mon amour". Dörmögte, hüvelykujjával az arcát fogva. Behunyta a szemét, amikor megcsókolta majd ölelte a férfit, aki igazán szerette.

🇫🇷 Bonjour, mon ange. - 🇭🇺 Hello, angyalom.

Credit to curvaparabolica