Kis idő után a gyerekek elhagyták a hálószobát, mert unatkoztak. Joannenak és Charlesnak még nem volt semmilyen terve ezen a vasárnapon, ezért úgy döntöttek, hogy egy kicsit még maradnak a takarók alatt. Joanne szerette, ha a férfi karjaiban alszik, de ugyanolyan jó volt mikor ébren volt. A csend kényelmesen letelepedett a szobában velük együtt, miközben feje a mellkasán nyugodott egyik lábát a csípőjére lendítette. Időközben a férfi keze a nő combján nyugodott, állát pedig a homlokán pihentette, ahova időről időre lágy csókokat hagyott. Békés volt minden ellentétben a tegnap esti kaszinóban történtekkor, ám Charles minden szeretettel és gyengédséggel fogta a nőt. Charles szeme a mennyezetre fókuszált és lassan pislogott a fejében áthaladó gondolatokon. "Minden rendben?". Kérdezte hirtelen Joanne. "Persze, miért kérdezed?" Válaszolt. "A szíved gyorsabban dobog". Mosolyodott el lágyan.

Charles halkan felkuncogott és óvatosan oldalra fordult könyökére támaszkodva lefelé nézve. Joanne ismét a párnán pihentette fejét és az arcára nézett. "Valami járt a fejemben". Vallja be. "Nekem mindent elmondhatsz". Motyogta Joanne, miközben ujjai a karja felé vonultak. Charles lassan bólintott, miközben a lány csokoládé szemébe nézett. "Szeretném, ha hozzám költöznétek, Joanne". Mondja, erre a nő szíve kihagyott egy ütemet. "A tegnap este után úgy érzem... úgy érzem, sokkal biztonságosabb lenne. Attól félek, hogy az életem következményeképp történni fog valami veled és Liamel. Itt közel lesztek hozzám és figyelhetek rátok". Kezével eltűrt arcából néhány tincset és ujjai az arccsontjára csúsztak. "Nem kell ma válaszolnod csak azt akarom, hogy fontold meg". Tette hozzá halkan és a nő bólintott. "Ez egy nagy lépés a kapcsolatunkban, Charles". Válaszolta Joanne. "Majd gondolkozom rajta". Mondta egy kis mosollyal.

"Nekem már ez is elég". Mondta Charles és lehajolt, hogy ajkaira tapadjon. "Éhes vagy? Megkérem az alkalmazottakat, hogy készítsenek valamit". Mondta utána. "Rendben". Bólintott Joanne majd ahogy felült a haja leesett csupasz vállaira. "Veszek egy gyors zuhanyt". Jelentette be. "Csak nyugodtan". Válaszolta Charles és figyelte, ahogy feláll és összegyűjti a ruháját, amiket tegnap este viselt. Nem tudta levenni szemét a gyönyörű, majdnem meztelen testéről. A nő megfordult az ajtóban és ránézett, ahogy a nagy ágyon ült. "Nem akarsz csatlakozni?" Kérdezte Joanne mosollyal az arcán. Öblösen felnevetett és félretolta az huzatot, hogy kimásszon az ágyikóból. Közben Joanne megnyitotta a zuhanyt és kezével megnézte a vízhőmérsékletet majd belépett a kabinba. Charles bedobta alsóneműjét a szennyestartóba és csatlakozott hozzá a folyó víz alá. Kezét kinyújtotta a nő felé, ahogy csak tudta. Charles érezte, hogy a vékony teste úgy készült, hogy a mellkasához tudja húzni.

Joanne ajkai késztették, hogy megcsókolja és szemében ott volt a lágy csillogás, ahogy ránézett. Charles nem volt benne biztos mi volt az oka annak, hogy miért akart együtt zuhanyozni így csak hagyta, hogy ő döntsön. Figyelte a nőt, ahogy vállára tette a haját azután ujjai a karjára vándoroltak, amellyel közelebb vonták őt. Joanne kezét a férfi tarkójára tette és lábujjhegyre állt, hogy elérje ajkait. Türelmetlenséget érzett a száján, ahogy nyelve átcsúszott az ajka között, és ahogyan fogaival játékosan harapdált. Charles szorosan tartotta derekát, elhúzódott tőle, majd a nyakára tette ajkait és az ütőerét harapdálta. A következő mozdulatában magabiztos volt, amikor is Joanne egy kis nyöszörgést engedett ki és Charles nekiindult, hogy megragadja combja alját és felemelje. Joanne elsimította nedves haját homlokáról és lenézett, mielőtt feje visszatért volna a csempe falához hagyva, hogy ismét szeretkezzenek.

Késő délután volt mikor Charles elvitte Liamet és Joanne-t a házukhoz. Liam sokszor megköszönte Charlesnak az újabb nagyon élvezetes ottalvást eközben Charles Joannera mosolygott. Mindketten biztosak voltak abban, hogy a család két tagjának nem lesz gondja, ha Joanne és Liam beköltöznek. Charles tudta, hogy Jules alig várja. Miután elhozta őket elment, majd Joanne a konyhaasztalnál ült, hogy holnap reggelre apróságokat készítsen az osztályának, míg Liam a túloldalán ült és kirakózott. Joanne estére elkészült és becsukta a laptopját. A Charles lakásán felszolgált villásreggeli ugyanolyan gazdag volt ételben, mint maga a férfi ezért Joanne mindössze egy kis ételt készített kettejüknek. "Nem is mondtad, hogy mit csináltatok együtt Julesal". Említette meg Joanne, amikor a fiára nézett.

"Bújócskát játszottunk a kertben, amíg túl sötét nem volt ahhoz, hogy lásunk". Kuncogta Liam. "Aztán sokáig fent voltunk, hogy játsszunk a Play Stationön." Folytatta. "Autókkal versenyeztünk!" Joanne elmosolyodott. "Miss Annemarie új pizsamákat adott nekünk, Pierre ajándékozta nekik". Magyarázta, de a nő ezt már tudta. "Miért sírtál tegnap este, anya?" Kérdezte Liam nagy szemekkel. Joanne kinyitotta a száját, hogy beszéljen és gondosan megválogatta szavait. "Valaki ostoba tréfát űzött, Liam". Mondta először. "Úgy gondolták, vicces lenne, ha az emberek azt hiszik, van egy robbanószer a partin. De nem volt igazi és mindenki biztonságban volt." Magyarázta. "Csak féltem egy kicsit, érted? Semmi sem történt". Liam bólintott. "Nos, annak embernek nincs humorérzéke!" Horkant fel és a nő halkan kuncogott. "Annak a személynek biztos nincs". Mondta Joanne.

"Van még valami, amit el kell mondanom, drágám". Liam újra ránézett édesanyja arcát vizsgálva. "Jules apja és én nagyon szerelmesek vagyunk egymásba". Folytatta. "Tudom! Mindig csókolóztok". Kuncogott, mire Joanne lélegzetvisszafojtó nevetést adott ki. "Charles és én együtt vagyunk. Ami azt jelenti, hogy még gyakrabban látjuk őt és Julest, mint most. Ez így rendben van?" Liam hevesen bólintott, de aztán a homlokát összevonta. "Mr. Leclerc lesz az apám?" Joanne kissé megdöbbent a kérdése miatt. "Miért nincs apukám? Bárcsak Jules apja lenne az enyém is". Összerezzent a szeme meg könnyes lett és Joanne szíve összeszorult mellkasában. "Oh baby". Felsóhajtott és felé nyúlt, amikor a fiú leugrott székéről és a karjaiba futott. Felemelte. "Tudod, hogy az apád, az igazi apád már nincs itt". Joanne megtörölte a fiú arcát. "Nem akart szeretni és vigyázni rád a születésed előtt sem. De én mindig is szerettelek téged Liam, még akkor is, amikor csak egy kis baba voltál a pocakomban."

A kisfiú halkan sírt ölében. "Ezért vagyunk csak ketten, ugye tudod?" Kérdezte és Liam bólintott, miközben pólójának ujját piszkálta. "Mr. Leclerc lesz az apám?" Kérdezte meg újra. "Charles és én rövid ideje ismerjük egymást. Reméljük, hogy sokáig együtt maradunk, de ettől még nem lesz az apád". Mondta Joanne. "Szeretnéd, ha Charles legyen a jövőbeli apukád?" Kérdezte utána. Most bólintott. "Jó, hogy ennyire kedveled őt, drágám. És Charles is nagyon kedvel téged. De mivel nem Charlestól vagy, eltart egy darabig, míg az édesapád lehet oké?" Próbálta megérteni vele, hogy Charles nem az ő biológiai apja és, hogy Charles sem fogadhatja örökbe egy nap alatt. Az ilyen folyamat időbe telik. "Kirakózzunk együtt egy kicsit? Lehet, hogy lefekvés előtt befejezzük". Javasolta Joanne, miközben ismét letette a padlóra. Liam újra a másik székre ugrott és Joanne a hűtőszekrényhez fordult, hogy öntsön neki egy pohár limonádét.

Kezével a hajába túrt mikor leült mellé. "Rendben, nézzük is". Hümmögött a nő, míg a fiú elkezdte szétszedni a darabokat.

Párhuzamosan az idővel Charles épp azt akarta, hogy Jules lefeküdjön. Lusta napjuk volt Joanne és Liam távozása után, így a moziszobában voltak, hogy még egyszer megnézték a Pókembert, majd folytatták a Shrekkel, amíg el nem jött az alvás ideje. Charles behúzta az ablakfüggönyt, miközben Jules az ágyába mászott. Éjjeliszekrényének kis lámpája még mindig világít majd Charles az ágya mellé guggolt. "Hé, kishaver". Mosolygott fiára és kissé magasabbra húzta a paplant, hogy jobban betakarja. "Valamit el kell mondanom." Mondta Charles és Jules az oldalára feküdt, miközben az apjára nézett arra várva, hogy elmondja. "Joanne és én nagyon szerelmes vagyunk egymásba és ez azt jelenti, hogy valószínűleg gyakrabban lesz itt, még többször, mint most." Magyarázta. "Liam is jön, ugye?" Kérdezte Jules és Charles kuncogott. "Természetesen". Mondta. "De Joanne továbbra is a tanárod marad. Tudnod kell, hogy más gyermekeket is tanít és nem tud teljes figyelmet fordítani rád és Liamre csak azért, mert Liam anyukája és én együtt vagyunk, rendben?"

Jules bólintott. "Amikor Joanne itt van, ő-...". "Az anyukám lesz?" Jules félbeszakította és Charles érezte, hogy szíve egy pillanatra megáll. "Nem, Jules". Megrázta a fejét. "Ő nem az anyád, de remélem, hogy ő és Liam sokáig velünk lesznek. Szeretnéd, ha Joanne lenne az anyukád?" Kérdezte Charles. "Igen, mert ő a legjobb". Válaszolta Jules, amin Charles elmosolyodott. "Az ilyesmi nem történhet meg egy éjszaka alatt, ehhez egy kis időre van szükség. De egyelőre sokat fogjuk látni Joannet és Liamet". Jules ismét bólintott. Charles felállt és megpuszilta a homlokát. "Jó éjt, apa". Dünnyögte. "Jó éjszakát". Válaszolta Charles majd lekapcsolta a lámpát, mielőtt kiment volna a szobából aztán lassan becsukta az ajtót háta mögött. Lement a lépcsőn és üdvözölte a banda egy része az irodájába vezető úton. Charles felnyitotta laptopját és bekapcsolta a készüléket, hogy megnézze a jövő heti ütemtervet. Visszahajolt székébe és megivott egy italt.

Néhány képkeret volt az asztalán, legtöbbjük a családja és a fia. El tudta képzelni, hogy a saját családja közé elhelyez egyet, egy képet vele, Julesal, Joanne-val és Liamel. Megdöbbentő volt, hogy néhány hónappal ezelőtt nem akart kapcsolatot egyetlen nővel sem, de aztán Joanne belépett az életébe és olyan szép dolog volt ezt megtapasztalni, szerelembe esni és tényleges kapcsolatban lenni. Charles tudta, hogy kapcsolatuk még korai szakaszban van, de helyet hagyott neki és Liamnek a jövőjében, mert azt akarta, hogy a részei legyenek, csakúgy, mint a szíve részei.

Credit to curvaparabolica