"Ki kell másznod az ágyból, édesem". Mondta Joanne, ahogy gyengéden megrázta Liamet, miközben félálomban aludt. "Anya?". Motyogta. "Túl korán van". Morogta fáradtan szemét dörzsölve. "Tudom". Válaszolta Joanne. "De túl veszélyes, hogy itt maradjunk. Rossz fiúk jönnek, akik bántani akarják Fran nénit, de apa gondoskodni fog arról, hogy távol legyenek tőlünk. El kell mennünk egy biztonságos helyre." Mondta Joanne, miközben fia a homlokát ráncolta. "Miért?". Kérdezte Liam, de a nő nem válaszolt, mivel öt percen belül lent kellett lenniük felöltözve. "Fran, kérlek, adj rá néhány ruhát, elmegyek Juleshoz". Kérte meg barátnőjét, aki némán bólintott, majd ruhákat kezdett keresni Liamnek. "Gyere, sietnünk kell". Mondta, aztán Joanne kiment a hálószobából, hogy átmenjen Jules szobájába az előszobán keresztül. "Anyu, mi folyik itt?". Jules felébredt a folyosón lévő zavaró hangoktól, és máris az ágyán ült. "Fel kell öltöznöd, kicsim". Mondta Joanne, majd elővett egy joggerst és egy pulóvert a szekrényéből. "Apád elintéz valamit, ezért biztonságos helyre kell mennünk". Mondta.

"A menedékházba?". Kérdezte Jules, pulóvert a feje fölé húzva. "Igen". Erősítette meg Joanne. "Már jártam ott". Mondta ezután. Joanne letérdelt elé. " De Liam nem". Mondta. "Szeretném, ha erős, nagy testvér lennél neki, rendben? Még akkor is, ha félsz". Folytatta a nő, majd a fiú határozottan bólintott. "Jó". A nő felsóhajtott, utána lehajolt, hogy megpuszilja a homlokát. Nem sokkal később mindkét gyereket felöltöztették, vészhelyzet esetén egy kis táskát is eltettek. Francesca mindkét fiúval kézen fogva várta Joannet a földszinti folyosón a bejárati ajtó mellett. Mick és Marcus két oldalukon álltak, míg Pierre és Joanne Charles irodája felé mentek. Charles felállt az asztalfőnél lévő székről, amint kinyíltak az ajtók, Arthur és Sebastian az oldalán, majd Romain is felállt, nem sokkal később Antonio is követte a példát. "Liam és Jules készen állnak". Mondta Joanne. "Te is?". Kérdezte Charles, mire könnyedén biccentett. "Sebastian néhány embere elkísér a búvóhelyre, közben figyelemmel kíséri a közlekedést. Mi sem akarunk túl nagy feltűnést kelteni. Tudjuk, hol bujkál Gabriel bandája, ezért azt tervezzük, hogy lesben tartjuk őket." Magyarázta Charles.

"Hosszú nap és éjszaka lesz". Utána vastag, sötét szemöldökével erősen összevonta a szemöldökét. "Pierre és a többiek veled maradnak, ellátnak bármivel, amire szükséged lehet". Fejezte be Charles. Joanne ismét bólintott, a torka kiszáradt, amint nyelni próbált. Végignézett a háta mögött lévő férfiakon, és hálás volt értük, mivel tudta, hogy ők hárman nem laknak túlzottan közel egymáshoz, mégis igyekeztek iderepülni, amint felhívta őket Charles. "Ha ennek vége lesz, akkor végleg vége lesz". Mondta, ujjaival megsimogatva az arcát. "Menjünk". Motyogta Charles, Joanne pedig előtte ment ki a folyosóra. Charles a fiai elé térdelt. "Jól vigyázzatok anyukátokra, rendben? El kell fognunk néhány rosszfiút, aztán újból együtt leszünk". Tájékoztatta őket röviden Charles, majd a fiúk bólogattak kemény tekintettel, miközben Charles puszit nyomott mindkettejük homlokára, majd felállt és szembefordult Joanne-al. "Meg tudod csinálni. Te vagy a maffiafeleségem". Szorította össze a fogát Charles, mire a lány újra bólogatott, ujjaival a kabát anyaga körül kapaszkodott.

Újra megcsókolta határozottan, mielőtt elengedné, tudva, hogy hagynia kell őket elmenni Pierre-el a menedékbe. "Ne nyisd ki az ajtót senkinek. Ha küldünk valakit, akkor tudni fogod. Ha nincs jelzés, nem nyitod ki az ajtót". Mondta Charles. "Tudom". Mondta Pierre. "Hamarosan találkozunk". Hozzátette, mielőtt a keze Joanne lapockái között pihent volna, hogy ki kisérje őt. A Land Rover készen állt, majd beült a hátsó ülésre. Francesca Mick-el és Marcus-al tartott, miközben ő Pierre-el ült egy autóban. Már várakoztak autók a kapu előtt, és eszébe jutott, hogy Sebastian emberei segítenek nekik. Charles nézte, ahogy elhajtanak, mire becsukta az ajtót, és a csattanás visszhangja áthaladt a házon. "Ez a legnehezebb dolog, amit életemben tettem az iskolai incidens mellett". Mondta Charles. "De ennek véget fogunk vetni". Határozottan hangzott, majd elkapta a golyóálló mellényt, amelyet Romain dobott. "Abban biztosak lehetünk". Válaszolta Antonio, és kibiztosította a fegyvert. "A La Brise de La Mer lesz az utolsó dolog, amit láttak". Arthur mellkasára csatolta a mellényt. "Induljunk". Erősítette meg Charles.

Pierre kinyújtotta Joannenak a kezét, hogy lejöjjön a Land Rover legmagasabb fokáról, ezt a gesztust örömmel fogadta. "Eltökélt vagyok afelől, hogy visszatérnek, Joanne". Mondta Pierre, támogatva őt az óvóhely felé vezető úton. "Az oldalán a legerősebb banda áll a sajátján kívül". Mondta, e szavak sokat jelentenek Joanne számára. Ha Pierre kételkedne, akkor elmondaná. "Meg kell várnod, amíg vége lesz". Mondta ezután. "Tudom". A nő felsóhajtott. "Pihenj egy kicsit, rendben?". Hümmögte Pierre, kezével gyengéden megszorította a karját. Mick és Marcus bevezették Francescat meg a gyerekeket a házba, Sebastian emberei pedig az ajtók előtt és a tetőn foglalták el helyüket. Joanne kissé megkönnyebbült. Biztonságban érezte magát, hogy ekkora védelem van, ugyanakkor aggasztotta az, hogy annyi testőrre volt szükség ahhoz, hogy megvédje őket azoktól az emberektől, ahányan maradtak Gabriel bandájából. "Szeretnétek filmet vagy TV-t nézni?" Kérdezte Joanne a két fiútól, akik álmosan bólintottak. Végül is éjszaka volt, közel a kora reggelhez. Leültette őket a tágas nappali kanapéjára, bekapcsolta TV-t, és hagyta, hogy eldöntsék, mit akarnak nézni.

Joanne leült a konyhaasztalhoz, és körülnézett, mivel a rejtekhely is ugyanolyan fönséges volt, mint Charles lakása. "Szia, kérsz egy kis kávét vagy valamit? Nem mintha visszafeküdnénk" Javasolta Francesca, miközben Joanne halkan felnevetett. "Igen, persze". Vállat vont, nem ivott kávét, mióta tegnap este leszálltak a gépről, és terhességének ezen szakaszában napi két bögrét ihat. Francesca kitalálta, hogyan működik a kávéfőző, majd később két bögrével a kezében indult felé. "Most végre van időm tanulmányozni azt a gyűrűt az ujjadon". Mondta, Joanne pedig könnyedén elmosolyodott, és kinyújtotta a kezét, hogy megmutassa a gyémántot a gyűrűsujján. "Valóban lenyűgöző". Mondta Francesca elbűvölten, ahogy a kő a konyhában lévő kis fényben is csillog. "Az". Sóhajtott fel halkan Joanne. "Mesélj az eljegyzésről". Kezdte Francesca, elengedte a kezét, majd a tenyerébe tette a fejét, megpróbálta elterelni a figyelmét, és olyan beszélgetésekkel eltölteni az időt, amelyekről korábban lemaradtak.

"Charles és én Amalfiba indultunk, ahol van egy lakása a part közelében. Körülbelül egy héttel az iskolai galiba után". Kezdte Joanne. "Pár hetet töltöttünk ott, és az utolsó este kimentünk a tengerre a jachtjával. Az idő egész nap gyönyörű volt, a fiúk úsztak és játszottak, ő is játszott velük, míg én hátra dőlhettem és pihentem". Mondta, és mosolyogva megrázta a fejét erre a gondolatra. "Este a naplemente lenyűgöző volt, mintha minden lenyugodott volna. Képet akart rólam készíteni, el kellett néznem a kameráról, azt gondoltam, hogy ez aranyos, de butaság is, ezért megkérdeztem, hogy elkészítette-e a képeket, majd visszanéztem, és ott volt térdre ereszkedve, aztán kérte, hogy legyek a felesége". Mondta neki Joanne, és Francesca rémülten kapott a szívéhez. "Olyan volt, mint a filmekben". A lányok felnevettek egy kicsit. "Ő a legjobb". Hebegte Joanne, megigazítva a gyűrűjét. "De ő egy gengszter, nem eshettél bele egy normális férfiba, igaz?" Ugratta Francesca, Joanne pedig kuncogott. "Mondja a Stockholm-szindrómás". Válaszolta Joanne.

"Hé, Gabriel kedves volt velem, amikor információszerzésre használt fel." Ismerete be Francesca, Joanne pedig gúnyosan hümmögött egyet. "Egyébként is végeztem a férfiakkal. Egy életre". Mondta az olasz, miközben szedegette le a körméről a lakkot. "Persze, láttam ám azt a pillantást, amit Antonionak küldtél a folyosón". Joanne felvonta a szemöldökét. "Úgy értem, gyerünk már, olyan gyönyörű". Tiltakozott Francesca. "És a barátnője csak úgy otthagyta". Jött be Marcus a konyhába, és tájékoztatta, miközben Joanne visszanézett a lányra. "Meglátjuk". Mondta, és összeszorította az ajkait. "Van itt fürdőszoba, igaz? Nagyon szeretnék zuhanyozni". Kérdezte utána Francesca, mire Marcus biccentett, oda vezetve. Mick közben az asztalhoz ült mellé, és azzal a szelíd tekintettel nézett rá, amellyel mindig szokott. "Hogy bírod?". Kérdezte Mick. "Azt hiszem, minden rendben". Válaszolta Joanne. "Elhiszem, hogy minden rendben van, amikor itt áll előttem". Tette hozzá, miközben Mick bólogatott. "Ebben egyetértek". Mondta. "Földig fogja égetni azt a helyet. Sokszor kell bosszút állnia". Mondta Mick, erre Joanne zavartan ráncolta a homlokát.

"Több dolog van Gabriel bandája és Charles között?". Kérdezte, Mick helyeselt. "Charles tudta, hogy a barátja, Jules balesete nem csak egy baleset". Kezdte. "Az autójának mechanikai meghibásodása nem csak az autó körülményei miatt következett be. Gabriel csak azt látta, hogy növekedett Charles csapata, és amikor Jules elhagyta Gabrielt, hogy csatlakozzon, a La Brise de La Mer-hez, Gabrielnek vége lett. Gabriel mindig korrupt, erőszakos volt, és Jules nem igazán rajongott érte. Életébe került, hogy elkerülje a vesztegetést". Magyarázta Mick. "Charles reális volt, és tudta, hogy abban az évben, amikor átvette apjától a banda vezetését, soha nem számíthatott arra, hogy háborúba lépünk ellene. Vártunk. Erősödtünk. Charles nagyszerű vezetővé nőtte ki magát, sőt királlyá". Beszélt büszkén Mick, és ezáltal még jobban csodálta Joanne. "Felépíti a hűséges körét, és tudja, hogy elég erősek ahhoz, hogy visszavághassanak. Befejezi a hosszú évek óta tartó háborút. Az, hogy megpróbáltak téged bántani, az volt az utolsó csepp, amire szüksége volt arra, hogy induljon a csatatérre ". Fejezte be Mick.

"Nagyon törődik veled. Annak ellenére, hogy meglehetősen romantikus a közeledben, biztos vagyok benne, hogy nincsenek szavai ahhoz, hogy kifejezze, mit érez irántad". Mick elmosolyodott, Joanne látása a könnyektől elhomályosodott. "Büszke vagyok arra, hogy tagja lehetek a bandádnak". Mondta Mick. "A bandámnak?". Kérdezte Joanne. "Ha ő a király, akkor te vagy a királynő, Joanne. És ezt mindannyian tiszteletben tartjuk. Ha ez vigasztal, akkor a király soha nem tér vissza a trónra a királynője nélkül. Ha van valaki, aki visszatérhet egy harcból, az pont Charles". Joanne bólintott, megnyugodva a szavaitól. Felállt a székéről Mick is, elfogadva meleg ölelését. "Köszönöm, hogy barátom lehettél, Mick". Dünnyögte, miközben a férfi gyengéden simogatta a hátát. "Bármire és bármikor, amikor szükséged van". Válaszolta. Mick karjaiban maradt, a kényelem miatt, de alig várta, hogy Charles visszatérjen hozzájuk. Élve.

Credit to: curvaparabolica